DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Én annak veszem. Ennek talán azért bele kellene férnie.

A másik kérdés, amit önök nem rendeznek, illetve tűzzel-vassal tiltanak, a pirotechnika alkalmazása. Megint csak a szurkolókról, a szurkolói érdekképviseletről beszélek, azokról, akik pénzt fizetnek ezért, akik sokszor 8-10-12 órát utaznak, ezt mondom elnök úrnak is, hóban, sárban, fagyban, kánikulában és ez egyébként nemcsak a futballmeccsekre igaz, de leginkább azokra, hiszen mégiscsak ez vonzza a legtöbb nézőt. Ha nem lenne ilyen érdeklődés, akkor gyakorlatilag okafogyottá válna mindaz, amiről mi most vitatkozunk. Ez egy fontos látványelem, a fejlettebb és korszerűbb gondolkodású országokban engedik. Lehet, hogy ez a százhuszonkettedik probléma, de kísérletet teszek immár sokadszor az elmúlt 13 év alatt, hogy fontoljuk meg, hogy legalább a szabadtéri sporteseményeken, szervezett, szigorúan ellenőrzött keretek között a pirotechnika alkalmazását tegyük lehetővé, hiszen ismereteim szerint soha semmilyen komoly sérülést, testi sérülést, egészségromlást nem okozott Magyarországon. Ettől függetlenül tűzzel-vassal tiltják és az ezt alkalmazókat, ha nem is szurkolótáborokat, de az egyesületeket, alkalmanként sok millió forintos bírsággal sújtják.

Hadd vessek fel önöknek egy tipikusan mihazánkos ötletet, amely szerencsére nem hangzott el más pártok részéről! Egyelőre, azt mondom, csak vitaindító jelleggel dobnám ezt be és az elfogultságomtól függetlenül kicsit, két-három lépéssel a futballtól lépjünk el, térjünk át a küzdősportok világába, melyekről szintén kevés szó esett itt.

(13.20)

Azt látom, hogy sajnos az olimpiai szereplések alkalmával vagy az olimpiai eredményeket szemlélve az utóbbi időben van egy jelentős visszaesés. Azért gondoljunk arra vissza vagy gondoljunk abba bele, hogy mondjuk, az elmúlt húsz vagy harminc évben ökölvívásban, birkózásban, cselgáncsban milyen eredményeket értünk el: nem egy, nem két olimpiai aranyérmet szereztünk. Ugyanakkor mostanában valahogy ezek a tehetségek…  bár biztos, hogy rengeteg tehetséges fiatal vagy tehetséges gyermek van, az utánpótlás-nevelés itt valahogy megakadt, valami nem működik vagy valami rosszul működik. Valahol ott Kokó és Madár környékén megszakadt az ökölvívásban is valami, holott mondjuk, a magyarság a lélekszámához képest kiváló küzdősportolókat nevelt ki, ez most valahogy nem igazán működik olyan szinten, mint korábban. Éppen ezért kérem, fontolják meg, hogy a tao támogatási rendszerét kiterjesztik a küzdősportokra, akár egyébként az előbb említett körnél tágabban is, tehát nemcsak az ökölvívásra, birkózásra, cselgáncsra, hanem más olyan küzdősportokra, amelyekben, ha olimpián nem is, de mondjuk, Európa- és világbajnokságokon érünk el komoly eredményeket.

Ezek nem annyira kerülnek az érdeklődés homlokterébe, nagyon kevés szó esik erről, általában lábjegyzetként jelenik meg a hírekben is, sokszor méltatlanul, hiszen, tisztelt képviselőtársaim, aki legalább néhány ilyen jellegű edzésen részt vett, az tudja, hogy nagyon kemény, embert próbáló bármelyik sportág is egyébként a felsoroltak közül, és kifejezetten intelligens, az elmét is pallérozó sport az összes. Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi időben olimpiai szinten visszaesést tapasztalunk. És ha már a taotámogatások megjelenése azért mégiscsak hozott pozitív, kétségkívül pozitív fejleményeket a labdarúgásban, akkor okkal feltételezhetjük, hogy ha jelentősebb anyagi erőforrások megjelennek a küzdősportokban, amelyek egyébként a hazafias nevelésben, akár honvédelmi képességek fejlesztésében, meg egyáltalán az egészségfejlesztésben, az egészségvédelemben fontos szerepet játszhatnak, nagyon jótékony hatása lenne. Csak valahogy a feledés homályába merültek, nem foglalkozik ezzel senki és semmi. A Mi Hazánknak ez is feltűnt.

Úgyhogy nagyon-nagyon szeretnénk, ha mélyen elgondolkoznának ezen. Ezt lehet akár kísérleti jelleggel, fékezett habzással; szerintem minimális, ha úgy tetszik, tőkebefektetéssel vagy anyagi források ráfordításával itt nagyon komoly eredményeket is el tudnánk érni. Azzal együtt, hogy tisztában kell azzal lenni, hogy valószínűleg belátható időn belül ezek soha nem lesznek annyira piacképes sportágak, mint mondjuk, a labdarúgás vagy más labdasportok, de azért cseppet sem jelentéktelen és inkább tömegsportjelleggel cseppet sem jelentéktelen érdeklődés van egyébként a társadalomban e sportágak iránt. Na de, azért az anyagiak szinte mindennek gátat szabnak, tehát amíg csilivili stadionokra szinte korlátlanul jutnak források, addig vidéken vagy nagyobb városban ahhoz képest töredék pénzből berendezhető edzőtermek is csak nagyon nehezen tudnak működni, hiszen mostohagyermekként kezeli ezeket a magyar kormány.

Úgyhogy én azt javaslom önöknek egy innovatív javaslatként, hogy fontolják meg ennek a bevezetését. Akár már a 2024-es vagy legkésőbb a 2025-ös költségvetésbe érdemes is lenne ezt beépíteni, illetőleg a vonatkozó törvényeket a módosítás során ebbe az irányba lenne érdemes terelni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Novák Előd tapsol.)