SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy ilyen fontos ügyről vitázunk  és majd valószínűleg döntünk néhány hét múlva, ahogy tettük ezt egyébként májusban ennek a törvénynek, ha úgy tetszik, a megalapozásáról szóló vitában , érdemes ránézni egy kicsit távolabbról arra, hogy miről is beszélünk. Gondoljuk el, hogy egy jól működő országban a börtönviszonyok, a büntetés-végrehajtás hogyan működik, hogyan kellene működnie, és ehhez képest ez a javaslat illeszkedike ebbe vagy sem.

(15.50)

Három alapelvet tartok én, illetve tart a DK fontosnak ennek kapcsán. Az egyik az, talán ebben egyetértünk mindannyian, hogy aki bűnt követ el, az bűnhődjön, az kapja meg a büntetését. Ez a büntetés természetesen lehet különböző mértékű, lehet ennek enyhébb és komolyabb formája, és nyilvánvalóan a bűnhődésnek, a büntetésnek kell hogy legyen olyan fokozata, amikor a társadalomból kivonjuk azt az illetőt, aki elkövette azt a bűncselekményt. Tehát igenis léteznek olyan helyzetek, amikor valamelyik polgártársunkat, aki elkövetett egy nagyon súlyos normaszegést, egy időre kivonjuk a társadalomból és elkülönítjük őt. Én ebben hiszek.

Ezzel szorosan összefügg, amit tulajdonképpen már említettem is, hogy a büntetésnek nyilván arányosnak kell lennie a bűnnel, tehát súlyosabb bűncselekmény elkövetésekor súlyosabbnak kell lenni a büntetésnek. Tehát a társadalom elvárja azt, hogy ha a normaszegés súlyosabb volt, akkor bizony az ezért járó következmény is súlyosabb legyen.

Ha pedig ehhez a két elvhez hozzátesszük azt a szemléletmódot vagy azt a gondolkodásmódot, hogy tudjuk azt, hogy akár enyhébb, akár súlyosabb bűncselekményt követ el bármely polgártársunk, az arra adott büntetés az esetek jelentős részében nem okozza azt, hogy ő tartósan és örökre kikapcsolódik a társadalomból. Magyarán, még ha letöltendő börtönbüntetést is kap, akkor is egy idő után vissza kell integrálódnia a társadalomba, el fogja hagyni azt a zárt intézményt, ahova őt a bíróság ítélte, akkor pedig fontos, hogy gondolkodjunk azon, és fontos, hogy legyen arra mechanizmus egy normálisan működő országban, hogy hogyan integráljuk vissza az egykori bűnelkövetőket, tehát a büntetés után hogyan tudjuk őket úgy integrálni a társadalomba, hogy ne kövessenek el további normaszegéseket. Ezzel is szembe kell néznünk, hogy bizony ám, erről is kell gondolnunk valamit, és erről is kell hogy törvények szóljanak.

Ha ezt a három alapelvet így megfogalmazzuk és végiggondoljuk, és ha idekerül elénk egy ilyen javaslat, mint amilyet most itt a kormány elénk terjesztett, akkor nyilván ezen a szemüvegen keresztül megvizsgáljuk, hogy vajon ezeknek megfelele ez a javaslat. Azt kell hogy mondjam, hogy bennem kétségek vannak, hogy megfelele ennek.

Nem oszlatja el ez a törvényjavaslat, illetve annak az általános indokolása bennem azokat a kétségeket, hogy bizony ám, ez a javaslat sok mindent szeretne megoldani, de nem vagyok abban biztos, hogy azok az alapelvek, amelyeket az előbb felsoroltam és amelyek szerintem egy normálisan működő országban minden állampolgár számára fontosak, itt maradéktalanul érvényesülni fognak.

Mire gondolok? Értem azt, hogy a jelenlegi rendszert, ennek a merevségét és sok szempontból a bonyolultságát szándékolja ez a javaslat megváltoztatni. Ötfokú kategóriával, kreditek szerzésével az a kimondott cél, hogy lehetővé váljon az elzárásra ítélteknek az olyan típusú, ha úgy tetszik, kezelése a zárt falak között, ami segíti majd a reintegrációjukat. Ha jól értem, tulajdonképpen ez a bizonyos reintegráció az a szemléletmód vagy az a szemüveg, amin keresztül ezt a javaslatot a kormány tette.

