Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Épp azon lamentáltunk képviselőtársammal, hogy igen, mindannyian javasoltuk az ATM-ből felvehető készpénzmennyiség növelését; legalább az inflációval illett volna súlyozni. Hiszen amikor a jogalkotó ezt kitalálta, akkor jellemzően arra gondolt, hogy az akkori nettó átlagbérnek megfelelő összeget lehessen felvenni egy ATM-automatából; nyilván ez az összeg azóta azért változott. Az, hogy önök nem nyúltak hozzá, egyértelmű jogkorlátozás a fogyasztók, a polgárok irányába.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ugyanakkor említette államtitkár úr a tartásdíj kérdését és azt, hogy ennek a javaslatcsomagnak a része egy automatikus módosulás ebben az esetben. Ha jól értettem, akkor az inflációval való indexálás kicsit gördülékenyebbé válik a tekintetben, hogy eddig a Statisztikai Hivatal egy kicsit később tudta rendelkezésre bocsátani ezeket az adatokat, és akkor ez most automatikusan tud módosulni.

Két olyan javaslat fekszik még az asztalon, amivel kapcsolatban a kormány álláspontját érdemes azért tisztázni. Engem mindig is nagyon-nagyon irritált az, hogy ha az elmaradt tartásdíj tekintetében bonyodalmak adódtak, akkor ezt visszamenőleg viszonylag kis időszakra, időtávra lehetett érvényesíteni, és nagyon sok galiba volt abból, ha valamelyik szülő ezt a teljesen jogosan járó juttatást nem fizette meg.

Éppen ezért kérdezem államtitkár urat, hogy: hajlandóe nyitottan gondolkodni arról, hogy visszamenőleg egy kicsit hosszabb időre lehessen tartásdíjat érvényesíteni? Tudom, hogy ez egy régi, vitás jogterület, és azt is látom, hogy azért itt eléggé egymásnak feszülő vélemények fogalmazódtak meg, de az a korábbi, akár csak néhány hónapos terminus, ami tetten érhető volt, véleményem szerint nagyon rövid, tehát azért mindenképpen hosszabbítani kellene ezen.

Szerencsére önök javítottak ennek a szabályozásán, hogy mi van az elmaradt tartásdíjjal, én ugyanakkor továbbra is fenntartom azt, hogy ha egy vagy év évre, vagy akár hosszabb időre visszamenőleg is lehet az elmaradt tartásdíjat a gyermek érdekében érvényesíteni, de ezt mégsem fizeti ki az, akinek egyébként ki kellene, akkor jönne be a képbe egy olyan állami alap, amely megelőlegezi a gyermek mindennapi nevelése-gondozása érdekében ezt az elmaradt tartásdíjösszeget; majd, miután megelőlegezte ezt az összeget, ő maga az, aki egyébként a hatóságok segítségével érvényesíti ezt a követelést a nem fizető szülő irányába, és nyilván helyreáll a világ rendje. A sor vége az, hogy az a legjobb, ha fizet az, akinek gyerektartást kell fizetnie.

Mégis nagyon fontosnak tartanám azt, hogy ezt a bonyolult procedúrát ne hárítsuk a családokra, hanem hosszabb időre visszamenőleg és akkor egy állami alap, ha úgy tetszik: hitelezésének közbeiktatásával oldjuk meg ezt a problémát, hiszen számtalan család küzdött az elmúlt időszakokban. Ez tipikusan az egyszülős családok problémái közé tartozik, és azt látom, hogy nem sikerült rendszerszintű előrelépést elérni benne.

Ha pedig már itt tartunk: jó, hogy igyekeznek a tartásdíjak tekintetében egy gördülékenyebb rendszert létrehozni, de meg kell említenem önnek, hogy ez annyira csak tüneti kezelés, hogy amíg önök a gyermeknevelési cikkeken megtűrik a 27 százalékos áfát, addig igazából tényleg csak aszpirin a „haldoklónak”, merthogy a gyermeknevelés a legsúlyosabban adóztatott, büntetőadóztatott terület ma Magyarországon. Nincsen még egy európai ország  nincs! , ahol 27 százalékos áfa lenne a pelenkán, a bébiételen; ahol egyébként még csökkentik is a tápszerrel járó támogatást, ahelyett, hogy növelnék, tehát egészen elképesztő terhek tornyosulnak a gyermeket nevelő családok mindennapjai fölött.

És azt látjuk, hogy a családi pótlék összegének a befagyasztása is erre mutat, hogy most már többet fizet be áfa formájában egy egy gyereket nevelő család vagy családos, mint amennyit megkap alanyi jogon járó támogatás formában.

És persze, államtitkár úr majd elmondja nekem, hogy milyen jó a családi adókedvezmény, és mi egyet fogunk érteni ebben. Kezet fogunk arra, hogy jó a családi adókedvezmény, de akkor miért nem növelik az összegét minden évben az inflációnak megfelelően? Miért van az, hogy az utóbbi években egyszer nyúltak a családi adókedvezményhez, amikor a kétgyerekeseknél volt valamifajta indexálás?  de még az sem volt inflációkövető.

Tehát, államtitkár úr, most ott fekszik a parlament asztalán az én javaslatom, amely visszaadná a családoknak ezt az elvett összeget. Egy-, kettő- és háromgyermekesek esetén is indexálná az inflációval, megnövelné a családi adókedvezmény összegét. Tehát kérem, hogyha a tartásdíjhoz való hozzájutást és annak indexálását gördülékenyebbé akarja tenni, akkor nyilvánuljon meg azt illetően, hogy hajlandóe a családi adókedvezményhez hasonlóan másfajta támogatási formák tekintetében ugyanerre a nyitottságra, mint ami a javaslatban van. És partnereke abban, hogy a magyar családok hozzájussanak ahhoz az összeghez, amire egyébként joggal számíthattak? Hiszen amikor önök behozták a családi adókedvezmény ilyen rendszerét, akkor nyilván az volt a jogos és reális, logikus társadalmi elvárás, hogy évről évre az infláció összegével növelni fogják ezeket a juttatásokat. Én ennyit követelek, nem többet, de nem is kevesebbet. Köszönöm a figyelmet.

(14.00)