DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is a két héttel ezelőtti vitában említett két uniós példát szeretném idehozni, és nagy tisztelettel érdeklődnék, hogy miért nincs erre lehetőség Magyarországon. Az egyik a nálunk is rosszabb helyzetben lévő Bulgáriához kapcsolódik. Bulgáriában 2024 decemberéig a kisvállalkozásoknak nem kell áfát fizetniük. Azt szeretném megkérdezni, hogy ha ezt a nálunk lényegesen rosszabb gazdasági helyzetben lévő Bulgária megteheti, belefér nekik a költségvetési lehetőségeikbe, az adózási szabályaikba, akkor legalább a mikrovállalkozásokon vagy a mikrovállalkozások egy részén miért nem tud a kormány akár áfamentességgel, akár valamilyen más, szabad szemmel is tisztán látható adókedvezmény-könnyítéssel segíteni.

A másik példa a lengyelekhez, Lengyelországhoz kapcsolódik. Itt korábban hat hónapig áfamentessé tették az élelmiszereket, teljesen áfamentessé. Nálunk valami hasonlóra miért nincs lehetőség?

De mondhatnám a szomszédban lévő Romániát is. Romániában 9 százalék az alapvető élelmiszerek, sőt úgy általában az élelmiszerek áfatartalma. Bizonyára önöknek is feltűnt, láthatják az áfa- és egyéb adóbevételeken, főleg azokon, amelyek az élelmiszer-vásárlásokhoz kapcsolódnak, hogy nagyon sok honfitársunk, nem csodálható módon, főleg a határ közelében átjár Romániába, illetve a Romániának nevezett államalakulat területére  így pontosabb  vásárolni. Ezek döntően a partiumi településeket érintik. Közvetlen példa erre a szülővárosomhoz, Csengerhez közeli Szatmárnémeti, amely szerencsésebb történelmi időkben még a történelmi Szatmár vármegye székhelye volt. Ott sokkal olcsóbban lehet egy hétvégi bevásárlást vagy egy ünnepi nagybevásárlást megejteni. Azért annál nagyobb szégyen nem sok van, hogy e tekintetben a román kormány lepörgi a magyar kormányt, és kedvezőbb áfalehetőségeket, kedvezőbb adószabályokat biztosít az élelmiszerek vásárlására.

De mondhatnám azt is, hogy gyakorlatilag már szinte a Felvidékre vagy az Őrvidékre is megéri átjárni, a mai Ausztria területére is megéri átjárni azoknak, akik alaposan összehasonlítják az árakat. El kellene gondolkodni azon, hogy vajon kinek a készülékében van a hiba. Már komoly cikkek jelennek meg az internetes sajtóban is arról, hogy érezhető bevételkiesés keletkezik, és újabb lyukat üt ez az államkasszán. Akkor nem lenne érdemes visszatérni „a kevesebb több” elvéhez?

Ez pontosan ugyanaz, mint a másik fontos adózási szabály, amelyet önök különös kegyetlenséggel kivégeztek tavaly nyáron 24 óra leforgása alatt. A kevés sikertörténet egyikéről, a katáról beszélek. Most azt látjuk, hogy érdemes lenne visszatérni ehhez, de a presztízsveszteségtől való félelem ezt nyilván már nem engedi meg, mert az ego sokkal hatalmasabb, mint az észszerű gondolkodás. Őszintén: amiatt borult volna be a magyar költségvetés, hogy a legszerényebb jövedelmi viszonyok között élő vállalkozók egy tiszta és átlátható adózási forma szerint adóznak? Sokkal több jött be a katából minden évben, mint amennyit terveztek. Egy-két kormánypárti képviselő méltatlankodik, csak nem értem, hogy miért. Hát, ha sokkal több jött be, mint amit terveztek, akkor sokkal jobban sikerült a mutatvány, mint ahogy azt előtte gondolták. Miért végezték ki ezt az adózási formát?

