DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Részletekbe menően ismertette itt az előterjesztő is, illetve az eddig hozzászóló vezérszónokok a témát. Én egy kicsit átfogóbban, messzebbről indulva szeretném ezt a témát boncolgatni, hiszen a tárgyalt törvényjavaslat az agrárium területén alkalmazott bürokrácia csökkentését tűzte ki elsődlegesen célul. Azt gondoljuk, hogy ez egy valóban támogatható dolog, hiszen túl van bürokratizálva a magyar agrárium.
Viszont itt szeretném megemlíteni, hogy mégiscsak van azért egy NAK, egy Nemzeti Agrárkamara, amelynek többek között az lett volna a feladata az elmúlt években, hogy a gazdák válláról levegye ennek a bürokrata tehernek egy részét. Illetve hiába van falugazdász-szolgálatunk is, hogyha a területalapú támogatások és egyéb más agrártámogatások beadásán kívül szinte semmi máshoz nem tudnak igazán segítséget nyújtani a gazdálkodóknak.
Itt jegyezném meg, hogy a legtöbb gazdálkodó, hogyha szeretne hivatalosan és jól működni és gazdálkodni, akkor sajnos saját zsebből kell fizetnie egy mezőgazdasági szaktanácsadót, ami, azt gondolom, hogy nonszensz, annak ellenére, hogy két szervezet is arra lenne hivatott, hogy az ő munkájukat segítse.
Azt gondolom, hogy elhangzott itt több kormánypárti képviselő szájából, hogy a kormány 2010-ben megfogalmazta, hogy erős Magyarország elképzelhetetlen erős mezőgazdaság nélkül. Ezzel, én azt gondolom, hogy mindannyian száz százalékig egyet tudunk érteni. Ez valóban így van, éppen ezért mondhatjuk azt jelenlegi országunkra, hogy sajnos minden, csak nem erős, hiszen a súlypont át lett helyezve. Egész egyszerűen nem a mezőgazdasági adottságainkra helyezi a hangsúlyt a kormányzat, hanem láthatjuk, hogy egy gyarmatot épít ki a kormány, a külföldi multinacionális cégek gyarmatát, ahol a külföldi tőke áramlik be mérhetetlen módon az országba. Ezt még megfejelik nagyon-nagyon sok száz milliárd forinttal a magyar kormányzat részéről, ahelyett, hogy a mezőgazdasági termelőknek vagy a kis- és középvállalkozóknak adnák ezeket a támogatásokat, hiszen láthattuk, hogy az elmúlt években rengeteg olyan probléma volt, ami egyesével is igen megpróbálta őket.
De így összevonva talán elmondható az, hogy mára igazság szerint az agrártámogatások előlegkifizetése létkérdéssé vált a gazdálkodók nagy részénél, hiszen nagyon sokan gyakorlatilag még az őszi vetéseket sem tudták e nélkül a támogatási előleg nélkül megcsinálni vagy elkezdeni. Éppen ezért ez, azt gondolom, hogy jól vázolja a jelenlegi agrárium helyzetét, és talán azzal a példával lehetne ezt leginkább alátámasztani, hogy 2020 óta a magyar mezőgazdasági termelők száma 20 százalékkal csökkent, ami azt jelenti, hogy nem az oligarchák, nem a nagytőkések estek ki a magyar agráriumból, hanem bizony sajnos a kistermelők.
(14.50)
Ha már a támogatásoknál tartottunk, akkor azt is szükséges leszögezni, hogy bizony ezeknek az agrártámogatásoknak több mint 80 százaléka nem a kicsikhez kerül, hanem bizony sajnos a nagy mezőgazdasági termelőkhöz. Éppen ezért talán példaként tudom azt is felhozni, hogy amíg, mondjuk, egy átlag mezőgazdasági termelő földszerzése most már igazság szerint szinte elképzelhetetlen, hiszen a túlélésért próbálnak dolgozni egész egyszerűen azért imádkoznak és azért dolgoznak, hogy ne menjenek csődbe, ne kelljen az eddig akár generációról generációra átörökített tevékenységüket abbahagyni , addig Csányi 7 ezer hektáros mezőgazdasági vállalkozást tudott vásárolni, vagy Tiborcz egy 10 ezer hektáros ugyanilyen mezőgazdasági vállalkozásra tudott szert tenni a Dunántúlon. Emellett még azt is meg kell említeni, hogy természetesen a magyar föld védelmét az Alaptörvény is rögzíti, mégis előfordulhat az a szégyenteljes helyzet, amiről már többször beszámoltam önöknek itt, a ház falai között az osztrák zöldbárókról, akik megyényi területeket birtokolnak most már hazánkban, jellemzően a Dunántúlon, és azt gondolom, hogy a tőkéjük és az étvágyuk csillapíthatatlan, így csak a kérdés az, hogy mikor fognak a Dunának ezen felén is birtokokat szerezni.
