HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ott szeretném kezdeni, ahol államtitkár úr. Azt gondolom, nem túlzó megállapítás az, hogy Magyarország klímabajnok. Ez nem egy szubjektív vagy politikai állítás, hanem a tények ezt igazolják. Az elmúlt húsz évben mindössze 21 olyan ország volt a világon, amely úgy volt képes gazdasági növekedésre, hogy közben a szén-dioxid-kibocsátását csökkenteni tudta, és Magyarország mások mellett, Ausztria, Hollandia, Németország teljesítményét is felülmúlva tartozik ebbe a szűk elitklubba.

Azt is szeretném kiemelni ezzel kapcsolatban, hogy Magyarország 2050-re klímasemleges ország szeretne lenni, ugyanakkor és a cél teljesítéséhez szükséges teendőkkel kapcsolatban négy szempontot szeretnék itt megemlíteni önöknek, amelyekhez a Fidesz és a KDNP is ragaszkodik.

Az egyik az, hogy a klímasemleges gazdaságra való átállás költségeit elsősorban a klímarongálókkal, tehát a jelentős szennyező országokkal és nagyvállalatokkal kell megfizettetni és semmiféleképpen sem a lakossággal.

A második ilyen alapelvünk, hogy az alkalmazkodásnak úgy kell megtörténnie, hogy a magyar családok által fizetett energia- és élelmiszerárak emiatt ne növekedjenek meg radikálisan, másként szólva a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartása mellett kell a klímacélok eléréséhez közelebb kerülni.

A harmadik az, hogy elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy az Európai Unió költségvetésében a szegényebb, felzárkózó országoknak járó kohéziós forrásokból akarják átcsoportosítani azokat a forrásokat, amelyeket klímavédelmi célokra tudnak fordítani. Azt gondoljuk, hogy a kettő összekötése hibás logikán alapszik.

A negyedik alapelvünk pedig az, hogy atomenergia nélkül nincs klímasemleges gazdaság, ezért Európában az atomenergia használatát nem korlátozni kéne, hanem ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy támogatni.

Magyarország  ahogy ezt államtitkár úr is említette  meghozta azokat a döntéseket, kijelölte azokat a célokat és a hozzá kapcsolódó intézkedéseket is, amelyekkel a 2030-as és a 2050-es cél is elérhető, ráadásul azt is láthatjuk, hogy a 2030-as cél elérése akár még korábban is sikerülhet.

Ami az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti: itt többen is elmondták, hogy pontosan miről szól. A cél az, hogy az ebben az uniós rendeletben elfogadott, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus, a CBAM, az Európai Unió belső piacán megtermelt különböző termékek  cement, villamos energia, műtrágya, vas, acél, alumínium, valamint hidrogén  előállítása mellett globálisan is versenyképes maradjon az EU szigorodó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési céljai mellett. Ennek érdekében az EU-ba importált termékekre  ahogy államtitkár úr is elmondta  fokozatosan, de 2026. január 1-jétől kezdődően kivetésre kerül egy díj. Én azt mondom, hogy végre egy olyan intézkedés az Európai Unió részéről, amely védi az európai gazdaság érdekeit. A problémánk ezzel kapcsolatban pont az, hogy ez a kivétel és nem a főszabály. Hiszen ha például az ukrán gabonabehozatalra gondolunk, vagy a Brüsszelben elfogadott és Európára erőltetett teljesen elhibázott szankciós rendszerre nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy ezek mind-mind olyan európai uniós intézkedések, amelyek  ma már teljesen egyértelműen kimondható  teljes mértékben szembemennek az európai érdekkel. De lám, itt van egy jó kivétel, amely végre figyelembe veszi, hogy mi az európai nemzetállamok, mi az európai gazdaságok, mi az európai nagyvállalatok és vállalkozások érdeke, és eszerinti szabályozást alkot, így jár el.

Éppen ezért mi ezt a törvényjavaslatot természetesen támogatni tudjuk. A problémánk az, hogy az EU-s politikák nem ebbe az irányba mutatnak. Jó lenne, ha ez sokkal gyakrabban lenne így. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.10)