DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök asszony, akkor valóban folytatnám a felszólalást. Nos, tehát ott tartottam az imént, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr az egyik Kormányinfón tett egy olyan kijelentést, hogy rendelkezik hazánk olyan uránvagyonnal, amit fel lehetne ajánlani nukleáris fűtőelemekért cserébe. Én azóta próbálom nyomozni, hogy mi az állítás, mi a szándék e mögött a miniszterelnöki kijelentés mögött. Én a minap Szijjártó Péter miniszter úr meghallgatásán nála is rákérdeztem, ő a Paks II.-ért felelős miniszter, de ő azt mondta, hogy erre a kérdésre nem tud választ adni.

Én azt gondolom, hogy most itt az ideje, hogy a felelős minisztérium államtitkára fölfedje előttünk, hogy mi a szándéka a kormánynak a magyarországi uránvagyonnal. Pontosan tudjuk, hogy Kővágószőlős és Pécs térségében volt korábban uránbányászati tevékenység, és azt is tudjuk, hogy ennek milyen brutális környezetpusztító hatása volt. Azt is tudjuk, hogy olyan mértékű volt a környezetpusztítás, hogy azóta is elképesztő erőforrások igénybevételével kell a vízbázisokat védeni és a rekultivációs feladatokat végrehajtani, már több tíz milliárd forintot költöttünk erre, és hogy ez a feladat vagy ez a fajta rekultivációs és a vízbázisvédelmi feladat soha véget nem fog érni. Tehát ebből is látható, és aki egyébként ott a térségben az egykori uránbányászat hatásait látja, az soha nem beszélne úgy az atomenergia használatáról, hogy az atomenergia zöldenergia lenne.

Szeretnék egy világos állásfoglalást az Energiaügyi Minisztérium államtitkárától, hogy mi a kormány álláspontja az ismételten felmerülő, újabb uránbányászati tervekkel kapcsolatban. Tudjuk, hogy van ilyen befektetői szándék. Ezt támogatjae a kormány, és ha nem támogatja, akkor miért nem adnak erre egy világos választ? És pontosan mire gondolt miniszterelnök úr, amikor ilyen kijelentéseket tett?

Átkanyarodnék az Országos Atomenergia Hivatalra. Amikor ez a bizonyos szervezeti átalakítás és Kádár főigazgató asszony kinevezése történt, akkor mi magunk is éles kritikával illettük ezt a lépést. Ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy mindenképpen pozitívnak tekinthető az, hogy az Országos Atomenergia Hivatal láthatóan védi a nukleáris biztonsági szempontokat, és nyilván jó okkal, ezt nyilván mi nem ismerhetjük meg, de jó okkal nem adta még ki a mai napig azt az engedélyt vagy olyan formában az engedélyt, ami által itt bármiféle érdemi építési munkát lehetne a Paks II. esetében végezni.

De azért arra kíváncsi lennék, tisztelt államtitkár úr, hogy erről a bizonyos módosításról mi az Országos Atomenergia Hivatal álláspontja. Mi úgy látjuk, hogy ilyen jellegű módosítást beterjeszteni, és ez a legfontosabb kritikánk vele, ellentétes a nemzeti érdekekkel. Azon túl, hogy ellentétes a nemzeti érdekekkel, mi is úgy látjuk, hogy a nemzetközi kötelezettséggel, a nemzetközi jogszabályi környezettel is ellentétes. És azt is úgy érzékeljük, ahogy elhangzott már képviselőtársamtól, hogy az Alaptörvénnyel is ellentétes.

(13.30)

De a legfontosabb az, hogy nem egyezik a magyar érdekekkel. Kifejezetten kíváncsi lennék, hogy az Országos Atomenergia Hivatalnak mi a véleménye, mi az álláspontja erről a javaslatról.

Ugye, tudjuk egyébként Paks II. esetében, hogy a felmerült nagyon-nagyon komoly szakmai-szakpolitikai elemi kérdésekre a mai napig nincs megnyugtató válasz; ilyen, már részben említettem, a hűtés kérdése. Itt felmerülte egyébként a kormány részéről a Paks II.-vel kapcsolatban, hogy esetleg hűtőtornyokra is szükség lenne?

