ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat egy szuper törvényjavaslat, mert egy vagyongazdálkodással kapcsolatos, több törvényt érintő javaslatot most együtt tárgyalunk a parlamentben egy pénzmosási tárgyú törvényjavaslattal. A kettőben van hasonlóság és van összefüggés, én a kormány önkritikája részének tartom azt, hogy a pénzmosási és a vagyongazdálkodási témakört egy vitában tárgyaljuk itt a parlamentben. Valóban sok összefüggés van, majd rá fogok világítani a vitában.

A pénzmosás megakadályozásáról szóló törvényjavaslatról azt tudom önöknek elmondani, hogy ebben a formában ez egy vicc, ez egy pótcselekvés. Ugyanis, ha önök valóban fel akarnának lépni a pénzmosással szemben, akkor már meg kellett volna nevezni jó pár kastély, helikopter és jacht valódi tulajdonosát, sőt ezek közül valószínűleg jó párat már bűnügyi zár alá is kellett volna helyezni. Ehhez persze kellene független igazságszolgáltatás, nem véletlen, hogy önök úgy ódzkodnak az Európai Ügyészséghez való csatlakozástól, mint ördög a tömjénfüsttől.

De hogy mondjak egy másik példát: a Fidesz-közeli oligarchák az önök, a kormány és a fideszes többség támogatásával sok-sok milliárd forintot bújtatnak, rejtenek el úgynevezett magántőkealapokban. Arra emlékeztetnék, hogy például ilyen magántőkealap kapta meg önöktől az autópálya-koncessziót, minden valószínűség szerint Mészáros Lőrinc érdekeltségében. Ez az önökhöz közel álló fideszes milliárdosok pénzmosásának igazi terepe, a számuk 119-ről 182-re növekedett ebben az évben. Ugyanakkor önök elintézték, hogy a valódi tulajdonosok személyét töröljék az adatbázisokból. Korábban még lehetett azonosítani ezeket a tulajdonosokat, az akkori 26 ilyen azonosított tulajdonosi körből 17 egyértelműen a kormánytöbbséghez tartozott.

(15.20)

Sokkal izgalmasabb a másik előttünk fekvő törvényjavaslat. Ennek a törvényjavaslatnak talán a legfontosabb és legizgalmasabb intézkedése a reptér államosításával kapcsolatos intézkedés. A reptér megvásárlása kétségkívül az évszázad üzlete  csak az a kérdés, hogy kinek, hogy ki fog nyerészkedni ezen az üzleten. Legyen világos! Önmagában az nincs ellenünkre, hogy a fontos állami közszolgáltatásokat, fontos állami feladatokat állami cégek lássák el. De ez akkor indokolt, ha a tevékenység nem végezhető gazdaságosan, illetve ha a közcél ellátása, a fejlesztés megköveteli az állami tulajdont. A reptér esetében azonban nem tudunk ilyenről; a repülőtér az elmúlt évtizedben gazdasági értelemben eredményesen, feladatellátás szempontjából pedig sikeresen működött. Ráadásul a 2005-ös szerződés alapján van egy költségplafon is, ami megakadályozza azt, hogy egyébként az utazókra hárítsák át ezeket a költségeket.

Tegyük azt is hozzá, nemcsak arról van szó, hogy a reptér esetében nehéz megérteni, hogy mi az oka az állami megvásárlásnak, azért önök arra is számos bizonyítékot szolgáltatnak, hogy képesek egy állami vállalatot is rendkívül rosszul üzemeltetni. Jó példa erre a MÁV mélyrepülése, majd most már gyakorlatilag földbe állása; az a helyzet, amikor már a legfontosabb vasúti fővonalunkon sem tudják biztosítani a folyamatos közlekedést, és amikor szinte naponta kapunk híreket leállásokról, rossz működésről. Aggasztó, hogy az állami menedzsment az önök kezében a repülőtér esetében is hasonló eredményekkel jár majd.

