DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Kiváló, nagyon-nagyon örülök, hogy akkor személyesen is tudok neki válaszolni. Úgy fogalmazott vezérszónokként képviselő úr, hogy a kormány felismerte a felelősségét, és cselekszik, és úgy fogalmazott, hogy biztosan jó az az út, ahol elindultak. Most engedje meg, képviselő úr, hogy egy nem olyan régen elhangzott kijelentést hadd idézzek! Néhány héttel ezelőtt miniszterelnök úr ebben a teremben arról beszélt, hogy Magyarországnak feleslege van vízből, és hogy Magyarországon semmiféle vízhiány nincs.

(16.30)

És üzent azoknak is, akik aggódnak amiatt, hogy a magyar vízkincset idegen befektetőknek, ipari szereplőknek szolgáltatják ki. Konkrétan úgy fogalmazott miniszterelnök úr, hogy a Duna 5 másodperc alatt szállít annyi vizet, mint amennyi egy akkumulátorgyár éves vízigénye. Na, amikor ezt miniszterelnök úr megfogalmazta, akkor éppen 1200 köbméter/szekundum volt a Duna vízhozama. Ugye, 5 másodperc alatt az 6 ezer köbméter, ugyanakkor például a gödi gyár vízigénye 10 millió köbméter. Én azt gondolom, ez, hogy miniszterelnök úr négy nagyságrendet tévedett, megmutatja azt, hogy nincs kellő szakmaisággal alátámasztva a kormány politikája és a kormány hozzáállása ehhez a rendkívül fontos, a nemzetünk jövőjét meghatározó kérdéshez.

A nagyobb baj egyébként az, hogy miniszterelnök úr nem vette figyelembe azt, hogy ezek az akkumulátorgyárak tiszta vizet igényelnek.

És talán még nagyobb baj az, hogy amikor én felhívtam itt több alkalommal azonnali kérdések formájában miniszterelnök úr figyelmét, hogy az összeomlás szélén van a víziközműrendszer, és még mindig több pénzt költ a kormány ipari szereplők ivóvízellátására, mint a magyar emberek ivóvízellátását biztosító rendszer karbantartására, akkor úgy válaszolt, hogy valakinek majd, ipari szereplőknek meg kell teremteni azokat a forrásokat, amiből rendbe lehet rakni ezt a víziközmű-hálózatot. Na, ez az ijesztő, ez a fajta hozzáállás az ijesztő. És azért tudom azt mondani, hogy kevésbé megnyugtató az, hogy képviselő úr azt mondja, hogy szerinte jó irányba halad a kormány. Szerintem nem jó irányba halad.

És akkor nézzük valóban a valóságot, ami jellemző egyébként erre az ágazatra! Tehát az, hogy az összeomlás szélén van és válságos a víziközműrendszer, azt nem én fogalmaztam meg, hanem például a Megyei Jogú Városok Szövetsége által megrendelt szakértő anyag 2017-ben használta ezt a szót, konkrétan, hogy válságos állapotban van a víziközművek rendszere.

