DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ahogyan elhangzott, és ahogyan olvasható is az indoklásban, a törvénytervezet a szakképzés, felnőttképzés, felsőoktatás, innováció, tudománypolitika területein kíván olyan jogszabályi változtatásokat bevezetni, amelyek a közép- és felsőfokú oktatás-kutatás, valamint a gazdaság kapcsolatát méginkább erősítik, egymáshoz közelebb hozzák. Tény, hogy az elmúlt időkben megújult szakképzés, megújult felsőoktatás és tudományos kutatás, innováció jelentős sikereket ért el.

Államtitkár úr már említette, én is csak utalnék rá, hogy Krausz Ferenc molekulárisujjlenyomat-kutatásait az ország komoly összeggel támogatta, és támogatja most is. Ezt a nemzetközi tudományosság Nobel-díjra érdemesnek találta, és én azt gondolom, hogy az ilyen természetű kutatások komoly ösztönzést és impulzust adnak ahhoz, hogy az innováció és a gazdaság terén is ezek a későbbiekben minél gyorsabban hasznosulhassanak, és az azok eredményeiből származó hasznot az ország egésze javára lehessen fordítani.

Ezeket a sikereket tehát tovább kell erősíteni, és minél hamarabb a gazdasági élet részévé kell tenni. Ez indokolja a további szabályozási változtatások bevezetését, amelyek elősegítik a versenyképességet és a rugalmasságot.

Néhány konkrétumra szeretném felhívni a figyelmet. A 14. §, valamint a 80/A. §, ahogyan említette államtitkár úr, lehetővé teszi, hogy a technikumi képzésben részt vevők az utolsó évükben előzetes hallgatói jogviszonyt létesítsenek felsőoktatási intézményekkel. Ez lehetőséget ad arra, hogy az elért teljesítményük alapján a tanulók a szakmaszerzés mellett a továbbtanulás lehetőségével is minél nagyobb arányban tudjanak élni. A szakképzés és felsőoktatás kapcsolatát tovább erősíti, új karrierút-lehetőséget nyit a legtehetségesebb tanulóknak, és tegyük hozzá azt is, hogy a megszerzett gyakorlati tudásra egy nagyon komoly, újabb és szélesebb perspektívát kínáló elméleti, szakmai tudást tud építeni.

Nyilván itt a részletszabályozások kidolgozásában  hiszen itt rengeteg területről van szó  nagyon sok érintettel kell majd konzultálni, azokat be kell vonni, de én azt gondolom, hogy maga az út, az elképzelés, a szándék kifejezetten előremutató és helyes.

Jelenleg csak azonos képzési területre tud egy hallgató átjelentkezni, erről is tett említést államtitkár úr, úgyhogy a jelen javaslat, törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a rokon képzési területek szakjai esetébe is lehetségessé váljon az átjelentkezés.

Említett államtitkár úr néhány példát, én csak kibővíteném, hogy ez a kör nemcsak az informatika, műszaki képzés területére terjed ki, hanem a bölcsésztudomány, társadalomtudomány, jogtudományok területére is. Ez lényegében arról szól, hogy ne kelljen újra felvételi eljárást kezdeni, a már a felsőoktatásban lévők, ha úgy ítélik meg, hogy az első döntésük nem biztos, hogy a legszerencsésebbnek bizonyult a tekintetben, hogy hogyan tudják kiteljesíteni majdan önmagukat, tudnak az intézmény falain belül úgy váltani, hogy az nem jelent számukra időveszteséget.

Nyilván itt is a szabályozók, a különböző átvételi feltételeknek a kidolgozása egy későbbi történet része, itt is nyilván meg kell alaposan nézni, hogy mit, hogy, merre, meddig, de kifejezetten ez is egy gyorsaságot, rugalmasságot erősítő intézkedés.

A törvényjavaslat 17. §-a kiegészíti a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt a kooperatív doktori képzés fogalmával. Ennek célja a vállalati együttműködésben folytatott doktori tanulmányok ösztönzése, az egyetemek és a gazdaság összekapcsolása, a tudásalapú gazdaság erősítése.

