CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Üdvözöljük, hogy végre megindult az a folyamat, ami a közteherviselés alól kibújni akaró multinacionális vállalatok megadóztatására irányul, még úgy is, hogy látjuk, hogy rendkívül gyenge és tökéletlen. A globális minimumadóra szükség van és szükség is lesz annak továbbfejlesztésére, illetve a kivételek csökkentésére, az adóparadicsomok felszámolására és az adómérték további növelésére is a jövőben. Bár a törvényjavaslatot a kormány terjesztette be, aki követi az eseményeket, az tudja, hogy ebben a kérdésben is az a helyzet, hogy a jelenlegi magyar kormány a multinacionális vállalatok érdekeinek készséges kiszolgálója. Nem véletlenül nézett ki úgy a kormánypárti vezérszónokok sora, mint amikor a négyéves kislányommal fogorvoshoz kellett mennünk.
De hát ez a kritikátlan kiszolgálás tökéletes ellentétben áll mind Magyarország, mind a többi nemzetállam érdekeivel. Abban a globális gazdasági rendszerben, amit egyre inkább a multinacionális cégek uralnak, a nemzetállamok érdeke a multik megfékezése, minimum közteherviselésre kényszerítése volt, a jelenlegi magyar kormány viszont ezzel szemben a kevesebb szabályozásért harcol, ami egyértelműen a multik érdeke. Bolond módon azt hiszik, hogy ebből hasznot húzhatnak, ám ha vannak is ilyen pillanatnyi és múló hasznok, amik megjelennek, ezek nem pótolják a hosszú távú veszteséget.
A lefelé tartó adóverseny az, amiben a kormány sikeresnek gondolja magát. Varga Mihály miniszter úr expozéjában még büszkén ki is emelte, hogy mennyire erős célja a Fidesz-KDNP-kormánynak, hogy alacsonyan tartsa a multinacionális cégek adóztatását. Ez arról szól, hogy egyes országok az adók csökkentésével vagy más pénzügyi ösztönzőkkel próbálják a multinacionális vállalatokat, illetve azok befektetéseit a saját országukba csábítani. Ennek az eredménye a társaságiadó-kulcsok folyamatos csökkenése, ami a multik oldalán nyereséget jelent, iszonyatos vagyonok halmozódnak fel a multik oldalán, amit adóparadicsomokban tartanak, a másik oldalon viszont egyre nagyobb a deficit. Egyre nagyobb deficit mutatkozik a közszolgáltatások finanszírozásában, amit máshonnan, a saját lakosság magasabb adóterheléséből kell előteremteni, vagy a közszolgáltatások színvonalának a lerontásával kell a költségeket csökkenteni úgy, ahogy azt jelenleg a magyar kormány csinálja, az emberekre hagyva, hogy gondoskodjanak a saját egészségükről, oktatásukról, utazásukról; persze ha tudnak.
Érdemes megnézni, mert kézzelfogható mára már ennek a lefelé tartó adóversenynek az egyértelmű következménye Magyarországon.
Miről beszéltem? Az utazásról beszéltem. Érdemes megnézni, hogy milyen állapotban van a Magyar Államvasutak.
(14.30)
Gyakorlatilag most már nem azt írja ki a nagy táblára a MÁV, hogy mennyit késnek az adott járatok, hanem azt írja ki, amennyiben véletlenül nem késnek, és még azt sem biztos, hogy be tudják tartani. Gyakorlatilag csomagban közlik, hogy a következő vonatok késni fognak; már azt sem mindig merik odaírni, hogy mennyit. Leépült az egyik legfontosabb magyar közszolgáltatás.
De hogyha hazánk egészségügyi ellátásának színvonalát nézzük, ott sem rózsásabb a helyzet. Ha ma valaki elmegy egy ügyeleti orvoshoz például a SOTE-ra, akkor messze nem biztos, hogy orvossal fog találkozni. Egy medika megvizsgálja, majd aztán kétségbeesett telefonos segítséget kér az ügyeletes orvostól, akiről nem tudjuk, hogy hol van; és gyakorlatilag az egészségügyi ellátórendszer színvonala ma már alig-alig alkalmas arra, hogy a közszolgáltatás minimumszínvonalát biztosítsa, ha egyáltalán alkalmas.
De nagyon jó példa az oktatás, hogy az adóparadicsomi adószintek és az ezzel párhuzamosan leépülő közszolgáltatások mit eredményeznek a közoktatásban. Mai hír, hogy 1500 diploma nélküli, pedagógusmunkát végző munkatársat foglalkoztat a magyar közoktatás; mert már bár önök tagadják, hogy pedagógushiány van nincs elégséges munkaerő arra, hogy feltöltsenek minden álláshelyet. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy csak ebben a tanévben van olyan iskola, ahol több mint 15 pedagógus hagyta el a pályát nem egy vidéki kistelepülésen, Budapest belvárosában.
Szóval, a lefelé tartó adóversenynek nincsenek nyertesei az országok között. Ennek a nyertesei csak az országokat egymás ellen kijátszó multik tudnak lenni. Hiába tette az Orbán-kormány adóparadicsommá Magyarországot a 9 százalékos társaságiadó-kulccsal, ez csak addig jelent ideiglenes előnyt számunkra, amíg valaki alá nem ígér; és ez meg fog történni. Ez pedig csökkenti az egyes országok, így Magyarország adóbevételét is.
