DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ami a konzultációt illeti, a múlt héten indított konzultáció 11 kérdést tartalmaz, és ha megnézzük ezeket a kérdéseket, akkor valamennyi a nemzeti szuverenitásunkat érinti. Azért tartjuk fontosnak a párbeszédet, mert olyan horderejű ügyekről van szó, amelyek alapjaiban meghatározzák az ország mozgásterét és biztonságát.

De miért is aktuálisak ezek a kérdések? Engedje meg, képviselő úr, illetve a Ház, hogy pár példát említsek! Először is azért, mert még mindig erőltetik, hogy küldjünk fegyvereket a háborúba, és erre költsünk több pénzt. Hogy pontosan is idézzek, Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője a napokban is azt mondta, hogy továbbra is cél, hogy egymillió lőszert szállítsunk Ukrajnának. Ezzel legalább két gond akadt: egyrészt nem lezárja, hanem eltolja a háború végét, másodsorban rengeteg pénzbe kerül, és ezt nem Josep Borrell úr fogja kifizetni, hanem az európai adófizetők, azon belül a magyar adófizetőknek kellene ezt kifizetni adóbefizetések formájában. Ez épp elég ok arra, hogy megkérdezzük a magyarokat az egészről.

Aztán az is az elmúlt napok fejleménye, hogy az ifjabbik Soros, nevezett Alex tárgyalásokat folytatott Kijevben uniós zászlók előtt, és a körülmények, illetve a nyilatkozatok arra utalnak, hogy Ukrajna teljes jogú tagságát készíthetik elő. Egyrészt egy háborús félről van szó (Szabó Szabolcs: Nem háborús fél, hanem megtámadott ország.), másrészt, ha felvennék Ukrajnát, az alapvetően átrajzolná az uniós támogatáspolitika térképét. Ez épp elég ok arra, hogy szerepeljen a konzultációs íven. Azt azért halkan megkérdeznénk, hogy ki hatalmazza fel Alex Sorost arra, hogy az EU-t érintő ügyekben tárgyalásokat folytasson. Miféle demokratikus felfogás ez?!

Még egy kérdéskört szeretnék említeni, ez a migráció. Adódik a kérdés, hogy miért kell ezt már megint szerepeltetni. Az ok ügyében irányadó az Európai Bizottság pár nappal ezelőtti sajtótájékoztatója. Itt a biztosok teljes nyíltsággal kimondták, hogy a lehető legtöbb vendégmunkást és migránst akarják behozni Európába, még számot is mondtak: 2030-ig hétmilliót. Tehát foglalkoztatáspolitikai okokkal magyarázták ezt a szándékot. Tehát a brüsszeli irodákban a helyzet változatlan: nem családtámogatással, hanem migrációval akarják megoldani a problémákat. Tegyék, de ne erőltessék ránk! Úgyhogy ez még egy ok arra, hogy szerepeljen a kérdőíven.

Ami a menetrendet illeti, a kérdőíveket a posta karácsonyig minden magyar háztartásba eljuttatja. (Szabó Szabolcs: Nagy segítség a családoknak!) A visszaküldési határidő január 10e, és ha valaki jobban szereti az online válaszadást, akkor rövidesen erre is lesz lehetősége. Előre is köszönjük minden magyar embernek, aki elmondja a véleményét, és kiáll Magyarország szuverenitása mellett.

Ami a másik kérdést illeti, az árnyékkormány tagjaitól pár napja megkérdezték, hogy kinek szurkolnak a magyar válogatott meccsén. (Dr. Vadai Ágnes: Mi közötök hozzá, hogy mit csinálunk a szabadidőnkben?) Mondhatták volna, hogy kikérik maguknak a kérdést vagy azt, hogy a válasz magától értetődő, de nem ezt tették. (Kálmán Olga: Jaj, de gyenge!) Az volt a válasz, hogy mindenkinek a magánügye, hogy a magyaroknak szurkole vagy nem. Ez az árnyékkormány hivatalos álláspontja; amit a Momentum elnöke korábban azzal is megerősített, hogy csak azért, mert ő magyar, még nem kell szeretnie a magyar focit, nyilván benne a magyar válogatottal.

Mint ahogy a foci nemcsak a sportról szól, az önök mondatai is messze túlmutatnak a sporton. (Szabó Szabolcs: Elég szánalmas…) Azért, mert a politikájuk is éppen ilyen. Amikor állásfoglalásokat tesznek, amikor döntéseket hoznak, akkor sem viselik a nemzeti mezt. Nincsenek tekintettel arra, hogy mi jó az országnak. Legyen szó akár háborúról, gazdasági döntésekről vagy éppen határvédelemről, állandóan egy másik csapat elvárásait követik és fürkészik. Mi akkor is szurkolunk a válogatottnak, ha éppen rosszabb napok vannak, önök meg győzelmek idején sem tudják őket támogatni. (Dr. Vadai Ágnes: Mit kéne csinálni? Ott ülni és csápolni?)

Ami pedig a válogatottat illeti: sokan nem is éltünk, vagy nagyon fiatalok voltunk akkor, amikor utoljára közvetlenül jutottunk ki a csoportból egy világversenyre, most ez újra megtörtént. Köszönjük a válogatottnak, hogy újra büszkévé tettek minket, kívánunk további nagy győzelmeket és sok-sok olyan éjjelt, amely soha nem ér véget. Hajrá Magyarország! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)