További kérdésem, ami megint csak egy konkrét egzakt vizsgálati eredménnyel van összefüggésben, és erre sincs egyébként a mai napig megnyugtató válasz: a Paks II. Zrt. megrendelt egy nagyon részletes geológiai-geofizikai kutatást, ami feltárta, hogy ezen a bizonyos területen, ezen a bizonyos beruházási területen, pontosabban ez alatt, egy aktív törésvonal húzódik. És az a helyzet alakult ki, hogy egy olyan területen, egy olyan beruházási területen kíván a kormány atomerőművet építeni, ahol a hatályos orosz törvények alapján nem is lehetne megkezdeni egy ilyen tevékenységet. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy egyfajta ilyen vázlatos kivonat alapján történt meg a telephelyengedély kiadása, de azóta sincs megnyugtató válasz arra, hogy ha a geológiai kutatások kimutatták, hogy itt egy működő törésvonal van, és itt az elmúlt  a törvényben meghatározott  időszakban voltak olyan földmozgások, amik a felszíni elmozdulás okozására is alkalmasak voltak. Akkor hogy tekintheti továbbra is alkalmasnak ezt a telephelyet a kormány arra, hogy ide épüljön a Paks II., ide épüljön egy új atomerőmű?

A törvénycsomagnak  vagy nem is tudom, hogy nevezzem a három salátatörvényből összeállított és egy összevont vitában tárgyalt indítványok rendszerét  ugyanakkor van olyan eleme, amit pozitívnak is tekinthetünk, és ez a Központi Nukleáris Alappal van kapcsolatban. Még nem ismerte el a kormány, hogy a Paks II. projekt nem végrehajtható, de ebben a javaslatban az szerepel, hogy meg kell kezdenie a cégnek a Központi Nukleáris Alapba a befizetéseket. Ezt mondhatjuk egy ilyen helyzetben is, amikor még egy virtuális projektről beszélünk, hogy ez akkor is rendkívül fontos és üdvözlendő lépés, hiszen látható, hogy itt a befizetések egyelőre még a közelében sincsenek annak, hogy a majdani leszerelési munkáknak a költségeit, illetve a nagy aktivitású nukleáris hulladékok elhelyezésének a költségeit és egy mély geológiai tárolóhoz kapcsolódó rendkívül magas költségeket fedezzék.

A következő kérdésem erre vonatkozik tehát, államtitkár úr: hogy állnak jelen pillanatban a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap kifizetései, befizetései? És milyen összeggel számolnak akkor, amikor a nagy aktivitású nukleáris hulladékok végleges elhelyezéséről, illetve a jelenlegi atomerőmű majdani leszerelésének a költségeiről beszélünk? Tehát ez milyen módon van arányban?

(A jegyzői székben Mihálffy Bélát Földi László váltja fel.)

És terveze a kormány egyfajta más szemléletmódot megvalósítani annak érdekében, hogy ez a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap valóban reálisan tartalmazhasson olyan összegeket, amik ezeknek a rendkívül fontos és nyilván kötelező feladatoknak az ellátására finanszírozási hátteret tudnak biztosítani?

Nem akarom nagyon kifeszíteni ennek a vitának a kereteit, de utalnék arra, hogy milyen alternatívák lehetnek Magyarország előtt az energiabiztonság, az energiaszuverenitás megteremtése érdekében. És nekünk meggyőződésünk, hogy itt eleve egy helyes iparpolitika és helyes gazdaságpolitika szükséges ahhoz, hogy egyáltalán érdemben tudjunk az energiapolitikában irányokat mutatni vagy erről vitázni. És itt bizony felmerül az, amiről már beszéltem  ezt nem kívánom megismételni , hogy irreális az az elképzelés, hogy idegen befektetők miatt ilyen mértékben akarják megnövelni az energiatermelő-kapacitásukat, ennek minden hátulütőjével és óriási költségeivel együtt.

De azt tegyük hozzá, hogy nem látjuk azokat az átfogó, akár épületenergetikai rekonstrukciós programokat sem, amelyek érdemben csökkentenék Magyarország energiafelhasználását e téren. Tudjuk azt, hogy rengeteg lakás esetében óriási megtakarítást jelentene, ha ilyen épületgépészeti, épületenergetikai, -korszerűsítési programokat lehetne végrehajtani. Erre mi már rengeteg javaslatot benyújtottunk, konkrétan számszerűsítve, hogy hány tízezer munkahelyet lehetne teremteni, milyen mértékben lehetne megnövelni egyébként a bevételeket, és milyen mértékű támogatást adna egyébként a zöldiparágak tekintetében egy ilyen épületenergetikai átfogó beruházási program. Mi ezt nem látjuk a kormány részéről, és ez felmerül, hogy ezek miért nem valósulnak meg, és a jelenlegi helyzetben miért az újabb, őrületes mértékű energiatermelő kapacitások borzasztóan költséges és kockázatos kiépítésében látja az alternatívát a kormány.

