DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Az ütő megállt bennem egy pillanatra. Köszönöm szépen, hogy helyesbített, elnök úr, így nem nekem kellett ezt megtennem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat gondolkodtam rajta, hogy hozzászóljake ehhez a vitához, és mivel tárgykör és tevékenységi kör szerint érintett képviselő vagyok, így veszem a bátorságot és a fáradságot ahhoz, hogy néhány gondolatot megfogalmazzak.

Nagyon fontos, hogy az erdészeti eljárásokban vagy erdőfelügyeleti eljárásokban az eljárási határidőket csökkentik, de ez csak papírra vetett betűket vagy pusztába kiáltott szavakat jelent, hiszen nagyon kevés az ügyintéző a felügyelőségeken. Teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy hosszabb vagy rövidebb eljárási határidők szerepelneke a normaszövegben, ha nincs annyi megfelelő felkészültségű munkatárs a munkaerőhiány miatt, hogy az ügyeket feldolgozza, akkor a határidőcsúszások mindentől függetlenül továbbra is rendkívül jelentősek maradnak. Hadd mondjam el önöknek  nem tudom, erről vane tudomásuk , hogy általában és jellemzően az erdészeti támogatások, erdészeti jogcímek kifizetésével összefüggésben azt látjuk, hogy jelentősek a határidőcsúszások. Ez lehet telepítési támogatás, akár az első kivitel esetén a telepítés évében, vagy aztán a nevelési költségtérítés, jövedelempótló támogatás vagy új erdő esetén az első 12 évben területalapú támogatás is. Így van ez a leegyszerűsítve aszálykárnak nevezett támogatások esetében is, pontosabban fogalmazva erdészeti potenciált megőrző vagy növelő támogatások, amelyek gyakorlatilag a vis maior jellegű támogatások, mint aszálykár, tűzkár, belvízkár, hogy a legjellemzőbbeket mondjam az erdő esetében. Ezek a kártérítés szerepét töltik be, és ezek esetében tudok olyan termelőkről, akiknek az ügyében az elbírálás, pontosabban a támogatási összeg folyósítása már legalább egyéves, esetenként kétéves csúszásban van.

Így nagyon nehéz gazdálkodni, tisztelt képviselőtársaim, főleg az erdőgazdálkodás válik így nehézzé, hiszen jellemzően itt egy jóval nagyobb üzemméretű területen kell gazdálkodni ahhoz, hogy akár egy négytagú család ebből meg tudjon élni. Ez az erdő életciklusából, az erdő sajátosságaiból adódik. Nem beszélve arról, hogy pontosan a jelentős támogatási összeg rendszerben való megjelenése óta jelentősen megemelkedtek a szaporító anyagok árai, megemelkedtek a csemeték árai, nagyon kevés a hadra fogható munkaerő. A mennyiségi és minőségi munkaerőhiány egyaránt óriási általában a mezőgazdaságban, de különösen az erdőgazdálkodási ágazatban.

Gyakorlatilag faültetésre meg erdőápolásra alkalmas embert kapni a lehetetlennel vetekszik. De ugyanez igaz, mondjuk, amikor egy törzskiválasztó gyérítést vagy növedékfokozó gyérítést vagy egy tarvágást kell elvégezni az erdőben. Gyakorlatilag a nagyon kevés kitermeléssel foglalkozó vállalkozás vagy magánszemély köbméterenként annyit kér már szinte a fakitermelésért, amennyit nem szégyell. Már a keleti határszélen is a tízezer forint/köbméter költség alá nem nyomhatók. Öt-hat évvel ezelőtt ez még a 3-5-6 ezer forintos köbméter árat jelentette, 2017-ben míg mondjuk, tölgyerdőt tarvágás esetén 3-4 ezer forint/köbméter áron vígan, vidáman levágtak, ma ez elképzelhetetlen tízezer forint alatt. Ennyit pedig nem emelkedett sem a tűzifa, sem az ipari fa ára.