De ha nincs gazdasági indok, nincs közcél a repülőtér visszavásárlása mögött, akkor miért kerül erre sor? Na, erre pont ez a törvényjavaslat ad világos magyarázatot. Ebben a törvényjavaslatban ugyanis önök lényegében azt mondják ki, hogy az állami többségi tulajdonnal működő reptérnek még azokat a minimális nyilvánossági feltételeket sem kell teljesítenie, amelyek a többi állami cégre vonatkoznak. Magyarán szólva: ebből a reptérből, ebből a vállalatból innen kezdve úgy adhatnak átláthatatlan módon megbízásokat, akár az üzemeltetésben, akár pedig utána a beruházásokban, ahogy ezt akarják. Látjuk ennek a példáját: ez az autópálya-koncesszió; már említettem. Ugyanez a cél: az állami tulajdonon keresztül valamilyen baráti magáncéget akarnak verseny és átláthatóság és ellenőrzés nélkül jól fizető, sok-sok milliárdos üzlethez juttatni. Hát, ha van pénzmosás, akkor ez igazán pénzmosás! Ez a gyakorlat célja: közpénzt és a reptérből származó profitot átjátszani a saját haverjaiknak.

És azért van még egy apróság, amelyet érdemes megemlíteni: a reptér nem ingyen kerül a magyar állam többségi tulajdonába. Gondosan titkolják azt, hogy pontosan milyen konstrukcióban és milyen összegért szerzik meg a reptér többségi tulajdonát, de az ismert becslések alapján legalább 600 milliárd forintnyi közpénzt fognak elkölteni erre a célra.

Szeretnék mondani egy összehasonlítást. Közben az állam Iványi Gábor egyházának és az Oltalom Karitatív Egyesületnek nagyjából 12 milliárd forinttal tartozik. 20 ezer ember, szegény sorsú gyerek és felnőtt meg a családjuk életét, ezer alkalmazott munkahelyét ebből az összegből, amit önök a reptér megvásárlására költenek azért, hogy néhány fideszes gazdagodjon, ebből az összegből ötvenszer  ötvenszer!  lehetne megmenteni ezt a fontos szociális tevékenységet végző egyesületet és egyházat. Ez az önök fontossági sorrendje, ennyire nem érdeklik önöket a szegények, ennyire nem érdeklik önöket a nehéz sorban élő emberek. Csak az számít, hogy hogyan lehet újabb kifizetőhelyet létrehozni a fideszes milliárdosoknak.

Kőbánya és Kispest képviselőjeként még egy kérdésről kell szólnom, amely érinti Kőbányát, Kispestet és még jobban érinti a XVII. kerületet, amelynek azonban sajnos a képviselője ma nincs itt körünkben. Ez pedig az, hogy fenntarthatatlan állapotok vannak a reptér környékén zajterhelés és egyéb veszélyek szempontjából. Ezen az őszön a civil szervezetek szívós munkájának eredményeképpen két bírósági ítélet is született, amely kimondta, hogy egyrészt a zajvédelmi védőövezet kijelölése nem szabályos, másrészt a repülőtér környezetvédelmi engedélye nem szabályos. A lakók, a civilek azóta sem kapnak tájékoztatást arról, hogy mi fog most történni, milyen módon lép föl az állam. Legyen világos! A repülőtér közvetlen környékén nem általában van valamilyen zajkárosodás, hanem közvetlen életveszélyben vannak a lakók. De tágabb körben is az a helyzet, hogy az elfogadott és alkalmazott zajvédelmi határok például a WHO ajánlásának a százszorosai; tehát százszor akkora zajt engednek meg, mint amekkora a WHO ajánlása a nappali, illetve az éjszakai zajterhelésre.

Joggal kérdezik a lakók, joggal kérdezik a környéken élők és tágabb értelemben a Budapest egész keleti és északi részén élők, köztük a kőbányaiak és a kispestiek is, hogy mikor fog végre valami történni. Van egy félelmük, és ez egy jogos félelem, hogy ha az állam eddig sem volt képes arra, hogy érdemben fellépjen az érdekükben, hogy megvédje őket a repülőtér zajszennyezésétől, erre még kevésbé fog sor kerülni akkor, ha az állam maga válik tulajdonossá, és egyébként érdekelt lesz abban, hogy a repteret ne korlátozzák.