És hogy ez a válság, ez az összeomlás nem egy jövőben bekövetkező tragikus eseménysorozat, hanem a napjaink része, azt mutatja az a rengeteg példa, amivel nap mint nap, hétről hétre találkozhatunk az országnak szinte bármely pontján. Én azt gondolom, hogy bárhol is lakunk az országban, mindenhol látjuk, hogy milyen drasztikus mértékben és milyen erőteljesen növekszik a csőtörések és a különböző meghibásodások száma. Ugye, hallhattuk, botrányt váltott ki az elmúlt hetekben, hogy Berettyóújfalu esetében az elmúlt egy évben többször jelent meg bűzös, sárgás ivóvíz a csapból, sőt volt olyan, hogy lárvák voltak az ivóvízben. Békés megye több városában is jelezték azt, hogy azt követően, hogy átadták az államnak a víziközmű-szolgáltatást, és ott új kutat fúrtak, és teljesen új alapokra helyezték a vízellátást, ott is rengeteg probléma merült fel az ivóvízminőséggel. De a legsúlyosabb probléma manapság ezzel a rendszerrel kapcsolatban Szigetváron van. Szigetváron, Baranya megyében, a város nyugati részén másfél éve ihatatlan a csapvíz. Tehát másfél éve egy állami szolgáltató területén egy állami beruházás után olyan műszaki probléma adódott, hogy azóta nem alkalmas ivásra a csapvíz. Ez több ezer embert érint, azóta ezeknek az embereknek lajtos kocsiból kell venni a vizet. Nacsa képviselő úr, ez egy valós, reális probléma, és azt gondolom, hogy mindenkinek joga van tudni, hogy mi a helyzet ma Magyarországon az ivóvízellátás rendszerét érintően. Idős embereknek kell akár több száz métert gyalogolni, vizet felcipelni az emeletre azért, mert a vezetékes víz másfél éve nem iható a város nyugati részén.

Nagyon sokáig azt tapasztaltam egyébként, hogy a kormány nem is vette komolyan ezt a problémát. Én több alkalommal voltam ott a helyszínen, felhívtam erre a figyelmet. Ugye, nyáron megfogalmazódott egy ígéret, hogy őszre megoldódik a probléma. A mai napig sem oldódott meg a probléma. Éppen egyébként öt órakor kezdődik Szigetváron egy lakossági fórum, ahol erről beszélnek az érintettek. És bizony múlt héten egy tüntetésre is sor került, így próbálják az emberek erre a súlyos problémára felhívni a figyelmet. Tehát ez ma a valóság a víziközműrendszer tekintetében.

De nézzük, országosan mi a helyzet! Én itt pontosítanám képviselőtársaimat: nem csak ez a kormány tehet erről a helyzetről. Ugye, Varga képviselőtársamat pontosítom. Ez a jelenlegi kormánynak és az azt megelőző kormányoknak a felelőssége. Tehát azt valóban mondjuk ki, hogy a rendszerváltást követő valamennyi kormány elkövette azt a súlyos hibát, hogy nem vette komolyan ezt az óriási kihívást, nem fordított megfelelő mennyiségű forrást erre a rendszerre, és egyáltalán nem is kezelte helyén ezt a rendkívül súlyos szakpolitikai kihívást. Tehát az tény, hogy 2010-ben nagyon nehéz volt az örökség, de azt követően ez a kormány  13 évvel ezelőtt  nem szembesült ezzel a problémával, nem megoldani akarta ezt a problémát, hanem az intézkedéseivel rontott a helyzeten. Azóta duplájára nőtt a meghibásodások száma.

Valóban, 20 százalék alatt van a „megfelelő” minősítésű vízrendszerek aránya. 25 százalék a hálózati veszteség. Tehát a megtermelt ivóvíz 25 százaléka elfolyik felhasználás nélkül a rossz csővezetékek miatt.

Az a bizonyos 3000 milliárd forint, amit említettek képviselőtársaim, nem azt az összeget mutatja, hogy mennyibe kerülne rendbe rakni a hálózatot, ez azt az összeget mutatja, ami a 15 éves távlatban hiányzik a tervezhető forrásokon túl. De hozzáteszem, hogy ez is már egy évekkel ezelőtti kalkuláció. Tehát figyelembe véve az inflációt és minden egyéb változást, én azt gondolom, megállapíthatjuk, hogy ennek az összegnek minimum a duplája az, ami 15 éves távlatban hiányzik ahhoz, hogy meg lehessen őrizni Magyarországon az egészséges ivóvízellátást és a vízbázisok védelmét. A helyzet tehát ez, tisztelt képviselőtársaim.