Erre próbál a kormány ebben a javaslatban bizonyos garanciákat is megfogalmazni, hogy azért ez a bizonyos képlékenység vagy az egyénre szabott, az egyénnek majd a későbbi társadalomba való visszailleszkedését szolgáló kezelése azért nem lehet parttalan, nem lehet nagyon leegyszerűsítő, nem lehet az eredeti ítélettel nagyon szembemenő vagy azt megmásító. Tehát tényleg vannak a törvényben garanciák. Ilyen például, hogy hat hónap alatt maximum 6 kreditpontot lehet szerezni, vagy ilyen az, hogy a legsúlyosabb büntetést érdemlő és kapó elítélt, akármennyire jól viseli magát a börtönben, nem kerülhet abba a kategóriába, ami a legenyhébbnek minősül. Tehát vannak ilyen garanciák ebben.

Ez azért előrelépés a májusi helyzethez képest, mert akkor ugyanebben a felállásban, államtitkár úrral vitatkozva ezt hiányoltuk több ellenzéki képviselőtársammal együtt, mert akkor még egyáltalán nem látszódtak ezek a garanciák. Ma már látszódnak.

Ugyanakkor nem lehetünk biztosak abban, hogy ez az egy, kettő, három, ténylegesen a javaslatban szereplő garancia elegendőe arra, hogy az a jogos társadalmi elvárás, hogy egy bűncselekményt elkövető megkapja a büntetését, és egy súlyosabb bűncselekményt elkövető súlyosabb büntetést kapjon, maradéktalanul érvényesülni fog itt. Magyarán, nem lehetségese az, hogy a mindenféle kreditek szerzésével és mindenféle kategóriákba való föl- és alásorolásokkal elérheti azt egy bűncselekményt elkövető, egy elítélt, hogy a végén mégsem nyeri el vagy tulajdonképpen mégsem kapja meg azt a büntetést, amit egyébként a jogos társadalmi érdek megkívánna, és ami egyébként a Btk.-ban szerepelne meg az ítéletben is szerepelne, hogy ő egyébként annak a letöltését és olyan módon meg kell hogy tegye?

Szóval, nem tudjuk, hogyan hat ez a rendszer a gyakorlatban. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy semmiféle érdemi hatásvizsgálatot nem tudunk ennek a javaslatnak a margóján, nem kaptunk ilyet, nem hozzáférhető, a minisztérium honlapján sem látszik ilyen. Merem azt állítani, hogy nincs ilyen érdemi hatásvizsgálat e mögött a javaslat mögött, és nem volt széles körű szakmai egyeztetés ennek kapcsán. Több olyan civil szervezettel kapcsolatban állunk, amelyek ezen a téren szakmai munkát végeznek, őket megkérdezve nagyot néztek, illetve általános véleményt tudtak mondani, de biztos, hogy direktben őket a tárca nem kereste, nem vonta be a szakmai egyeztetésbe.

Ezért aztán, és mivel az Orbán-kormányról beszélünk, épp eléggé sikerült megismernünk az Orbán-kormányt az elmúlt 13 évben, felmerülnek bennünk gondolatok, mondjuk így finoman. Nem arról vane szó, hogy itt valójában a kormány egy rövid távú célt, egy problémának a rövid távú megoldását akarja elérni? Tudniillik, mik azok az adatok, amelyekkel most dolgozunk? Ezek tények. Tény az, hogy nő a fogvatartottak száma az országban, tartósan nő, évek óta nő, annak ellenére, hogy a lakosságszám csökken és a bűncselekmények száma is csökken.

