DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy tekintetbe véve, hogy a nemzetünk jövője szempontjából rendkívül fontos kérdésről beszélünk, a felsőoktatás kérdéséről, hogy tisztelettel megköszönjem a munkáját mindenkinek, aki a magyar felsőoktatás keretein belül vagy a felsőoktatás érdekében, a felsőoktatás fejlesztéséért dolgozik, egyetemi oktatóknak, egyetemen dolgozó kutatóknak, egyetemi munkatársaknak.

Tudjuk mindannyian, hogy alapvetően határozza meg nemzetünk jövőjét, Magyarország jövőjét a magyar felsőoktatásnak a helyzete. Ezt mondom egyébként úgy is, hogy Magyarország első egyetemi városából, Pécsről jöttem, ugye, Pécsett élek. Mi pontosan tudjuk, hogy milyen mértékben határozták meg a magyar egyetemek Magyarország múltját, jelenét és mennyire fontos szerepük van a nemzet felvirágoztatásában. Ezért is kritikusan fontos az a kérdés, amiről beszélünk.

Valóban egy nemzetközi egyezményhez való csatlakozásról szól a vita, én az elején szeretném tisztázni, ahogy képviselőtársaim is elmondták kivétel nélkül, hogy ezt a bizonyos egyezményt, a képesítések elismeréséről szóló globális egyezményt, illetve annak a kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot természetesen támogatni fogjuk. Ugyanakkor, tekintetbe véve, hogy nagyon fontos kérdésről beszélünk, és elhangoztak mind az államtitkár úr részéről, mind a kormánypárti vezérszónokok részéről olyan propagandisztikus elemek, amelyeket tisztázni kell, muszáj lesz erre is reagálnom a felszólalásomban. Igyekszem nem ismétlésekbe bocsátkozni, sok mindent elmondtak már képviselőtársaim.

Megfogalmazódott a mai vitában, hogy milyen sok éven keresztül nem tett semmit a kormányzat a felsőoktatás reformjáért, sőt forráskivonásokkal óriási károkat okoztak. És ezt követően sok-sok év tétlenkedés után, illetve rengeteg károkozó, hibás döntés után jutottunk el a modellváltásig, amit önök modellváltásnak neveznek, és ennek a pozitív hatásainak tudják be egyébként önök, kormánypárti képviselőtársaim azt, hogy több magyar egyetem is tudott javítani a felsőoktatási különböző nemzetközi rangsorokban. Én itt nagyon határozottan szeretném megerősíteni azt, hogy ez az üdvözlendő és nagyon örömteli eredmény, hogy több egyetem is előrébb tudott lépni, nem annak tudható be, hogy kormánypárthoz köthető kurátorok irányítása alá helyezték az egyetemeket, csorbítva az egyetemi autonómiát, hanem épp a már említett egyetemi oktatóknak, kutatóknak és dolgozóknak a munkáját dicséri az, hogy ez a nagyon örvendetes eredmény, nagyon örvendetes előrelépés megtörténhetett.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Egyszerűen hazugság volt az, hogy ahhoz, hogy a források bevonását növelni lehessen a magyar egyetemek felé, szükséges feltétel volt az állami egyetemeknek a kiszervezése és az állami egyetemeknek ilyen vagyonkezelő alapítványok alá helyezése. Ez egyszerűen nem igaz.

Az egyetemi működés minősége javításának sem volt feltétele az alapítványi kiszervezés, ez a fajta úgynevezett modellváltás. Ha megnézzük az európai rangsorokat, ha megnézzük a legjobb európai egyetemeket, láthatjuk, hogy döntő többségében állami egyetemeket látunk ezekben a rangsorokban. Tehát a forrásokat nagyobb mennyiségben biztosítani állami egyetemek esetében is lehetett volna. Fontos egyébként, valóban szükséges a reformokat végrehajtani, állami egyetemek esetén is meg lehetett volna tenni, tehát semmi szükség nem volt arra, hogy gyakorlatilag zsarolással kiszervezzék az egyetemeket, belekényszerítsék a szenátusokat azokba a döntésekbe, amelyek által ilyen módon kormánypártokhoz köthető vagy kormányoldalhoz köthető kurátorok által, mai napig is a kormánypártok kurátorai által többségében vezetett alapítványok irányítása alá helyezzék.

Azt a kiszervezési folyamatot akkor is már élesen kritizáltuk, ez nem vette figyelembe az egyetemek által megválasztott, az egyetemi polgárság által megválasztott szenátusoknak a kérését. Ugye, a pécsi egyetem esetében is az történt, úgy döntött a kuratórium, vagy olyan feltételek mellett döntött a modellváltás mellett, hogy meghatároztak egy külön dokumentumban bizonyos peremfeltételeket, amiket elvártak a kormánytól annak érdekében, hogy az egyetem is átessen a modellváltáson. Ezeket a feltételeket nem teljesítette a kormány, tehát gyakorlatilag a pécsi egyetem szenátusát is becsapták, és ez egyébként igaz valamennyi egyetemre.