Nem itt kellene kotorászni, nem ezekben a kis apró zsebekben kellene kotorászni, hanem a 300 milliárdos lélegeztetőgép-bizniszeknél kellene kotorászni, a 350 milliárd forintos támogatottságú akkumulátorgyáraknál kellene kotorászni. Önök valahogy mindig megfordítják a logikát. A tőkeerős multikon nem mernek ütni. Valljuk be őszintén, hogy nagyon sokszor a globalista érdeket szolgálja ki a mostani, magát jobbközépnek tartó kormányzó párt és pártszövetség is, szemben a magyar kisvállalkozók érdekeivel.

Önök, tisztelt képviselőtársaim, munkavállalói létszámra, egy főre lebontva több pénzt adtak a multiknak, a nagy multiknak munkahelyteremtésre, mint a 2002 és 2010 közötti kormányok. Ennél keményebb kritikája kevés van egy jobbközép konzervatív kormánypárti szövetségnek. Vitatkozzunk, beszélgessünk erről, és cáfolják meg, ha nem így van! (Nacsa Lőrinc: Nem így van!) Attól, hogy Nacsa képviselő úr kijelenti, hogy nem így van, ez még sajnos így van. Én annak örülnék, ha önnek lenne igaza, vagy ha önöknek lenne igazuk.

De kanyarodjunk vissza egy másik fontos kérdéshez, amiről még kevés szó esett, az üzemanyag jövedékiadó- és áfatartamának a kérdéséhez. Úgy általában is ez jelentős hatással van az inflációra, és nemcsak azokat sújtja, akik gépjármű-tulajdonosként rendszeresen tankolnak gázolajat vagy benzint, hanem mivel a fuvarozási költségekben végigvonul a teljes gazdasági láncolaton, ezért gyakorlatilag nincs olyan része vagy tagja a társadalomnak, amelyet ne érintene általában hátrányosan az üzemanyagok jövedékiadó- és áfatartalma. Ez is egy sajátos hungarikum, hogy a jövedéki adóra számolják rá az áfát, és uniós szabályokra hivatkozva olyan jövedékiadó-szabályokat állítanak elő, hogy körülbelül 30-40 forintos üzemanyagár-emelkedés várható 2024. január 1-jétől, csak az uniós szabályokra való hivatkozás miatt. Érdekes, hogy más esetben nagy lelkesedéssel tudnak ellentartani Brüsszelnek, de itt valahogy nem akarják kiásni a csatabárdot, és nem akarnak hadba menni az alacsony jövedékiadó-tartalom miatt.

Van itt egy olyan kérdés, amely általában a vidéki választókerületekben jelentkezik. Azért hívom fel erre az önök szíves figyelmét, mert önök előtt sem titok, hogy a hatalmuk döntő része a vidéki választókerületekből származik, az ott megszerzett egyéni mandátumokon alapul. Illő lenne ezeket a vidéki választókörzeteket erősebben figyelemmel kísérni, és különösen a szinte egyedüli munkaadókat, a kis- és közepes családi gazdaságokat, a parasztgazdákat a szó jó értelmében véve kedvezményezni. Arra gondolok, tisztelt képviselőtársaim, hogy tudomásom szerint évek óta nem változtak a visszaigényelhető jövedéki adó mértékének a szabályai. Egy liter gázolajra pontosan ugyanannyi a visszaigényelhető adó mértéke, mint volt a 2010 előtti időszakban. Ez az adott mezőgazdasági terület művelési ágához igazítva éves szinten literben kifejezett mérték, ameddig áfa- és egy bizonyos mértékig jövedékiadó-visszaigényléssel élhet a parasztgazda. Csakhogy az elmúlt tíz évben, és az elmúlt két évben is brutálisan megemelkedtek az üzemanyagárak. Most természetesen a gázolajról beszélek, tehát a benzint ebből a körből vegyük ki. Miért nem változtatnak?