Mi úgy gondoljuk, hogy ha lenne egy megfelelő gazdaságpolitika, egy megfelelő iparpolitika, akkor középtávon már bizony lehetőség nyílna arra, hogy sokkal jelentősebb mértékben megnöveljük a megújuló energia arányát, és bizony hosszabb távon lenne reális lehetősége annak, hogy Magyarország a megújuló energiákra alapozva tudjon egy valódi zöld és fenntartható energiapolitikai jövőt és egy jelenleginél lényegesen erőteljesebb energiaszuverenitási helyzetet elérni. Ezzel ellentétes az a program, amit most végrehajtanak, tehát Paks II. sok ezer milliárdos projektjének az erőltetése.

És itt felmerül a kérdés, amire az iménti vita során nem kaptam választ, hogy ebben a helyzetben miért nem tud végre lépni a kormány a szélenergia engedélyezésével kapcsolatban. Az előző vitánál államtitkár úr arról beszélt, hogy Magyarországnak talán csak egy szűkebb területén lenne értelmezhető a szélenergia használata. Nos, én azt gondolom, hogy itt a szakemberekre kellene hagyatkoznunk, és itt a mértékadó, elfogadható kutatási eredmények alapján az ország területének döntő többségén  a jelenlegi technológia mellett  gazdaságilag is alkalmas lenne a szélenergia használata, és erről beszélt egyébként Palkovics miniszter úr is már a múlt év során.

Itt azt látjuk, hogy a kormány gyakorlatilag egy helyben topog, mindig valamiféle furcsa belső vitára utal, de nem tesz lépéseket, és még csak nem is tesz le egy világos alternatívát, hogy milyen módon, hogyan juthatunk el és mikor juthatunk el végre oda, hogy a szélenergia megkapja a megfelelő helyet a magyar energiamixben; és adjunk lehetőséget a piaci szereplőknek arra, hogy ezek a termelőkapacitások megépülhessenek. Nyilván minden energiatermelési lehetőség esetében vannak egyébként kockázatok, vannak negatívumok, ezzel teljes mértékben egyetértünk, de a szakma már ezekre is megadta a választ, és a zöld szakmai szervezetek és az ilyen szereplők részéről egyértelmű a megítélés, és egyértelműen pozitív a szélenergia használatának a megítélése, ezért nagyon súlyos kritikával illetjük a kormányt, hogy gyakorlatilag lassan másfél éve  attól számítva, hogy Palkovics akkori miniszter úr tett egy világos vállalást vagy egy világos nyilatkozatot  még mindig nem jutott el a kormány odáig, hogy ezeket az adminisztratív korlátozásokat feloldja.

Az idő szűke miatt már csak nagyon röviden beszélnék ebben az összevont vitában tárgyalandó egyéb törvényekről. Itt van az egyes energetikai tárgyú és kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, ami nyolc törvényt módosít, kisebb-nagyobb terjedelmű módosítások vannak benne: a bányászati törvény, a villamosenergia-törvény, a földgáztörvény módosításai szerepelnek ebben. Ezzel kapcsolatban is nagyon súlyos kritikákat tudunk megfogalmazni.

A legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy az ásványvagyon-gazdálkodás alapelvei között megjelenik az a mondat, ami ellentétes a fenntarthatóság elveivel, miszerint a bányavállalkozónak törekednie kell a teljes ásványvagyon kitermelésére. Én azt gondolom, hogy ez nem felel meg azoknak a fenntarthatósággal kapcsolatos nyilatkozatoknak, amiket egyébként hangoztatott államtitkár úr is.

Szintén negatívnak tartjuk, hogy a koncessziós területek kijelölése során az érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatból adatszolgáltatási és véleményezési körben kizárják a jegyzőt és a közút kezelőjét  ez újabb hatáskörcsökkentést jelent a települési önkormányzatok számára.

És az is aggasztó számunkra, hogy a külfejtéses művelésű bányatelek megállapításának vagy horizontális bővítésének már nem feltétele, hogy a bányászati tevékenység befejezését követő, a bányászattal igénybe vett területekre vonatkozó újrahasznosítási cél a településrendezési tervben foglaltaknak megfeleljen. Ezzel kapcsolatban ezek a konkrét kritikáink.