Néhány szót szeretnék még szólni az ingyenes vagyonjuttatások kérdéséről és a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseiről. Azért az mégiscsak egy nagy találmány, hogy sikerült feltalálniuk a református kézilabdát! Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy miben fog különbözni ez a hagyományos, ideológiailag el nem kötelezett kézilabdától, és milyen értelemben van szükség egyházi feladataihoz a református egyháznak egy számára ingyen juttatott kézilabdacsarnokra. Persze nemcsak a református egyház kap ebben a törvényjavaslatban tulajdonokat, más egyházak is. Továbbra is az a véleményünk, hogy az egyházaknak juttatott, egyébként most már adómentes és minden más kötelezettségtől, nemzetivagyonadó-kötelezettségtől megszabadított ingatlanok, hitéleti célokra juttatott különböző lehetőségek ellentmondanak az egyház és állam szétválasztása elvének. Nem az állam dolga az, hogy ingatlanokat adjon az egyházaknak, nem az állam feladata a hitéleti tevékenységnek az ilyenfajta támogatása, ami persze egy többlettámogatás, azon a rendkívül magas összegen kívül, amelyet az egyházak kapnak, és azon a rendkívül nagy vagyonon kívül, amelyet egyházi kárpótlás címén kaptak a rendszerváltás után.

De azért természetesen nem marad ki Lázár János kedvenc alapítványa, a nemzedékek földje alapítvány sem a vagyonjuttatásból, és még folytathatnám tovább. Tovább folytatódik a nemzeti vagyon szétosztogatása, tovább folytatódik az ilyen-olyan szempontból kedvezményezett vagy rokonszenves szervezeteknek és személyeknek juttatott ingyenes vagyonátadások hosszú sora, ha tetszik, a nemzeti vagyon elherdálása, kevésbé udvariasan: ellopása.

A Hauszmann-program kapcsán érdemes lenne külön vitatkoznunk, ez most nem idetartozik. Muszáj vagyok azonban jelezni, hogy a Várban nem a múlt századi állapot helyreállítása zajlik, hanem hatalmas betonépületeket húznak föl, amelyeket jól-rosszul eltakarnak historizáló homlokzatokkal. Rengeteg probléma van azzal a programmal. Nem ennek a törvénynek a tárgya, csak mert államtitkár úr említette, ezért tartom én is fontosnak megemlíteni, hogy ennek a megítélésében is eltér a véleményünk. Nem a Vár rendbe hozatalában  a Vár rendbe hozatalára szükség van, az helyénvaló dolog , hanem abban, hogy ez milyen módon, milyen költségen és milyen funkciókkal történik meg. Hasonló a helyzet a Citadella-beruházással is, ahol a költségek csúsznak, nem tudjuk, mi történik, átláthatatlan az egész projekt. Azt látjuk, hogy tovább ömlik a közpénz és tovább lazítanak a szabályokon ezeknél a beruházásoknál.

Végül szeretném megemlíteni azt, hogy létrejön egy speciális megoldás, amely egyes felszámolási eljárásokban lehetővé teszi a kimazsolázást, azt, hogy bizonyos egységek tovább működjenek, mindezt egy határidővel, 2024. december 31-éig. Támad az emberben egy olyan gyanú, hogy ismét valamifajta személyre szabott jogalkotásról van szó, valamilyen speciális helyzetet akar kezelni a kormány. Még azt sem tudom mondani, hogy erre nem lehet szükség adott esetben, de akkor ennek az a tisztességes módja, hogy mondják meg, mire, milyen célokra, milyen szervezet érdekében kérik ezt a megoldást. Mondok egy példát, de ez nem itt tart most talán, de lehet ilyen állapotban is, ha mondjuk, a Dunaújváros megmentéséhez lenne szükség egy speciális jogi megoldásra, akkor ezt biztosan tudnánk támogatni. De egy olyan szabályt, amiről nem tudjuk, kinek, nem tudom, hol, nem tudom, milyen esetekben biztosítja ezt a lehetőséget, ezt nem tudjuk támogatni.

Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy a pénzmosásról szóló szabályozást értelmetlen pótcselekvésnek tartjuk a jelenlegi helyzetben.

(15.30)

Amíg nem állítják helyre a jogállamot, és nem csapnak le a valóban nagy milliárdosbűnözőkre, az ingyenes vagyonjuttatást és egyáltalán a vagyontörvény és a nemzeti vagyonnal kapcsolatos törvények módosítását viszont határozottan károsnak tartjuk, és elutasítjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket.