VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Ígérem, nem fogom kihasználni a két percet, de azért, képviselő asszony drága, önöknek itt mindenhez joga van, ez szemmel látható. Önök úgy gondolják, hogy joguk van például lopni, joguk van félrevezetni a magyar társadalmat, joguk van belehazudni az emberek szemébe, akár a rezsihazugsággal is. Egyvalamihez viszont nincsen joga, ezt ne felejtse el: itt, ebben a Házban megsértődni. (Dr. Ferencz Orsolya: Nem sértődtem meg!) Tehát ez nagyjából olyan, mint hogyha egy tolvaj, aki bejön a házba, dűt-borít, felborít mindent, utána feljelent engem, hogy megvágta az üveg, a betört üveg az ő kezét.

Tehát, kérem szépen, azért mégiscsak, hogy ha szerepet játszik, akkor ne essen ki a szerepéből! A maga szerepe az, hogy amit a kezébe adnak, azt a szöveget felolvassa, elmondja, és utána leüljön. De hogy megsértődjön azért, mert valaki jogosan a szemére veti azt, hogy mi történik itt akár a hulladékgazdálkodás területén vagy akár a következő, előttünk lévő törvényjavaslat esetében, vagy sorolhatnám a példákat százszámra, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy mi történik ebben az országban, látjuk, hogy mi a következménye!

Nem én mondom, nem én mondom; Debrecenben a piacon a kofák mondják már ezt. Már nekik is elegük van belőle, az Európai Uniónak elege van belőle, egy egész világnak elege van belőle. Ott tartunk, hogy a visegrádi négyekből „visegrádi egyek” lett. Hát, ezek után, könyörgöm, azért ne kérje már ki magának, hogy nevén nevezik azt, ami ami! Köszönöm szépen. (Varju László tapsol.)