Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többször szóba került közöttünk az utóbbi időben, hogy a kormány több mint 24 milliárd forintot költött a magyar adófizetők pénzéből több mint 60 munkásszálló létesítésére, bővítésére, felújítására. Ezeknél az a tipikus helyzet állt elő, hogy egyre kevésbé, egyre kisebb százalékban veszik igénybe őket magyar munkavállalók és egyre nagyobb arányban a harmadik világból érkező dolgozók, tehát tipikusan ázsiai migránsmunkások. Nyilván nem ez volt a jogalkotó célja, amikor ezekről a támogatásokról döntött, mert a magyar adófizetők pénzéből az én logikám szerint csak magyar családok, magyar munkavállalók érvényesülését lehetne és szabadna támogatni. Sajnálatos módon nem ez történt.
Még inkább irritáló az a szituáció, hogy amikor ideérkezik egy ázsiai migránsmunkás, a munkáltató tipikusan multicég fizetni szokta az ő lakhatását, fizetni szokta az ő élelmezését, ellátását, és teljesen ugyanabban a munkakörben egy magyar munkavállalónak nem fizeti a lakhatását és nem fizeti az ellátását, a magyar munkavállaló a mérsékelt fizetéséből oldjon meg mindent. Tehát egy nagyon arcpirító kettősség alakult ki ebben a rendszerben.
És az utóbbi napokban sem látjuk azt, hogy országos bérlakásprogram indult volna a magyarok lakhatási gondjainak csillapítására, vagy azt, hogy akár az ázsiai migránsmunkások áramvonalasított behozatala helyett, mondjuk, több tízezer magyar munkakeresőnek ingyenes átképzési programok tömegét hozta volna a diskurzustérbe a kormány, és kezdte volna meg ezeknek a kimunkálását. Nem ezt látjuk.
Ugyanakkor van egy pont, ahol a magyar munkavállalókat lehetne kompenzálni, és elő lehetne idézni azt, hogy valamifajta előnyben legyenek azért a saját szülőföldjükön a harmadik világbeliekkel szemben, ez pedig a családi adókedvezmények rendszere. Tőlem nem áll távol az a logika, és szerintem egy jó logika, hogy ha az alanyi jogú támogatások értéke folyamatosan csökken, elpárolog, akkor a munkához kötöttek értékét növeljük. Ez nem egy rossz logika. Sokan dolgoznak Magyarországon, és talán kicsit könnyebb munkához jutni, mint 15, 20 vagy 25 évvel ezelőtt, ezt értékelni kell.
Éppen ezért állok értetlenül az előtt, hogy az általam támogatott családi adókedvezmény rendszere a bevezetés óta szinte folyamatosan veszíti el az értékét. 2012 óta a kétgyerekeseknél volt egyszer egy kézzelfogható emelés, és ezt ne vitassuk el, de az egygyerekesek esetén mintegy 47 százaléka elpárolgott már a családi adókedvezmény értékének, mert évente az infláció mértékével nem emeli a kormány a családi adókedvezmény összegét. A háromgyermekeseknél is azt látjuk, hogy brutálisan nehéz a helyzet, de még a kétgyermekeseknél is az adókedvezmény 34 százalékát elvitte az infláció, mert nem emelik meg minden évben az infláció mértékének megfelelően.
Azt látjuk, hogy ami 2012-ben 10 ezer forint volt egy gyerek után, ha az inflációt figyelembe veszem, akkor annak az értéke ma már csak 5603 forint. Így kell elképzelni, ennyivel kevesebbet lehet vásárolni. Vagy ha megfordítjuk: 10 ezer forintba került valami 2012-ben, akkora volt az infláció, hogy azért ma már 17 847 forintot kell fizetni. Ennyivel kerül többe minden, és ennyivel ér kevesebbet az a támogatás, amiről beszélünk.
Beszélhetnénk egyébként arról, hogy ami, mondjuk, a 2019. évben 20 ezer forintos családi adókedvezményből megvásárolható volt ez, ugye, egy kétgyermekes esetén a gyerek után járó adókedvezmény , azért ma már 30 228 forintot, másfélszer többet kell fizetni. És arról is beszélhetünk, hogy ha ugyanígy megfordítjuk a logikát: ebből a 20 ezer forintnyi akkori értékből ma már csak 13 ezer forintnyi élelmiszert, tanszert, gyermeknevelési cikket lehet megvásárolni. Tehát elképesztő módon elpárolgott az infláció miatt a családi adókedvezmény értéke.
A kérdéseim a következők: meddig támogatja még a kormány az ázsiai migránsmunkások lakhatását akár a munkásszálló-építések során, ahelyett, hogy a magyarok lakhatását támogatná? Mikor igazítja ki a családi adókedvezmények összegét egy kézzelfogható módon? Tehát nem óriási emelést vagy duplázást kérünk, hanem azt, hogy az inflációt vegyék figyelembe minden évben. Ha egyébként ezt megtennék, most nagyjából a kétszeresére kellene emelni a családi adókedvezmény összegét. Mi benyújtottuk az erre vonatkozó határozati javaslatot.
Nem kérünk tehát semmi extrát, csak az önök jó ötletének a teljes körű megvalósítását, mert 2012-ben ez kézzelfogható segítség volt a magyar családoknak. Csakhogy azóta az infláció elvitte ennek az értékét. És önök nagyon hangosan reklámozzák magukat családbarát hozzáállással, de az inflációval nem súlyozzák a családtámogatásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), elnézték a 23 ezer kilakoltatást, a rekorder áfát a gyermeknevelési cikkeken.
Ne büntetőadózzák tehát a továbbiakban a gyermeknevelést (Az elnök ismét csenget.), hanem egyenesítsék ki a családi adókedvezmény összegét! Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)