További probléma, azt gondolom, hogy ezeknek a birtokoknak a hasznát egy pillanatig sem hagyják Magyarországon, gazdatestként használják ezt az országot, ezt a termőföldet, s a megtermelt javakat azonnal külföldre viszik, ahol aztán majd a magyar vendégmunkások jelesül, mondjuk, Ausztriában feldolgozzák azt, és így fordulhat elő többek között az az abszurd helyzet, hogy a Pick szalámi, mondjuk, Szegeden, egy kilométerre a gyártól kétszer annyiba kerül, mondjuk, mint 1000 kilométerre, Németországban. Ez is egy elég érdekes dolog, azt gondolom.
Hallottunk itt előterjesztő államtitkár úrtól elég sok mindent, megújuló és folyamatosan fejlődő agráriumról beszélt államtitkár úr. Mi ezt nem igazán tudjuk a végekről megerősíteni, hiszen azt látjuk, hogy az állattenyésztés lassan gyakorlatilag kiveszik a magyar vidékről, illetve minden, ami a vidék sajátossága és ami a népességmegtartó hatást helyben kéne hogy erősítse, az egész egyszerűen kifolyik a magyar vidéken élők kezéből. Ami a vidék adottságairól értelmezhetően elmondható, hogy eddig az ott élőknek az egzisztenciáját, a megélhetését biztosította, abból lassan mára nem marad számukra sajnos semmi.
A magyar agrárium ellenálló, ezt is hallhattuk. Kérdem én, hogy melyik részében, hiszen láthattuk, hogy akár egy aszály is nagyon próbára tette tavaly a magyar agráriumot és a magyar gazdákat. Vagy láthattuk azt, hogy az Ukrajnából beáramló gabona és egyéb termékek is szinte padlóra küldték, tönkretették a magyar gazdálkodókat, amiért persze, jogosan mondhatják önök, nehogy a Fidesz-kormányzatot tegyük felelőssé, de könyörgöm, ki mást, ha nem önöket, hiszen 13,5 éve kormányozzák ezt az országot, és azt gondolom, hogy igencsak lett volna idő akár gazdaságvédelmi intézkedések bevezetésére ez alatt a 13,5 év alatt, illetve arra is lett volna idő, hogy ne csak várjuk a nagy aszály bekövetkeztét, hanem bizony vegyük annak elejét, és próbáljuk meg a hazai vizeket itthon tartani. Hiszen nonszensz az, hogy a Kárpát-medencéből, egy olyan országból, ahol édesvíz-nagyhatalom vagyunk, és édesvíz-nagyhatalomként tudnánk funkcionálni, több víz folyik ki, mint amennyi beérkezik hozzánk, ahol elsivatagosodnak bizonyos országrészek. Azt gondolom, hogy ezt senki máson nem lehet számonkérni, csak az éppen aktuális és regnáló kormányzaton. Éppen ezért mi azt gondoljuk, hogy bőven lenne a magyar agráriumban tennivaló a bürokráciacsökkentés mellett is.
Tegnap örömmel láttam, hogy azért az önök kormányzata sem teljesen következmény nélküli, hiszen a Nemzeti Múzeum éléről gyorsan eltávolították annak vezetőjét nagyon helyesen azért, mert a magyar törvényeket nem tartotta be. Viszont, akkor hadd hozzam ide, hogy ha már agrártörvények deregulációjáról van szó, akkor milyen alapon működhet például az a joggyakorlat ma Magyarországon, miszerint a bekebelezés intézményét használva egy természetes személy akár több mint 300 hektárra, vagy 6000 aranykoronára is szert tehet, holott ez egyértelműen jogszabályba ütközne.