A doktori képzésbe lényegében behozza a duális képzés logikáját és elvét, valódi piaci igényekhez igazodik, gyakorlatorientált kutatási témákat ösztönöz, hiszen a doktoranduszok olyan kutatásokat végeznek a képzésük során, amelyek jól felhasználhatók az adott ipari piaci szereplők számára. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezzel az alkalmazott kutatások előmozdítását kívánja a törvény szolgálni. A kooperatív doktori képzés célja a vállalati együttműködésben folytatott doktori tanulmányok ösztönzése tehát, és azért említsük meg azt a tényt is, hogy ez a maga nemében nem újdonság, tehát ez eddig is volt. A Nemzeti Innovációs Alap írt ki ilyen típusú pályázatokat, ilyen doktori képzési formákat, azt is mondhatnánk, hogy ezek voltak a próbák. A próbák sikeresnek bizonyultak, sikeresnek találtattak, és most ez a törvény általánosan az eljárási rendszer, a képzési struktúra részévé kívánja tenni  tehát kipróbáltatott és sikeresnek találtatott.

Az előzetes hallgatói jogviszony és a kooperatív doktori képzés egyaránt a gyakorlati ismeretekkel rendelkező közép- és felsőfokú tanulmányokat folytatók számára kínál szakmai, tudományos előremeneteli lehetőséget.

A 15. § foglalkozik a mikrotanúsítvány kérdésével, úgy fogalmaz, hogy a felsőoktatási intézmény a hallgató által elért tanulási eredményre, a hallgató kérésére mikrotanúsítványt állít ki. Itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy némi pontosításra itt szerintem szükség lesz, ugyanis a felsőoktatási törvény nem tesz egyenlőséget a mikrotanúsítvány és a kreditigazolás közé, a felnőttképzési törvény viszont igen. A felsőoktatási törvény végrehajtási rendelete pedig  hát, hogy is mondjam  ezt a dodonai helyzetet nem oldotta fel.

A mikroképzés, ahogyan államtitkár úr említette az expozéjában, egyfajta részismereti képzés, kvázi egy minor szak, relatíve kevés kreditet magában foglaló, egy félévet, két félévet magában foglaló kurzus, ahol nem a hallgató által szabadon választott kurzusok szerepelnek, hanem az egyetemi képzés programjába beilleszthető, annak részét képező elemek, míg a kreditigazolás lényegében a hallgató által felvett, egymással akár kapcsolatban nem is álló teljesített kurzusok igazolására szolgál. Így kredittel ismerjük el a nyelvteljesítést, idegennyelv-teljesítést is vagy akár bizonyos szakmai tárgyak teljesítését is.

Ezért az értelmező rendelkezés 108. § 28/a. pontjában szereplő mikrotanúsítvány definíciója olyan természetű pontosítását javaslom, ami úgy hangzana, hogy a mikrotanúsítvány tantárgyleírást és kreditértéket is tartalmazó olyan igazolás, amely a felsőoktatási intézmény valamelyik részismereti vagy mikroképzésének elvégzése révén megszerzett tanulási eredményt igazoló közokirat.

(11.30)

A 20. § k) pontja gyakorlatilag egy olyan természetű kérdést kíván helyre tenni, ami eddig is volt, csak egész egyszerűen bizonyos jogállási változtatás okán megkérdőjeleződött ennek a léte. Konkrétan arról van szó  mondok egy világos, egyértelmű példát , hogy az orvosképzésben a gyakorlati képzés és az elméleti képzés szorosan összekapcsolódik, klinikákhoz kötődik, ugyanakkor viszont az egyéb jogszabályok meg arról szólnak, hogy azoknak a hallgatóknak, akik nem költségvetési szerv esetén valamely cégnél, vállalkozásnál gyakorlati időt töltenek, azoknak értelemszerűen jár bizonyos anyagi juttatás, ami rendben van. Azzal viszont, hogy a magyar egyetemi struktúrába bekerültek a nem állami, de ugyanakkor közérdekű, közfeladatot ellátó alapítványi egyetemek, és mindegyik orvosképző intézményünk idetartozik  és ez nemcsak az orvosképzésre, más területekre is igaz , anélkül, hogy megváltozott volna bármilyen értelemben is az a fajta képzési szerkezet, struktúra, ami eddig volt, nyilvánvalóan ezt a helyzetet jogi értelemben orvosolni kellett. Gyakorlatilag tehát a 20. § k) pontja egy eddig meglévő, jól működő gyakorlatot terjeszt ki immár a nem állami fenntartású egyetemekre is.

A 24. § szintén egy régi anomáliát orvosol. Eddig csak a szakképző intézményekre vonatkozott, hogy a felnőttképzési törvény 2/A. § (2) bekezdése szerinti felnőttképzési tevékenységeket engedély nélkül végezhetik, most ezt a lehetőséget ez a paragrafus a legmagasabb képzéseket nyújtó egyetemek számára is megadja, kinyitja, adott lesz; gyorsabb, rugalmasabb reagálást tesz lehetővé a piaci, gazdasági kihívásokra.