Itt a másik nagy probléma, hogy persze dicséretes, hogy telepítési és egyéb jogcímeken jelentős támogatást öntenek a rendszerbe, de sajnos ez a csemetetermelők és szaporítóanyag-gyártók közvetett támogatásává vált ugyanúgy, mint ahogy a különböző családtámogatások, az otthonfelújítási támogatások az építőipar számára nyújtott közvetett támogatássá váltak, ugyanis sok esetben minden alapot nélkülöző módon szépen hozzáemelték az árakat ahhoz, hogy jóval nagyobb összegért tudták a támogatások megjelenése miatt eladni a termékeiket. Ez persze abból a szempontból nem lenne aggályos, ha a kisebb magyar vállalkozások tisztességesebben vagy könnyebben élnének meg, de az erdőgazdálkodóknál, nem beszélve az inflációs és egyéb hatásokról, sokkal kevesebb pénzmaradvány jelenik meg.

Nagyon sokan elfelejtik, hogy amikor erdőtelepítésre adják a fejüket, amikor más művelési ágú területből lesz erdő művelési ágú terület, legyen az jellemzően legelő vagy alacsonyabb koronaértékű szántó, akkor lehet irigyelni a termelőt, hogy milyen pénzösszeghez jut, de ez egy meglehetősen buta, rosszindulatú és szűk látókörű gondolkodás. Ugyanis az a támogatási összeg egy keménylombos állománynál, amit ki tudnak számolni, és ami akár 6-7 millió forint is lehet ritka elegyfajták alkalmazása esetén, az 12 évre értendő tizenkét, nem egyenlő részre elosztva. Az első öt évben érkezik a támogatás zöme, a hatodik és tizenkettedik év között csak kisebb része, és ami a legfontosabb, tisztelt képviselőtársaim, az első fahasználatokig a termőtalaj értékét körülbelül a nullára veri le, vagy ha nem is nullára, de egy szántó vagy legelő piaci értékéhez képest a töredékére esik vissza. Egy fiatal, még az első fahasználat előtt lévő erdő gyakorlatilag nagyon nehezen eladható, míg mondjuk, egy akár kisebb legelő- vagy szántóterületet, vagy akár egy nagyobbat is, helyi szinten pillanatokon belül elkapkodnak, úgy viszik, mint a cukrot, olyan földínség van. Ha gyümölcsművelésre, de főleg szántóföldi művelésre alkalmas terület piacra kerül, azonnal verseny indul meg érte és gyakorlatilag kéz között vagy pult alatt elkel, nem kell hirdetni, nem kell különösebben sokáig árulni.

Egy fiatal telepítésű erdő esetében azonban ez nem így van. Lehet, hogy egy akácos vagy nemes nyár esetében talán mégiscsak, de egy fiatal tölgyes esetében egészen biztosan kizárt, hogy mondjuk, ötéves korában megveszik, illetve ha megveszik, akkor értelmezhető összeget adnak érte. Tehát így értendő ez a támogatás, hogy gyakorlatilag magának a földnek az értéke nagyon jelentősen visszaesik. Éppen ezért lenne fontos, hogy minden időbeli késedelem nélkül célba érjenek ezek a támogatások.

A másik pedig, ami az erdőgazdálkodás kapcsán már régóta csípi a szemem és szerény lehetőségeim adta keretek között dzsihádot, szent háborút hirdettem ellene, ez a felújítási biztosíték kérdése, tisztelt képviselőtársaim. Néhány, valóban fatolvajlásra berendezkedett, hajléktalanokat is bevető, alkalmazó vállalkozás miatt olyan felújítási biztosítékokat rögzítettek évekkel ezelőtt, amelyek gyakorlatilag megtorló jellegűek, méghozzá extrém módon megtorló jellegűek. Tarvágás megkezdése előtt, mielőtt még egyetlen köbméter fát letermelnének, jellemzően 500 ezer forint/hektár felújítási biztosítékot a NÉBIH erre a célra rendszeresített külön számlájára letétbe helyezni és ott hosszú évekig kamat nélkül elhelyezni, azt a kistermelők, a kisebb magánerdő-gazdálkodók biztosan nem tudják megtenni. Éppen ezért adott esetben áron alul eladják a nagyobb gazdáknak az erdőket.

Nem beszélve arról, hogy nemcsak az 500 ezer forintot kell hektáronként a tarvágás megkezdése előtt kifizetni, hanem meg kell előlegezni, ahogy az előbb mondtam, a termelés minimum tízezer forint/köbméter költségét, a fát még a vágásterületről be kell szállítani, és talán majd valamikor a vevő, ha egyáltalán van rá vevő, de ahogy Dócs Dávod képviselőtársam nagyon helyesen kifejtette, nem nagyon lehet eladni a tűzifát, tehát majd valamikor, 30-60 nap múlva, jobb esetben azonnal, kisebb határidővel kifizetik a termelőknek. Ilyen mennyiségű pénzt nem tud megelőlegezni a legtöbb magán-erdőgazdálkodó.