Pontosan láthatjuk ma, hogy ennek milyen súlyos, károkozó hatásai vannak. Itt említették már képviselőtársaim a különböző nemzetközi programokból való kiesésnek a veszélyét, illetve ennek a rémképét. Egyértelmű, hogy itt súlyosan elhibázott kormányzati döntések vezettek ehhez a helyzethez. Ugyanakkor itt én is szeretném megjegyezni azt, amit egyébként Brenner Koloman képviselőtársam is elmondott, hogy mi soha nem támogatnánk olyan intézkedést, hogy ilyen kár történjen, az egyetemek ilyen károkat szenvedjenek el. Tehát annak ellenére, hogy eleve egyértelműen a kormányzati döntések vezettek ide, mi akkor sem tudjuk elfogadni, hogy a magyar felsőoktatást, a magyar egyetemeket, a magyar egyetemi polgárságot, a magyar kutatókat ilyen kár érje, ezért mi elutasítjuk ezt a fajta európai uniós döntést, ami ezeket a lehetőségeket bezárja.

De én is szeretném hangsúlyozni, hogy a kormánynak van lépéskényszere, a kormánynak van feladata, hogy ezt a helyzetet kezelje. Tehát alapvető kormányzati felelősség, hogy biztosítsa valóban a nemzetközi részvételt minden téren a magyar egyetemek, a magyar felsőoktatás és a magyar egyetemi polgárság, a magyar kutatók számára.

Hiller képviselőtársam igen részletesen ismertette, hogy milyen súlyos károkat, mondhatjuk, hogy helyre nem hozható károkat fog okozni, ha ezeket a lépéseket a kormány nem teszi meg.

Valóban történtek bizonyos lépések a kozmetikázás tekintetében, ugyanakkor ezek egyelőre elégtelen lépések. Az, hogy konkrétan a regnáló minisztereket kivették a kuratóriumból, ez nem változtatta meg azt a helyzetet, hogy továbbra is a Fideszhez köthető személyek vannak a kuratóriumokban, és ezek a személyek visszahívhatatlanok.

(10.10)

Tehát nem meghatározott ideig szerepelnek a kuratóriumokban, hanem gyakorlatilag egy bizonyos életkor betöltéséig. És egyébként az ő helyüknek a pótlása is ilyen módon a kuratóriumok döntésétől függ. Ezzel gyakorlatilag nem az államtól tették függetlenné vagy mondhatjuk azt, hogy nem a kormánytól tették függetlenné vagy nem a kormánytól tették csak függetlenné az egyetemeket, hanem a Fidesz alá helyezték el őket. Tehát kormányzati ciklusoktól függetlenül ezeknek a kurátoroknak a kezében marad az egyetemeket fenntartó alapítványok döntési jogköre, ami látható egyébként az elmúlt időszak nagyon fontos döntéseiből, hogy alapvetően felülírja mindazokat a feltételeket, amelyek az egyetemi autonómia alapvetései.

Én szeretnék egy konkrét példát hozni, ugye, Brenner Koloman képviselőtársam több példát is hozott, én szeretnék egy olyan példát hozni, amit még itt nem említettünk, és szeretném megkérdezni konkrétan államtitkár úr véleményét ezen helyzettel kapcsolatban. Június 5-én egy közleményt adott kis Stumpf István, aki egyébként a modellváltásért felelős kormánybiztos volt korábban, és jelezte, hogy távozik a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány kuratóriumából és éléről. Ő azzal indokolta ezt a döntést, hogy a szenátus hozott egy többségi döntést, miszerint meghatározták, hogy kit szeretnének az egyetem rektori székében látni; na, ezt a döntést a kuratórium felülírta 3:2 arányban. Stumpf István, aki kormánybiztos volt, felhívta a figyelmet, szó szerint így nyilatkozott: „A kuratórium döntését azért is aggályosnak tartom, mert sérti a rektorjelölt választásának jogszabályi rendjét és az egyetemi önállóságot.”

Ez az első konkrét kérdésem államtitkár úrhoz, hogy miként értékeli ezt a nyilatkozatot, miként értékeli azt a helyzetet, hogy egy rektorválasztás esetében durván beavatkozott az egyetemi önállóságba  jogszabályokat is felülírva  a kuratórium, és ezt a nyilatkozatot a modellváltásért felelős korábbi kormánybiztos tette. Szeretném, ha világos választ adna, nem alapvetően számomra, hanem a magyar társadalom számára, államtitkár úr, hogy miként értékeli ezt a helyzetet. Elhangzott sok más példa, amikor konkrétan a kuratórium felülírta az egyetemi polgárság által megválasztott szenátus döntéseit. Tehát egyértelműen és objektíven megállapítható, az önök politikai oldalához tartozó szereplő nyilatkozata is ezt támasztja alá, hogy sérül az egyetemi autonómia azáltal, hogy önök ezt a kiszervezést megtették.