Érdemes megnézni azt, hogy a 2024. évi költségvetés tervezetében mindösszesen 1153 milliárd forint szerepel társaságiadó-bevételként a költségvetés tervezetében. Ezzel szemben a személyijövedelemadó-bevételek 4476 milliárdot tesznek ki. És érdemes megnézni, mert sokkal plasztikusabb, ha úgy vizsgáljuk, hogy amennyiben egy cég nyereséget termel és értelemszerűen ez a célja, és ez így is van jól , akkor egy cég 9 százalékos adóteherrel kell hogy szembenézzen, ezzel szemben egy magánszemély az ő nyeresége vagy az ő bevétele után 15 százalékos adóteherrel szembesül.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy értelemszerűen a cégek költségeket tudnak szembeállítani a bevételeikkel, míg, legyünk őszinték, a személyijövedelemadó-rendszer nem vagy alig-alig ad arra lehetőséget, hogy egyébként hétköznapi életünk természetes költségeit levonjuk az adóköteles jövedelmünkből.
Ordító aránytalanság, a józan ész és az ép erkölcsi érzék is azt diktálja, hogy ezt az aránytalanságot felszámoljuk, igenis a multik is fizessenek legalább ugyanolyan arányban adót, mint az emberek. Ezt célozza a globális minimumadó, az országok ugyanis már régen rájöttek, hogy csak összefogva tudják érdekeiket rákényszeríteni a globális tőkére.
Ez természetesen annak az Orbán-kormánynak, amely a másik kijátszására, a potyautasságra és a multik kiszolgálására építi politikáját, leginkább gazdaságpolitikáját, persze eddig nem tetszett. Akadályozták is, ahol csak tudták, a folyamatot, végül kiharcolták, hogy Magyarországon az adót csak hosszú, tízéves átmeneti időszak után kelljen teljes egészében alkalmazni. Ez szégyen, tisztelt képviselőtársaim, nem siker!
A multinacionális vállalatok gátlástalan kiszolgálásával ugyanis az országnak és a gazdaságnak nincs haszna, legfeljebb egy szűk elitnek. A közhiedelemmel ellentétben az adóparadicsomokban nem jó élni, nem jó őslakosnak lenni, nagy szegénység jellemzi általában az adóparadicsomokat, a pénzes bankáreliten és az ott nyaraló külföldi gazdagokon kívül nem élnek jómódban az ilyen országokban élők.
Az ország számára az egyre több működőtőke-befektetés ára nemcsak az alacsony adó, hanem az egyre masszívabb támogatások vagy a közpénzen megvalósított infrastrukturális beruházások is jellemzik. Ez persze a betonozások és a csőfektetések erejéig hasznos a Mészáros és Mészáros Kft.-nek, de senki másnak nem az.
A működőtőke-vonzó politika csődje éppen azt mutatja meg, ami most történik. A korábban megváltónak kikiáltott autóipar válságba jutott, és most óriási mennyiségű közpénzen tehát mindannyiunk pénzén ezermilliárdokkal kell kisegíteni az autógyárakat, idehozva akkumulátoripart, ami segítheti a túlélésüket, teszem hozzá, hogy az akkumulátoripar működéséhez szükséges infrastruktúrát nem támogatásként adja oda a magyar állam ezeknek a cégeknek, hanem csak úgy. Mint hogyha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy infrastruktúrát fejlesztünk cégeknek úgy, hogy egyébként a magyar közműhálózat állapota csak hogy egy ellenpéldát is mondjak, és amit egyébként az itt élő honfitársaink használnak egészen kritikán aluli állapotban van.
Azt az akkumulátoripart hozzák most ide, ami súlyos környezeti és erőforrásválságot fog okozni, újabb és újabb költségeket okozva a köznek, mindannyiunknak, miközben alig adóznak, a foglalkoztatási hatása teljesen elhanyagolható, nem véletlen hoznak ide külföldi munkavállalókat ezeknek a cégeknek a működtetésére. A technológiai innovációs hozadéka elhanyagolható, hiszen pontosan látjuk, hogy egyébként a kutatás-fejlesztést jellemzően Nyugat-Európában tartják, és a legtöbb ilyen cég csak összeszerelteti, és összeszerelő üzemként használja hazánkat.
A hazai gazdaságra gyakorolt húzóereje megint csak elhanyagolható ezeknek a cégeknek. A magyar gazdaság szuverenitása bocsánat a kifejezésért a béka feneke alá került: 60 százalék feletti külföldi tulajdonosi aránnyal ezen a módon nem lesz egészséges és erős a magyar gazdaság.
Ehelyett az LMP azt ajánlja: más országokkal, elsősorban kelet-európai sorstársainkkal, de az egész Európai Unióval összefogva kell magasabb adófizetésre kényszeríteni a multikat, hogy ezek a cégek is igenis vegyék ki a részüket a közteherviselésből. Hiszen olyan kihívások és válságok közelednek élükön a klíma- és ökológiai válsággal , amit nem lehet kezelni anélkül, hogy a multinacionális cégek ne vennének részt megfelelő mértékben a közteherviselésben úgy, hogy egyébként ennek a klíma- és ökológiai válságnak az előidézői elsősorban a multinacionális cégek. Köszönöm, hogy meghallgattak.