És egyáltalán nem arról van most szó, hogy ne lenne forrás ennek a problémának a megoldására. Itt arról van szó, hogy értékválasztás, hogy a kormány nem erre költi el a közpénzt, nem erre költi el a forrásokat. És ha csak az ágazatot nézzük, tehát hogy mennyi pénzt költenek például az ipari szereplők ivóvízellátására, én mondok egy-két példát: az iváncsai akkumulátorgyár esetében 30 milliárd forintot fordítanak ivóvízvezeték-építésre, a gödi gyár teljesítménybővítése mentén szintén körülbelül 30 milliárdot, Debrecenben ennek a többszörösét ipari vízigények kielégítésére.

Nem olyan régen válaszolt nekem Koncz Zsófia miniszterhelyettes asszony, hogy az idei évben augusztusig az önkormányzati többségi tulajdonú vízszolgáltató cégek karbantartási munkáinak a támogatására az egész országban mindössze 10 milliárd forintot költöttek. Tehát a helyzet az, hogy a kormány a magyar emberek adóforintjait inkább költi idegen ipari szereplők vízellátására, mint a magyar emberek ivóvízellátását biztosító rendszer karbantartására. Van pénz a költségvetésben.

Mi lenne a felelős magatartás a kormány részéről? Megint csak a szakemberek, a szakmai szervezetek becsléseire alapozom, hogy mennyi forrásra van szükség, hogy egyáltalán ezt az összeomlást megállítsuk. Ehhez, mivel ebben az évben sem történtek érdemi lépések, a jövő évben legalább 400 milliárd forintot be kellene tervezni a karbantartási és pótlási munkákra, függetlenül attól, hogy állami vagy önkormányzati tulajdonú cégekről beszélünk.

Véget kellene vetni annak a fajta elképzelésnek, hogy elvenné a kormány az önkormányzati tulajdonú cégeket, illetve az önkormányzati víziközművagyont. Én itt utalok Debrecen polgármesterére. Ebben igaza volt polgármester úrnak, világosan elmondta, hogy ez egy olyan fontos stratégiai ágazat, amit az önkormányzat nem adhat ki a kezéből. Ez egy olyan szolgáltatás, amelyhez kell a helyi felelősségvállalás, kell a helyi tudás, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehető leghatékonyabban használják fel. Nagyon rossz irány, tisztelt államtitkár úr, nyilván nem ön hozta meg ezt a döntést, csak ön képviseli itt most a kormány álláspontját, hogy el akarják venni a rendelkezést, a beavatkozás lehetőségét és az eszközöket, a közművagyont az önkormányzatoktól. És nyilvánvaló zsarolás, hiszen azoknak az önkormányzatoknak adják át, amelyek nem tudják megtermelni a hiányzó forrásokat. Ez egy gazdasági kényszer, az állam feladata lenne, a kormány feladata lenne, hogy ezeket a forrásokat biztosítsa mind az állami, mind az önkormányzati cégek esetében.

Teljesíteni kell azokat az ígéreteket, amiket megismételt egyébként miniszterelnök úr is, hogy az önkormányzati tulajdonban maradt cégek esetében is nyilván együttműködnek, csak nem tudják teljes egészében átvállalni. Ez logikus, de egyelőre nem látni, hogy hol vannak ezek a támogatások.

Az egy pozitív lépés, hogy a közműadót, igaz, csak 2025-ben, de legalább kivezetik az ágazatból. Nyilván, az egy kis lépés, de összességében fontos.

És nagyon-nagyon fontos, valóban, hogy meg kell őrizni nemzeti kézben ezt a fontos infrastruktúrát, a víziközművagyont. És hogy ezzel kapcsolatban van aggódnivalónk, azt egy kormánypárti polgármester is megerősítette, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének a vezetője, Tab polgármestere, aki szintén megfogalmazta azt, hogy reméli, hogy nem merül fel utána valamiféle kiszervezés, miután ez az államosítási folyamat lezajlott.