Szerettem volna még Toroczkai képviselő úrnak válaszolni a vízgazdálkodással kapcsolatban, de úgy látom, nincs bent a teremben. Csak nagyon-nagyon rövidre kerekítem, hátha a későbbiekben talán megnézi ezt a felszólalást. A vízgazdálkodással kapcsolatos törvényt is módosítja ez az egyik salátatörvény, és nagyon helyesen mondta Toroczkai képviselő úr is, hogy egyik legmeghatározóbb nemzetstratégiai kihíváshoz kapcsolódik a vízgazdálkodás kérdése, így a vízgazdálkodási törvény.

Mi is nagyon-nagyon régóta sürgetjük azt, és erre már utaltam a mai egyik vitában, hogy a jelenlegi, a vizek minél gyorsabb levezetését szolgáló és így az ország kiszárítását eredményező vízgazdálkodás helyett a vizek megtartását jelentő vízgazdálkodásra és az ennek megfelelő tájgazdálkodásra kellene áttérni. Nagyon-nagyon régóta hívják már fel a szakemberek a figyelmet erre, hogy milyen módon lehetne ezt megvalósítani. Egyébként hozzáteszem, hogy Ángyán professzor úr egykori vidékprogramjában is szerepelt ez a fajta vízgazdálkodási szemlélet, a fokgazdálkodás, az ártéri gazdálkodás. Ennek az lenne a lényege, hogy a vizet, az időszakosan megjelenő többletvizeket nem tározókban, nem betonobjektumokban kellene megfogni, hanem a tájban kellene biztosítani a vizek helyét.

(13.40)

Ilyen módon lehetne a vízháztartását, a víz körforgását helyreállítani a tájnak. Tudjuk azt, hogy az elmúlt 50 évben helyenként akár 3-5 méterrel is csökkent a talajvízszint, és ezért vagyunk ilyen szinten kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás hatásainak. Ezért is van az, hogy a homokhátság hivatalosan is félsivatag. Tehát itt alapvetően nemzetstratégiai kérdés, hogy ebben legyen valamiféle változás, ugyanakkor egyelőre nem látjuk, hogy a kormány erre rászánná magát.

Itt egy kritikám van egyébként a Mi Hazánk programjával kapcsolatban. A Virradat.programot én elolvastam. Sajnos ugyanazt a technokrata megoldást látjuk benne, mint ami a kormány által képviselt program. Víztározókról beszél a Mi Hazánk programja, öntözésről beszél, miközben tudjuk, hogy félsivatagi körülmények között értelmezhetetlen az öntözés, újabb csatornaépítésekről és duzzasztásról beszél a program. Nekem az elmúlt időszakban két mi hazánk-os politikussal is volt módom vitatkozni, és nagyon pozitívnak értékelem azt, hogy ez a szemléletváltás már megjelent a Mi Hazánknál is.

Nagyon fontosnak tartom, amikor itt erről beszélünk, hogy egyértelműen tegyük világossá, hogy a táji vízvisszatartás az, ami az egyedüli megoldást jelentheti ebben a kritikus helyzetben, és ez az egyik legfontosabb feladatunk össznemzeti szinten, hogy ezt meg tudjuk valósítani, és a vizek minél gyorsabb levezetése helyett a vizet a tájban tartsuk meg, és ilyen szemléletté alakítsuk át ezt a fajta szemléletet, a vízgazdálkodást és a tájgazdálkodást.

Nagyon fontos feladatomnak érzem egyébként bizottsági elnökként, hogy mindazokat a szakembereket, akik ebben a kérdésben számszerűsíthetően igazolható megoldásokat kínálnak, el tudjuk juttatni a döntéshozók közelébe. Ennek érdekében már több rendkívüli bizottsági ülés is volt.

Azt nagyon nagy sajnálattal figyelem, hogy egyelőre ennek a nyomai a megoldásban még nem jelennek meg, és sajnos attól kell tartanunk, hogy a közeledő tél után is a többletvizeket ismét csak ki fogják engedni az országból, és ezzel is folytatják Magyarország kiszárítását. Én annak örülök, hogy formálódik egyfajta nemzeti konszenzus, hogy ez a megfelelő irány. Én azért fogok dolgozni, hogy ez meg tudjon valósulni. Köszönöm szépen.