Öt hektár erdő esetében ez nem olyan nagy terület, ha öt hektár tarvágásáról van szó, fizessen be két és fél millió forintot, mert ha a tarvágás megkezdése előtt nem fizeti be, akkor utána megbírságolják. Tehát ezt vagy eltörölni kellene, vagy csak egészen kivételesen indokolt esetben kellene kiszabni. Mondhatják erre azt, hogy jó, jó, de ez csak azokra igaz, akiknek még nem volt sikeres felújítása, de meg kellene fordítani a gondolkodást, tisztelt államtitkár úr, és csak abban az esetben kellene kiszabni, ha az illető már elkövetett valamilyen szabálytalanságot, vagy erdővédelmi bírsággal sújtották, mert ez egy teljesen indokolatlan szankció és a legkisebbek túlélését gyakorlatilag ellehetetleníti.

Mint ahogy azt is meg kell jegyezni, hogy akár az erdőgazdálkodás, akár a szántóföldi gazdálkodás vagy éppen a gyümölcstermelés összefüggéseiben én személy szerint azt látom, hogy különösen az elmúlt 3-4 évben eljutottunk odáig, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy egyre több erdőgazdálkodó, egyre több paraszt ember érzi úgy vidéken, hogy ebben az országban lassan már semmit nem érdemes csinálni, mert nincs haszon.

(15.20)

Nincs megfelelő haszon, a tartalékaikat élik fel, az inputanyagárak egyre jobban emelkednek, az üzemanyagköltségek emelkednek, a munkadíjak extrém mértékben emelkednek, a termékeket pedig egyre nehezebb eladni, jelesül most idén, mondjuk, a tűzifát.

De mondhatom azt is, amit gyakran itt az önök fejére olvasok, hogy mondjuk, lehet, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak az egyik fő feladata az kellene hogy legyen, hogy például a magyar zöldségnek és gyümölcsnek külföldön is piacot találjon, hogy amit nem Magyarországon dobunk piacra, vagy nem itt dolgozunk fel  sajnos a feldolgozókapacitások szűkössége miatt ennek csak kis részét dolgozzák fel Magyarországon , azoknak a termékeknek piacokat szerezzen annak érdekében, hogy ne 5-8 vagy 10 évvel ezelőtti felvásárlási árakat adjanak a termelőknek, a parasztgazdáknak, a családi gazdálkodóknak egy olyan környezetben, amikor minden kiadási tétel, a kiadási tételek minden eleme különösen megemelkedett, különösen az elmúlt két esztendőben, a felvásárlási árak pedig sok évvel ezelőtti szinteken vannak.

Ha a töredékét odaadnák akár munkavállalói létszámra lebontva, akár bármilyen rendező elv szerint a magyar gazdáknak ezekben a nehéz években, mint amennyit az akkumulátorgyáraknak adnak támogatásként, higgyék el, hogy nagyon sokat segítenének, a túléléshez bőven elég lenne. És itt nem arról van szó, hogy a magyar parasztemberek sírnak-rínak, meg örökké követelőznek  az általában egyébként az építőipari lobbi szokása szokott lenni , itt alapvető túlélési vagy megélhetési problémákról van szó.

Semmit nem tesznek a nagy multik, mondjuk, műtrágyák és vegyszerek esetében a hatóanyagtartalom-csökkentő termék előállításával kapcsolatban. Tehát zavartalanul átverhetik, bepalizhatják, madárnak nézhetik a magyar gazdákat az egyébként méregdrága  ez is nálunk a legdrágább  vegyszerek és műtrágyák kapcsán; nagyon furcsa, hogy messze nálunk drágultak ezek az inputanyagok is a legnagyobb mértékben.

Úgyhogy természetesen az egyszerűbb jogszabályi előírások, a bürokráciacsökkentés, a határidő-csökkentés, feltéve, hogy van hozzá ügyintézőlétszám, az mind-mind nagyon fontos, de az erdőgazdálkodástól kezdve a gyümölcstermelésig bezárólag érdemes lenne ezeket a könnyítéseket is elvégezni, amihez persze nem feltétlenül csak egy deregulációs javaslat kell, hanem sok más ágazati jogszabályt kellene módosítani. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)