Miért nem emelik meg a visszaigényelhető jövedéki adó mértékét, és miért nem gyorsítják meg a kifizetést? Hiszen a segítség akkor igazán hatékony, ha időben minél hamarabb célba ér. Az én legjobb tudomásom szerint  de javítsanak ki, ha tévedek  a tárgyévet követő év májusában vagy azután kapják vissza a gazdák ezt a jövedéki adót. Hát, igen jelentősen meg kell előlegezni, előfinanszírozni! S azért mégiscsak tréfás, hogy az egyre rosszabb helyzetben lévő gazdának kell hosszú hónapokra vagy akár egy-másfél évre előfinanszírozni az állam javára ezt az adómértéket. Tehát ennek az adómértéknek az áttekintését, a visszaigényelhető összeg megemelését és a művelési ághoz, valamint az éves mennyiséghez igazított visszaigénylés felső határának megemelését követeli, illetve várja önöktől a Mi Hazánk Mozgalom.

Hivatkozzunk itt is arra, hogy 2022-ben rég nem látott mértékű aszály sújtotta a mezőgazdaságot, másfél millió hektárról jelentettek, tisztelt képviselőtársaim, aszálykárt. Az elmúlt két évben részben a Covid, részben az ukrán területen zajló orosz-amerikai vagy orosz-nyugati háború miatt brutálisan megemelkedtek az energiaárak. A földgáz árának elszállása miatt is emelkedtek a műtrágyaárak, és sajátos módon ezek is a saját gazdákat sújtják a legjobban. Több műtrágyánál és vegyszernél azt látjuk, hogy kétszer vagy akár háromszor annyiba kerül ugyanaz a vegyszer vagy ugyanaz a hatóanyag-tartalmú, csak éppen más néven forgalmazott vegyszer Magyarországon, mint a lengyeleknél.

(11.20)

Így azért nagyon nehéz versenyképesnek maradnunk, főleg annak ismeretében, hogy a lengyel gazdák lényegesen jobb pozíciókat tárgyaltak ki már hosszú évekkel ezelőtt, és lényegesen nagyobb támogatásokban részesülnek. Épp ezért tudnak árban alámenni például a gyümölcsszektorban a magyar gazdáknak, ezért tudják olcsóbban adni a jóval nagyobb mennyiségben megtermelt, de sok esetben minőségben a magyartól elmaradó termékeiket. Ez komoly versenyhátrányt jelent a magyar gazdáknak, nemcsak a gyümölcsszektorban, hanem más ágazatban is.

Úgyhogy nagy tisztelettel azt kérném önöktől, hogy itt az egyre inkább kulcságazatnak tekinthető mezőgazdaság érdekében az előbb említett gázolajjövedékiadó-szabályokat legyenek kedvesek áttekinteni, és figyelő szemeiket vessék az inputanyag-árak emelkedésére, és próbáljanak meg minden önöktől telhetőt megtenni, próbáljanak olyan hévvel csatába vonulni, mint amikor a legfelsőbb gazdasági köreik érdekeinek a kiszolgálásáról van szó. És találják meg azokat a furfangos jogi és pénzügyi megoldásokat, amelyekkel érdemben tudnak segíteni a gazdáknak, mert még egy-két ilyen mezőgazdasági vagy gazdasági év, és nagyon sokan csődbe fognak menni.

A vidék legnagyobb munkaadóiról beszélünk, akik nem kérnek  minden ellenkező híreszteléssel és rosszindulatú támadással ellentétben nem kérnek  extra kedvezményeket, csak boldogulni, dolgozni és termelni szeretnének. De ilyen inputanyag-árak, ilyen üzemanyagárak mellett, ilyen adózási környezetben önhibájukon kívül fognak elsüllyedni és megfulladni. Úgyhogy legyenek kedvesek érdemben, ne csak a szavak, a parlamenti szónoklatok szintjén, hanem érdemben segíteni nekik. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)