DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Számos hozzászólás hangzott már el, volt, amely méltatta és volt, amely bírálta az előttünk fekvő javaslatot. Én azzal szeretném kezdeni, hogy kezdetben kíváncsian hallgattam Földi László képviselőtársam hozzászólását, már csak azért is, mivel úgy kezdte, hogy ő volt polgármester egy városban, és bíztam benne, hogy az elméleti dolgok mellett gyakorlati megvilágításba is tudja ezt valaki helyezni, és el tudja mondani, hogy az önkormányzatoknak egyébként milyen feladatokat, problémákat és a mindennapokban milyen foglalatosságot okoztak a víziközmű-szolgáltatásokkal való munkák.

(16.00)

Nem hiszem el viszont  sajnos ő már nincs itt a teremben , hogy ha… Persze, mutogathatunk a 2010 előtti kormányra, meg 1970-be és 1950-be is visszamehetünk, de ha az elmúlt tíz évet nézzük, azt nyugodtan nézhetjük, mert ugyanez a kormány volt 10-13 évvel ezelőtt is, mint a jelenlegi, és ha volt valaki polgármester  jelzem, én is voltam polgármester , az nem tudja azt mondani az elmúlt tíz évben a víziközmű-szolgáltatások körüli dolgokra, hogy az jó volt mind a szolgáltatások, mind az önkormányzatok irányában. Mint ahogy azt sem mondhatja, ha a szívére teszi a kezét az ország bármely településének, kisfalujának, nagyvárosának polgármestere, senki nem mondhatja azt, hogy ha einstandolják az önkormányzati vagyont, nem megveszik; bár ebben a helyzetben én azt sem tartanám helyénvalónak, hiszen egy olyan szolgáltatásról  ahogy államtitkár úr is kezdte valahogy az expozéjában , egy kivételes nemzeti kincsünkről, az élet alapvető eleméről, lételeméről, a vízről van szó, tehát még a megvásárlást sem tartanám megfelelőnek, de az, hogy ingyen veszi el az állam az önkormányzatoktól sok más dolog mellett is a víziközművagyont, annak minden ingatlanával, ingóságával, mindenével…

Persze, nyugodtan lehet mondani a kormánypártok részéről, hogy nem vették el. Persze hogy nem, csak küldtek egy visszautasíthatatlan ajánlatot tavaly ősszel az önkormányzatok irányába, hogy az állam természetesen nagyon szívesen átvenné, és akkor a jövőben is fogja tudni biztosítani a lakosság számára, ellenkező esetben problémák léphetnek fel a szolgáltatás tekintetében, és sok önkormányzat nem önként és dalolva, hanem más megoldást, jobb megoldást nem látva adta át mindezt az állam fenntartásába. Természetesen főleg a nagyvárosok tekintetében más volt a helyzet, hiszen számukra még gazdaságos vagy legalábbis gazdaságosabb volt a működtetés. Az alacsony lélekszámú, de nagy területtel rendelkező, zömében kistelepülések esetében más volt a helyzet, ők átadták, kénytelenek voltak átadni ezt.

A jelen törvényjavaslatban is azt látjuk egyébként, hogy a kormánypárt tavaly ősszel talán többre számított, hogy több önkormányzat fogja ezt átadni. Nyilvánvalóan tervei vannak a víziközmű-szolgáltatással, és amennyiben csak és kizárólag pozitív, az ország számára fontos, és a magyar emberek  inkább így mondom, mert talán ez a legfontosabb  számára fontos gondolatok fogantak meg a kormány fejében, akkor azt kérdezném nagy tisztelettel, hogy ez miért nem történt meg, mondjuk, 10 vagy 13 évvel ezelőtt. Az elmúlt tíz évben szándékosan miért lettek mind a szolgáltatások kivéreztetve és a szolgáltatásokon keresztül az önkormányzatok rendkívül nehéz helyzetbe hozva, eladósítva ezzel azt a rendszert, amit most az állam úgy vesz át, hogy az önkormányzatok legtöbb esetben kénytelenek átadni.

Nem először szólalok fel ebben a kérdésben, mint ahogy a szakértők sem először emelték már föl nemcsak a Ház falai között, hanem számos fórumon, számos területen a hangjukat annak érdekében, hogy a víziközmű-szolgáltatási rendszert rendbe kell tenni. Pár évvel ezelőtti, talán két-három évvel ezelőtti becslés  nem az enyém, hanem a szakértők becslése: 3000 milliárd forintról beszélt már a víziközmű-szolgáltatások felújítása kapcsán. Amikor én ezt először meghallottam, azon túl, hogy egy bődületes számról beszélünk, és látva azt, hogy a kormány egyébként nem tesz semmit ennek érdekében, ebben az irányban nem tesz semmilyen olyan lépést, hogy orvosolja ezt a helyzetet, önkormányzatokkal egyeztetve beadtam egy javaslatot, amit a Gazdasági Bizottság tárgyalt. Ez nem teljeskörűen orvosolta volna ezt. És bár leszavazták, akkor azt mondták, hogy a javaslat önmagában jó, viszont csak egy szegmensét orvosolná, ők viszont teljes egészében szeretnék ezt megoldani. Még némi megnyugvás is volt bennem, nem gondoltam volna azt, hogy viszont ennek egy teljes államosítás lesz a vége.