Vagy hogyan lehetséges az, hogy a magyar állam által kiírt földárverésen vagy a Nemzeti Földalapon keresztül vásárolhatnak úgy termőföldet egyesek, bizonyos kormányhoz közeli vagy annak holdudvarából származó egyének, akik eleve az árverésen több mint 300 hektárt vásároltak, és feltételezzük, hogy már eleve volt a nevükön, mondjuk, földtulajdon. Azt gondoljuk, hogy ezeket a joggyakorlatokat is érdemes lenne felülvizsgálni, és ezeknek a felelőseit is meg kéne keresni, hiszen egész egyszerűen, ha ezeknek nem lesz felelőse, akkor nagyon úgy néz ki, hogy ebben az országban bármi előfordulhat. Arról már nem is beszélve, hogy ha természetes személy 300 hektárt birtokolhat, akkor ez egy családi gazdaság esetében, ami, mondjuk, szaporítóanyag-előállítással foglalkozik, ez a szám 1800 hektár. Hogyan fordulhat elő az, hogy osztrák gazdák mégis több mint 2000 hektárt birtokolnak itt, Magyarországon, és az elővásárlási jogukat felhasználva valahogy a magyar, ideszületett gazdálkodót megelőzve tudják a magyar földet megvásárolni előlük? Azt gondolom, hogy ezzel a kérdéskörrel is érdemes lenne foglalkozni, ha már egy ilyen agrártörvények felülvizsgálatával foglalkozó javaslatcsomag van itt előttünk.
Talán azt is érdemes lenne megemlíteni, hogy a magyar agrárium helyzete szürreális, említette itt az előttem szólók közül valaki. Igen, de sajnos ez a valóság. Egy egészen szürreális képet kaptunk, hiszen annak ellenére, hogy Magyarország egy mezőgazdasági adottságú ország, most mégis a vas és acél országa mintájára egy olyan gazdasági, és egy olyan, talán az agrárium szempontjából nézve zsákutcát próbál erőltetni a kormány, ami az iparosodás útjába tereli hazánkat. Hiszen egész egyszerűen nekünk az akkumulátorgyártáshoz, láthatjuk, hogy nincs semmink, mégis egy akkumulátorgyár-nagyhatalommá szeretné gyakorlatilag változtatni az országot a jelenlegi kormányzat. Láthatjuk, hogy a tőke külföldről érkezik, láthatjuk, hogy a vendégmunkások külföldről érkeznek, nem a magyar munkaerőre alapoz a kormányzat. Azt is láthatjuk, ahogy a hasznot kiviszik külföldre ezek a multinacionális cégek, nekünk pedig semmi mást nem hagynak itt, csak a borzasztóan elszennyezett vizet és földet, amivel már nem fogunk tudni mit kezdeni, éppen ezért a karthágói hasonlat talán megáll, hogy még az a besózott föld is sokkal termékenyebb volt, mint amit a külföldi multik hagynak itt maguk után az országunkban.
Azt gondolom, hogy ha földvédelemről, agráriumról, vidékről beszélünk, akkor ezek azok, amikre oda kell figyelni. A hangsúlyt erre kéne helyezni. Államtitkár úr azt is említette, hogy a háború árnyékában az élelmiszer-termelés egy stratégiai irány, egy kulcsfontosságú dolog. Valóban. Éppen ezért nem igazán értjük, hogy egy agrárország mi a fenéért akkumulátorokat akar gyártani, feldolgozni és újrahasznosítani akkor, amikor a világon egyébként élelmiszerválság is van, és hogyan lehetséges az, hogy Európában hazánkban volt a legmagasabb az élelmiszer-infláció, akkor, amikor Magyarország a területi adottságait tekintve és a területi nagyságát tekintve Európában a második olyan ország, amely a teljes területéhez képest a legnagyobb termőterületekkel rendelkezik.
