DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Éppen szétesett egy picit a mikrofonom. A mikrofonom nem szeretné, hogy ismét felszólaljak, de azért meg fogom tenni. Megoldjuk így. (Kezében tartja a mikrofont.)

Pósán képviselő úr szavaira szeretnék reagálni, elnézést kérek, hogy így nem tudok hátrafordulni közben. Én azt gondolom, hogy amikor először a modellváltás, a magyar egyetemek kiszervezése fölmerült a kormány céljaként, akkor a kritikáink során egyikünk sem fogalmazott meg az ellenzéki oldalról olyan kijelentést, miszerint ne lenne szükség alapvető változásra a magyar felsőoktatás rendszerében.

(13.30)

Beszéltünk  nagyon sok kritikával illettem én is a kormányt  a rendkívül megalázó bérek szintjéről. Sok-sok éven keresztül a kormány nem nyúlt hozzá a felsőoktatásban dolgozók, oktatók béréhez. Tehát nyilván egy nagyon fontos lépés volt, hogy ez részben legalább megtörtént. Fontos a tisztességes bérezés megvalósítása. Fontos a hatékonyság növelése. Fontos a versenyképesség növelése, és nagyon fontos cél a felsőoktatás, a gazdaság és a társadalom kapcsolatának az erősítése.

De arra nem válaszolnak soha, amikor erről vitatkozunk, hogy ezen fontos elérések tekintetében milyen szerepe volt annak, hogy az állami tulajdonban lévő egyetemeket kiszervezték alapítványi tulajdonba, úgymond alapítványok alá, és mi szerepe volt abban, hogy az alapítványok döntéshozó testületeiben, a kuratóriumokban döntős többségben vannak a Fideszhez valamilyen kapcsolódó döntéshozók. És mi szerepe volt ezen fontos célok elérésében, hogy úgy alkották meg ezeket a jogszabályokat, hogy ezeket a kurátorokat nem lehet visszahívni? És mi szerepe volt  megint csak kérdezném önöket  ezeknek a fontos céloknak az elérésében, hogy az egyetemek választott vezető testületének ilyen módon az egyetem életére és jövőjére kiható döntéshozatali lehetőségét ilyen módon szűkítették, amire egyébként példaként hoztam Stumpf Istvánnak is a jelzését?

De sorolhatnánk hosszan azokat a jelzéseket, amelyek megmutatják azt, hogy valójában beigazolódtak azok a félelmek, miszerint ilyen módon a kuratóriumok adott esetben felülírják egyébként az egyetemi szenátusok, az egyetemi vezető testületek döntését. Erre soha nem adnak választ, hogy mi értelme volt kiszervezni az egyetemeket ilyen módon politikai irányítás alá. A hatalomtechnikai szándékokat és a hatalomtechnikai célokat természetesen értjük.

Pósán képviselő úrnak szeretnék reagálni  összeszerelő üzem. Ismerjük azt az iparstratégiát, amit Nagy Márton miniszter úr bemutatott nem oly régen. Látható, hogy alapvetően összeszerelő üzemek, egyébként óriási energiaigényű és óriási környezethasználattal jellemezhető, főleg akkumulátorgyárak betelepítéséről szól. Ez a miniszteri bemutatott stratégia szerint több százezer új munkavállalót igényel majd. Jellemzően egyébként vendégmunkásokból próbálják kielégíteni ezt a munkaerőigényt, és óriási energiaigénye van ezeknek az ipari üzemeknek.

Tehát úgy fogalmaz ez az iparstratégia, hogy 2030-ig 55 százalékkal megnöveli majd ez az iparstratégia Magyarország villamosenergia-felhasználását, villamosenergia-igényét, miközben már látható, hogy a gazdasági hatékonyság terén óriási lemaradásban vagyunk egyébként, mondjuk, Németországhoz, Ausztriához képest, és ez az irány még mindig csak abban az irányban hat, hogy növelni fogja a lemaradásunkat.

Hol van itt innováció? Ha a megjelenő akkumulátorgyárakat látjuk, itt alapvetően egyébként alacsonyabb hozzáadott értékű munkahelyekről van szó. Innovációt nem igényelnek ezek a gyárak. Gyakorlatilag ezek a jellemzően távol-keleti befektetők behozzák ezeket a hatalmas gyárakat, ahhoz a magyar kormány százmilliárdokból, tehát közpénzszázmilliárdokból támogatást ad, infrastruktúrát épít, biztosítja egyébként a termőföldet, a legtöbb esetben sajnos, és biztosítja az elképesztő mennyiségű vizet ezekhez a gyárakhoz. Na, ez nem a tudásalapú gazdaság felé történő elmozdulást jelzi.

Látható egyébként az is, nyilván erről ma még fogunk vitatkozni, hogy milyen munkakörülmények jellemzők egyébként ezekben a gyárakban. Jellemző ez is, hogy ezek a befektetők elmennek a falig, tehát megnézik, hogy mit enged meg nekik egy jogszabályi környezet, mit enged meg nekik egyébként egy kormány által meghatározott befektetési piac, mert ők így tekintenek Magyarországra, és ők mindent meg fognak tenni, amit adott esetben a kormány megtesz nekik.

A másik oldalról, miközben sok ezer vendégmunkást kívánnak ezekbe az akkumulátorgyárakba behívni, egészen elképesztő mértékű  és ez a legsúlyosabb nemzeti tragédia  az elvándorlás, a magyar fiatalok elvándorlása. Amikor erről vitatkozunk itt, most már az elmúlt jó néhány évben, hogy milyen tragédia ez a nemzet számára, akkor ők azzal érvelnek, hogy hát, csak működik a közös európai munkaerőpiac, és hogy ez rendjén van így. Szerintünk pedig nincs rendjén. Szerintünk egy magát nemzetinek mondó kormánynak az lenne a legfontosabb feladata, hogy biztosítsa azt, hogy a magyar fiatalok Magyarországon tudjanak családot alapítani, Magyarországon tudják megtervezni a jövőjüket, itt tudjanak megfelelő karriercélokat kitűzni, és tisztességes bért kapni a becsülettel elvégzett munkájukért.

Most azt látjuk, hogy óriási az elvándorlás. Azzal is érvelnek, hogy más régióbéli országokból is jellemző az elvándorlás. Ugyanakkor azt tegyük hozzá, ha már a felsőoktatásról és a tudományos életről beszélünk, hogy sajnos Magyarországon kirívóan magas a magasan képzettek elvándorlása. Tehát jellemző, hogy Magyarországról mennek el a legnagyobb arányban a magasan képzettek, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők. Ez egyébként sajnos alapvetően csökkenteni fogja Magyarország versenyképességét úgymond, amellett is nyilván ez a legfontosabb, hogy ez egy nagyon komoly tragédia a magyar nemzet számára, és ezzel állítsuk szembe azt, hogy külföldi vendégmunkásokat toboroznak ezekbe az akkumulátorgyárakba. Én erre utalok, amikor azzal a kritikával élek, hogy Magyarországon összeszerelő üzemekre építve akar a magyar gazdaságfejlesztésről gondolkodni a kormány. Na ezzel nem értünk egyet.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Gelencsér Attila váltja fel.)

Mi valóban azt tartjuk fontosnak, hogy a tudásalapú gazdaság ne csak jelmondatokban, ne csak szavakban jelenjen meg a kormány politikájában, hanem ennek megfelelő gazdaságpolitikát is érvényesítsen. Sajnos, ennek egyelőre nem látjuk a nyomait. Köszönöm szépen.