És egyértelmű, nagyon sok város világosan megüzente a kormánynak, hogy nem adja át a városi közművagyont. Így döntött Pécs, Budapest, a már említett Debrecen, Érd, Nagykanizsa, Szeged, és még hosszan sorolhatjuk. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ezekben a városokban élő emberek számára biztosítani kell az egészséges ivóvízellátást, és biztosítani kell a vízkincsünk, a vízbázisok védelmét. A kormány egyszerűen nem teheti meg, hogy ezeket a forrásokat nem adja át ezeknek a feladatoknak az ellátására. Jelenleg a helyzet az, hogy akármit is mondanak különböző ködbe veszejtett stratégiákról, ha megnézzük a költségvetés számait, nincs benne ez a forrás, sehol nincs ez a 400 milliárd forint, ami időarányosan kellene a feladatok ellátására. Van 50 milliárd forint, de azt senki nem tudta megmondani még nekem, hogy pontosan milyen célra. Tehát jelenleg a helyzet az, hogy a kormány nem állt neki annak a feladatnak, hogy elvégezze ezt a munkát.

(16.40)

A jelen törvénymódosítás, kérem, magyarázza el, államtitkár úr, hogy pontosan mit jelent. Az államosítás, ez a kierőszakolt államosítás egy rossz irány, rossz döntés, ettől nem jobb, hanem rosszabb lesz a helyzet, és most ez a törvénymódosítás részben arról szól, hogy egy egyszerű többséggel is ki lehessen szervezni a víziközművagyont. Ez milyen módon viszi előre a víziközmű-hálózat fejlesztését?

S valóban, a titkosítás. Én ezt nem is értem egyébként, államtitkár úr, hogy mit jelent ez a titkosítás, hogyan, milyen módon tudja ezt megvalósítani a kormány. Tehát konkrétan a víziközmű-hálózat műszaki adataival kapcsolatos jelentéseket titkosítják? Mi ebben a nemzetbiztonsági kockázat? Én azt látom egyébként, hogy a nemzetbiztonsági kockázat az, hogy tönkreteszik, hagyják tönkremenni Magyarországon a víziközmű-hálózatot, az a nemzetbiztonsági kockázat, ha hagyják elszennyezni az amúgy is sérülékeny vízbázisainkat. Ha a vízbázisaink sérülnek, az soha nem lesz helyreállítható; ez egy óriási kihívás. Debrecen esetében ezt már látjuk, ott az egyik vízbázis konkrétan egy ilyen ipari szennyezés miatt már nem használható.

Tehát, tisztelt államtitkár úr, az nemzetbiztonsági kockázat, ha nem tesznek lépéseket, az nemzetbiztonsági kockázat, ha minden fontosabb. Én nem akarom sorolni itt a Vodafone-tól kezdve azokat a százmilliárdos, vagy akár, ha a repülőtérre gondolok, ezermilliárdos költséget, ami fontosabb a kormánynak, mint a magyar emberek vízkincsének a megóvása, a magyar emberek egészséges ivóvízellátásának a biztosítása.

Én azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, mondjuk ki, hogy igaza volt egyébként már 2017-ben a Megyei Jogú Városok Szövetségének  egy többségében fideszes polgármesterek által megrendelt anyagról van szó , hogy válságos a helyzet. Itt nem az évről évre, a jövőben, majdan megvalósítandó stratégiákat kell látni most már az érintetteknek és általában a magyar társadalomnak, hanem a cselekvést, és a cselekvés legfontosabb elemei  ugye, erről beszéltünk , hogy egyáltalán forrást biztosítsanak, a megfelelő szakmaiságot biztosítsák, és kezdjék meg végre a víziközmű-ágazat rendbetételét, a karbantartási és pótlási munkákat, a vízkincsünk megóvását.

Mivel az időm lejárt, a következő felszólalásomban még a vízgazdálkodás kérdéseiről is beszélek majd. Köszönöm szépen.