Tudjuk azt, hogy volt egy börtönépítő programja a kormánynak, nagyjából tíz évvel ezelőtt hirdették meg, amely mára, de nemhogy mára, mert már évekkel ezelőtt kimondhattuk azt, hogy gyakorlatilag ez becsődölt és nem történt meg. Tíz körüli, nyolc-tíz börtön építéséről volt szó, ehhez képest talán egy az, ami a közelében van vagy volt annak egy évvel ezelőtt, mikor miniszter asszony beszámolt az Igazságügyi Bizottságnál, amely megnyitás közelében van.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát a lényeg az, hogy az a fajta börtönépítési program, amit a kormány maga kihirdetett nagyjából tíz évvel ezelőtt, az is becsődölt. Ha mellé rakjuk azt, hogy a felmérések szerint a börtönőröknek 10-15 százaléka hiányzik a rendszerből, tehát nincs meg az elegendő létszámú börtönőr a jelenlegi mintegy 18 ezer, majdnem 19 ezer fogvatartott szakszerű őrzéséhez, ha ezeket egymás mellé tesszük, akkor mi jön ki ebből? Az, hogy a börtönök túlzsúfoltak, semmiképpen nem alkalmasak ma arra, hogy bármiféle reintegrációs program hatékonyan a keretei között végbemenjen. Ha pedig ezeket tudjuk  és mondom, ezek tényadatok , akkor nem áll messze tőlem, hogy azt gondoljam, hogy ezzel a mindenféle kredittel meg kategóriák bevezetésével valójában a kormány a rajta lévő azon nyomást akarja csökkenteni, hogy a jelenlegi börtönpopulációt csökkentse, magyarán, ha lehet, akkor ne legyen ennyi ember a börtön falai között, illetve ne kelljen annyi energiát beleölnie ezeknek az embereknek az őrzésébe és gondozásába.

(16.00)

Ezért talál ki a kormány kreditrendszert és mindenféle olyan megoldást, amivel tudja újabb és újabb enyhítésekkel és fokozatokkal kezelni a rajta lévő nyomást. Na de ebből az következik, akkor viszont nem tud érvényesülni az, amit én mondtam, hogy az, aki bűnös, az bűnhődjön, és az, aki komolyabban bűnös, az komolyabban bűnhődjön. Ebből az a félelem van bennem  és a DK nevében tudom ezt mondani , hogy ez valójában a jelenlegi büntetések fellazításához vezet, ahhoz vezethet, hogy a valóban jogerősen elítéltek nem kapják meg azt a büntetést, ami egyébként jár nekik. Ha csak ennyi lenne a javaslat, a kétségeim miatt akkor is arról kéne beszámolnom, hogy ezt és így a DK nem tudná támogatni.

De van ennek a javaslatnak egy, ha úgy tetszik vörös farokként odatoldott része is, ez pedig arról szól, hogy rendezné ez a javaslat azt a kérdéskört, hogy szabadságvesztés végrehajtásának kegyelemből történő felfüggesztése esetén mi történik a próbaidővel. Úgy rendezné most a javaslat, hogy ha a kegyelmi elhatározás a közügyektől eltiltást nem érintette, akkor a próbaidő időtartama a közügyektől eltiltás tartamába beleszámít. Ez a Budaházy-paragrafus; nevezzük így. A kormány teljesen világosan egy, a Budaházy Györgynek kedvező paragrafust illesztett be ebbe a csomagba. Csak hogy egyértelmű legyen, ez azt jelenti, hogy a legkedvezőbb számítási mód kerülne át a gyakorlatba, magyarán, hogy a próbaidő tartama a közügyektől eltiltás idejébe beleszámítana.

Ez két dolgot is jelent. Az egyik az, hogy itt és most ér véget az az érvelés, hogy önöknek, mármint a magyar kormánynak semmi köze ahhoz, hogy Novák Katalin a végrehajtás alól kegyelmet adott Budaházy Györgynek. Itt és most világossá vált, hogy a kormány és Novák Katalin ebben valójában összejátszik, Novák Katalin úgy járt el, ahogy a kormány ezt akarta. A másik az, hogy egy terrorista felmentéséhez és szabadon bocsátásához, pontosabban annak minél szabadabb és minél hamarabbi szabad mozgásához és tevékenységéhez járulnának hozzá ezzel a javaslattal. Arról a Budaházyról beszélünk, aki terrorista volt, terroristacselekményeket hajtott végre, hiszen saját maga ismerte el, hogy a Magyarok Nyilai terrorszervezet tagjaként, vezetőjeként 2010 előtti politikusok, pártok irodáinál, lakásainál robbantott. Nagyon nagy szerencsére nem okozott halálos sérülést vele, de egyébként ezek terrorcselekmények voltak. A legfrissebb infó, hogy az FBI Terrorista Átvilágító Központ listája is természetesen terroristaként tartotta, illetve tartja számon Budaházy Györgyöt és még további vádlottakat.

Önmagában e miatt a javaslat miatt is azt mondom, hogy ezt a csomagot, amit a kormány ide beterjesztett, a DK semmilyen szín alatt nem tudja támogatni. Köszönöm szépen.