Ez hogyan lehetséges? Hogyan lehetséges az, hogy önök nem a magyar mezőgazdaságra, nem a feldolgozóiparra próbálnak meg koncentrálni, nem ezt próbálták meg fejleszteni az elmúlt 13,5 évben, hanem egyszerűen gyarmati sorba taszítják ezt az országot és hazánkat? Persze, itt már volt olyan képviselőtársam a kormányzati padsorokban, aki azt mondta erre, hogy ez egy demagóg álláspont és hozzáállás. Én azt gondolom, hogy nem. Én azt gondolom, hogy hazánknak azokra az adottságaira és lehetőségeire kéne támaszkodni, amelyekben erős, és nem kell kitalálni ahhoz új dolgot, hogy meg tudjunk erősödni gazdaságilag. De azt gondolom, hogy ez az irány semmiképpen nem Magyarországot és nem a magyar agráriumot szolgálja.
Beszéljünk egy kicsit az erdőgazdálkodókról is, hiszen említettem önöknek, hogy a magyar mezőgazdasági termelők túlélésre játszanak, és várják az agrártámogatások előre kifizetését, hiszen ez létkérdés számukra. Egy pillanatra említsük meg az erdőgazdálkodókat is, hiszen az, hogy tavaly hatósági áras tűzifát vezetett be a kormány, egy nagyon helyes döntés volt. Az már kevésbé helyes, ha ugyanezt a témakört vizsgáljuk, hogy mondjuk, azt a gázt, amit a Gazpromtól megvesznek, ötszörös áron adják el a magyar lakosságnak.
Tehát mi azt gondoljuk, hogy a hatósági áras tűzifa bevezetése hasznos dolog volt, csak az a baj, hogy az egyik kezükkel adtak, a másikkal pedig elvettek, jelesül azoktól a magán erdőgazdálkodóktól, akik most nem tudnak mit kezdeni az általuk nevelt és kezelt erdőkben kitermelt faanyaggal, hiszen egész egyszerűen eladhatatlanná vált, telítődött a piac, megtelt a piac, és számukra önök semmilyen javaslatot, semmilyen támogatást nem dolgoztak ki, egész egyszerűen az út szélén hagyták őket, ha lehet stílusosan fogalmazni. Azt gondolom, hogy ha ezt az ágazatot hagyjuk tönkremenni, akkor az két célt szolgálhat, vagy azt, hogy tényleg teljesen egy sivár, lepusztított sivataggá váljon az országunk, és tökéletesen meg fog felelni akkumulátorgyár-nagyhatalomnak, vagy pedig azt, hogy az államosítást ekképpen próbálják előkészíteni.
(15.00)
Hiszen hogyha nem lesz fantázia már az erdőgazdálkodásban sem, ha vidéken már ez sem tudja életben tartani az ott élőket, akkor egészen elképesztő folyamatok fognak elindulni, hiszen sokan hátrahagyják majd a vidéket és ezáltal a magyar erdőket is, amire az állam lehet, hogy ráteszi majd a kezét, de az nem biztos, hogy egy jobb gazdálkodási formát fog majd eredményezni. Hiszen láthatjuk a különbséget, hogyha megnézünk egy állami erdőt, láthatjuk azt a szabad rablást, ami most gyakorlatilag ilyen-olyan jogszabályokkal összetákolva engedélyezve lett, és láthatjuk azt, hogy ha valaki tudatosan magánerdő-gazdálkodóként kezel egy erdőt, akkor abból egy csoda fog létrejönni.
Mi azt gondoljuk, hogy minden egyes szereplőjét a magyar agráriumnak, így az erdőgazdálkodókat is támogatni kell, át kell őket segíteni a nehéz helyzeten, hiszen egész egyszerűen nem játszhatunk azzal, hogy ez az ágazat teljes mértékben tönkremenjen.
Talán végezetül, mert látom, az idő vészesen fogy, azt mindenképpen szeretném leszögezni, hogy a kritikáink ellenére, mert azok vannak bőven, mi egy teljesen más irányból képzeljük el a magyar gazdaság építését és az önálló magyar nemzetgazdaság kiépítését. Mi az agráriumra, a magyar földre, a magyar gazdálkodókra szeretnénk alapozni.
Ettől függetlenül azt gondoljuk, hogy ez a javaslat támogatható. Mivel technikai kérdéseket vet fel, éppen ezért azoknak az elfogadása talán azt fogja lehetővé tenni, hogy a gazdálkodóknak egy fokkal könnyebb lesz ebben az országban gazdálkodni, de még a céltól és az elvárható jó állapotoktól így is nagyon messze vagyunk. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)