A törvényjavaslat a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényt is módosítani kívánja. Ahogy elhangzott, pontosítja az alkalmazott kutatás definícióját, a mai kor piaci, gazdasági realitásának figyelembevételével teszi mindezt, pontosítja a kísérleti fejlesztés meghatározását. És én kifejezetten üdvözlöm azt, hogy a 30. § a költségvetés kutatóhelyet illető szellemi alkotás hasznosítására létrejött vállalkozásban való részesedés esetén a kutatóhelyet nevezi meg, vagy pedig ha a kutatóhely által alapított vállalkozás van, akkor a kutatóhelyet nevezi meg a másik oldalon az állam nevében a tulajdonosi jogok gyakorlójának, illetve a tulajdonosi tartalmak megjelenítésére, ott tudják legjobban ugyanis, hogy mire használható egy bizonyos kutatási eredmény, ahol azt kitalálták. A Neumann János-programban meghatározott stratégiai célhoz illeszkedik ez, hogy a kutatási eredmények minél nagyobb mértékben hasznosuljanak a gazdaságban, és lehetőleg minél gyorsabban is.

A törvény célja, hogy a költségvetési szervként működő kutatóhelyek, így a Magyar Kutatási Hálózat intézményei vagy az állami egyetemek esetében az ottani kutatóhelyek…  tehát hogy ezen kutatóhelyek esetében gyorsabb és egyszerűbb legyen a kutatásokat hasznosító vállalkozások alapítása, ami egyébként az alapítványi fenntartású egyetemek számára már most is megadatik.

A kutatóintézeti vezetés összeférhetetlen az irányító testületi tagsággal, ezt maga a kutatói hálózat kezdeményezi. Ezeknek az indokoltságát ott nyilvánvalóan felmérték, kétségtelen, hogy van benne ráció.

Annak érdekében, hogy 2030-ra legyen egy olyan egyetemünk, amely a világ legjobb száz egyeteme között lesz, a törvény javasolja a Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központ Nonprofit Kft.-nek és a Semmelweis Egyetemnek az összekapcsolását. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó lépés, abból a szempontból meg mindenképpen nagyon jó lépés, mert aki csak egy kicsit is ismeri a nemzetközi rangsoroknak a különböző, ilyen-olyan-amolyan szempontrendszereit, amelyek mentén ezeket összeállítják, az nagyon jól tudja, hogy nem elég az egyetemeknek, kutatóhelyeknek jól teljesíteni, ezt kellőképpen jól is kell tudni adminisztrálni, hogyha szabad így fogalmazni, és hát ilyen értelemben ezeket a  képletesen szólva  nemzetközi pontozásnál pontot érő ilyen-olyan-amolyan tartalmakat, érdemeket ki is kell tudni domborítani. Azzal, hogy a Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központ összekapcsolódik a Semmelweis Egyetemmel, és ezzel a kutatóközpont egyébként pedig szorosan kötődik egy Nobel-díjashoz, ez a nemzetközi rankingokban igen komoly előrelépési lehetőséget fog nyújtani.

A Magyar Kutatási Hálózat javaslata alapján a törvény módosítja ennek a hálózatnak a szervezeti struktúráját, és erősíteni kívánja a teljesítményfinanszírozási rendszert. Ez, ugye, az egyetemeken is bevezetésre került az elmúlt időkben, és ez nagyon sok esetben pozitív visszaigazolást is nyert. Nem véletlenek azok a mutatók, amelyeket az államtitkár úr említett, hogy mennyivel nőttek akár a publikációs vagy a szabadalmi teljesítmények.

Ahogyan elhangzott és a törvényjavaslatban is olvasható, bizonyos vagyonjuttatásokról, illetve a Magyar Kultúráért Alapítvány létrehozásáról is rendelkezik ez a törvény, és számos technikai pontosítás is van. Ahogy szokás, minden jogszabály-változtatásnál az újbóli, a mindenkori újbóli felülvizsgálat vagy újraolvasás során kiderül, hogy technikai pontosításokra bizony szükség van, itt is erre kerül sor.

Én tisztelettel azt kérem, hogy mivel az egész törvényjavaslat alapvetően azt a fő-fő célt kívánja szolgálni, ami a címében is benne van, hogy hogyan lehet erősíteni a tudást, a kutatást és a gazdaságot, ezek együttműködését, ami rövid távon, középtávon és hosszú távon is az ország érdekét szolgálja, támogassa a tisztelt Ház. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)