Az a javaslat azt tartalmazta, hogy tekintse át azt a rendeletét a kormány, amely arról rendelkezik, hogy mind a víz-, mind a szennyvízhálózat kapcsán az önkormányzatok a nekik juttatott összegből milyen arányban fordíthatnak a szolgáltatásokra, hiszen nagyobb arányban fordíthattak a szennyvízhálózatra, mint a vízhálózatra, pedig a szennyvízhálózat egy jóval fiatalabb rendszer, mint a vízrendszer. Ötven-, hatvan- vagy hetvenéves rendszerekről beszélünk, amiknek a felújítása már, nyugodtan mondhatni, évtizedekkel ezelőtt is aktuális lett volna. Elutasították, és még egyszer mondom, azzal az indokkal, hogy ez pusztán csak egy szegmensét orvosolta volna, önök viszont az egészet szeretnék. Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, államtitkár úr, hogy tavaly ősszel einstandolták az önkormányzati vagyon egy jelentős részét, majd aki ennek ellenállt, akkor most különböző jogszabályok mögé bújtatott dologgal próbálják a lehető legtöbb víziközmű-szolgáltatást állami kézbe venni.

Nem szeretném elvinni, de óhatatlan, és azt gondolom, meg kell hogy említse mindenki, és biztos vagyok benne, hogy kormánypárti képviselői fejekben is megfogalmazódik ez, bár nyilvánvalóan ők ezt nem fogják előttünk elmondani, hogy amikor megjelentek Magyarországon először a tervezetek, majd már a gyakorlatban is az akkumulátorgyárak, akkor első körben és első aspektusban a gyárak telepítése kapcsán a probléma és a félelem az emberek részéről a lehetséges környezetszennyezés mellett a vízvagyon védelme volt, és az, hogy például a tavalyi aszályos időszakban, amikor is a gazdák nagyon komolyan látták kárát, a gazdákon keresztül pedig minden magyar ember látta kárát ezeknek a környezeti hatásoknak, hogy ha tavaly ilyen aszály volt, ha idetelepülnek ezek a gyárak, és még nagyon-nagyon komoly vízigénnyel rendelkezvén rácsatlakoznak a rendszerre és elszívják, akár elhasználják az ivóvizet, a talajvízre hatással lesznek, akkor mi lesz itt a jövőben.

Ennek kapcsán kértem szintén a Gazdasági Bizottságot, hogy alkossunk olyan védelmet a vízkincsünk érdekében és védelmében, hogy az se magyar, se külföldi üzleti körök számára eladható ne legyen. Teljesen mindegy, itt most nem szeretnék neveket említeni, sem belföldit, sem külföldit, egyik se legyen. A vízvagyon legyen a nemzeti kincsünk, kapjon egy olyan védelmet, hogy az utána ne legyen privatizálható, se kifelé, se befelé. Erre azt a választ kaptam, hogy a jelenlegi kormány működése a garancia arra, hogy ez meg is marad állami kézben. Megmondom őszintén, hogy itt ijedtem meg, mert azért már láttunk az elmúlt években, több mint egy évtizedben olyan dolgokat, amikről nem gondolta volna az ember, senki nem gondolta volna, hogy magánosítani fogják.

Megint nem szeretnék személyeket emlegetni, mert talán adjuk meg a tiszteletet minden törvényjavaslatnak, a vízről való értekezés kapcsán pedig végképp, hogy személyeskedésekbe torkolljunk. De nem lehet elmenni mellette, nem lehet megkerülni azt a témát, azt a területet, hogy láttunk már olyat mind az energiaszolgáltatási és sok más területen  a termőföldekről már nem is akarok beszélni , hogy hogyan kerültek olyan kezekbe. Pedig azt mondták, hogy először majd megnézzük a tenyerét annak az embernek, akinek a földvásárlást esetleg engedélyezzük, és ha az egy igazi kérges paraszti tenyér, na az az igazi földműves. Én ezt ténylegesen így is gondolom. Ez volt az elmélet, de a gyakorlat viszont teljesen mást mutat.

Zárásként, összefoglalóként: nagyon sokat tudnék, lehetne és talán kellene is erről a területről beszélni. A legnagyobb tisztelettel s már nagyon sokadjára, és valószínűleg még sokszor el fogom mondani, hogy minden, ami az ország számára, a nemzetgazdaság számára, de ami talán még ennél is fontosabb, a magyar emberek számára fontos dolog és fontos terület  a víz kiemelten ilyen , az kapjon alkotmányos védelmet, az kapjon olyan védelmet, hogy az se belföldi, se külföldi magánkézbe adható ne legyen. És engedjék meg tisztelettel azt, hogy ha felmerül egy ellenzéki képviselőben, de az ellenzéki képviselőn kívül egyébként a magyar emberek sokaságában, millióiban felmerül az a kérdés, hogy ugyan majd ennek ki lesz a gazdája és már esetleg mondják a neveket, ezek nem véletlenek, ez az elmúlt 12-13 év tapasztalata. Köszönöm szépen, elnök úr.