A második konkrét kérdésem. Látva azt, hogy továbbra is kirobbanthatatlanok ezek a kurátorok, ezek a kormányoldalhoz köthető politikai kinevezés által a pozícióba került kurátorok kirobbanthatatlanok a kuratóriumokból, mit kíván tenni a kormány, szándékukban álle olyan döntést hozni, hogy megváltoztassák a jogszabályokat annak érdekében, hogy meghatározott ideig szóljanak ezek a kinevezések, vagy valamilyen módon visszahívhatók legyenek a kurátorok, tehát az egyetemi polgárság által megválasztott szenátusoknak legyen lehetőségük beavatkozni a kuratórium személyi összetételébe. Mert ez biztosítaná egyedül az egyetemi autonómia helyreállítását, ez nem egy nélkülözhető döntés. Konkrét kérdésem ez is államtitkár úrhoz, hogy vane ilyen szándéka a kormánynak, hogy visszavonják ezt a döntést, és megadják a lehetőséget az egyetemi szenátusoknak, hogy beleszóljanak a fenntartó alapítvány kuratóriumának a személyi összetételébe.

A következő kérdésem a Műszaki Egyetemmel kapcsolatos, tisztelt államtitkár úr. A Műszaki Egyetem még nem esett át úgymond a modellváltáson, és elképesztően súlyos finanszírozási problémákkal szembesülnek. Mondhatjuk, hogy gyakorlatilag egyfajta kormányzati nyomásgyakorlás és egy kormányzati zsarolás áldozata jelenleg az óriási, hatalmas múltú Műszaki Egyetem. Itt is a kérdésem államtitkár úrhoz a következő: ha a kormánypárti vezérszónokok is arról beszélnek, hogy a finanszírozási kérdésekben kiszámíthatóságra van szükség, akkor ezt miért nem biztosítják a Műszaki Egyetem esetében. És vane szándéka a kormánynak érdemben tárgyalni az egyetem vezetésével, hogy anélkül, hogy konkrétan megtörténne teljes egészében az a fajta kiszervezés, biztosítsák a megfelelő finanszírozás lehetőségeit.

Annyit engedjen még meg, tisztelt államtitkár úr, hogy utaljak arra, hogy az egyetemek nemcsak közvetlenül az egyetemi funkciókhoz kapcsolódóan töltenek be rendkívül fontos szerepet a nemzet jelenében és a nemzet jövőjében, hanem főleg a nagy vidéki egyetemeknek óriási gazdasági potenciálja van, gazdasági szerepe van, hatalmas szerepe van a foglalkoztatás tekintetében. Tehát mondhatjuk, hogy nemcsak ezeknek a nagy vidéki egyetemeknek otthont adó városokban, hanem egész megyékben és térségekben is a valódi fejlesztés, gazdaságfejlesztés, területfejlesztés nem elképzelhető az ezen egyetemekkel való szoros együttműködés nélkül.

Ha megint csak szűkebb hazám példáját hozom, a pécsi egyetemnek 7 ezer munkavállalója van, messze-messze kimagaslóan a legnagyobb foglalkoztató az egész térségben, nem csak Pécsett természetesen. Ugye, ilyen módon minimum 7 ezer család megélhetése kötődik az egyetemhez. Tehát ilyen szempontból, már munkaerőpiaci ereje szempontjából is óriási jelentősége van az egyetemnek. De hasonlóképpen az egyetem költségvetése lényegesen nagyobb, mint az egyetemnek otthont adó város önkormányzatának a költségvetése. Tehát óriási gazdasági szereplő, elképesztő ingatlanvagyonnal, természetesen ennél sokkal jelentősebb szabadalmakkal, tudástőkével, innovációs potenciállal.

Tehát ilyen módon is rendkívül fontos és megkerülhetetlen, az adott térségek és városok jövője szempontjából is megkerülhetetlen, hogy az egyetemi autonómia, aminek a sérülése objektív módon igazolható, helyre legyen állítva. Ezért is kérdezem, már ilyen módon is, a saját városom és más vidéki városok jövőjéért is aggódó képviselőként, hogy mi a konkrét szándéka a kormánynak annak érdekében, hogy az egyetemi autonómiát ilyen módon helyreállítsa.

Remélem, hogy ezekre a kérdésekre  nem magam miatt, hanem általában a társadalmi érdeklődés miatt  konkrét válaszokat kapunk. De természetesen szeretném megismételni azt, hogy ezt a nemzetközi egyezményt, pontosan a nemzetközi egyezményhez való csatlakozást az LMP országgyűlési frakciója támogatni fogja, hiszen ez egy rendkívül fontos lépés. Én azt gondolom, és bízom benne, hogy itt teljes konszenzussal fog erről az Országgyűlés szavazni.

És itt szeretném megerősíteni mindazon képviselőtársaim felszólalását, Brenner Koloman képviselőtársamnak és Hiller István képviselőtársamnak, akik arról beszéltek és amellett érveltek, hogy nem szabad, hogy a magyar felsőoktatás, a magyar egyetemek ügye pártpolitikai csatározások tárgya legyen. És itt valóban szükséges egy nemzeti konszenzus és egy közös jövőkép meghatározása, hiszen az alapvetően határozza meg gyermekeink jövőjét, a nemzet sorsát. Én abban bízom, hogy erre a következő időszakban lesz lehetőség. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az ellenzéki padsorokból.)