Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor elénk kerül egy uniós javaslat átültetése, ami arról szól, hogy fenntarthatósági jelentést kell írni a hazai vállalkozásoknak is, akkor visszagondolhatunk 2020-ra, amikor is először a kormány részéről előkerült az, hogy környezetbarát multinacionális cégek lesznek Magyarországon, hiszen a klímavédelmi akcióterv keretein belül önök majd erre fogják kötelezni az érintett cégeket. Tehát visszaköszönt ez a téma többször is, de attól féltem egyébként nemcsak önöket, hanem az egész magyar Országgyűlést, hogy nehogy a - modern szóval élve  greenwashingba beleszaladjunk.

Tehát ezek a multicégek felismerték azt, hogy bizony a kizöldülésben és a környezeti fenntarthatósági szempontok hangsúlyozásában extrapofit van. Ez egy divatos, trendi dolog, amit a fogyasztók irányába el lehet adni, és ezek a cégek előszeretettel írnak nagyon szép hangú jelentéseket a saját tevékenységükről. Az is fellelhető, hogy általában nem konkrét vállalásokat tesznek, hanem mondjuk, kidolgoznak valamilyen termékjelölést, és azt mondják, az ő zöld békával ellátott különböző áruféleségeik saját véleményük szerint jobban kímélik a környezetet, megóvják az esőerdőket és amúgy is vigyáznak a vizeinkre. Hát, az a helyzet, hogy a holland versenyhivatalnál és az európai térben máshol nagyon sokszor adódtak fogyasztóvédelmi jellegű viták abból, hogy ezek a cégek kamuznak, nem mondanak igazat. Olyan dolgokat állítanak a saját fenntarthatóságukról, ami nem találkozik a valósággal.

Nagyon örülök, ha egy uniós irányelv megpróbálja enyhíteni ezt a kérdést, hogy olyan jelentések írására kapacitálja ezeket a cégeket, amelyek segítik az eligazodást. De államtitkár úr, legyünk őszinték egymás között! Mi az, ami segít azon, hogy lássuk, hogy egy nagy cég fenntartható módon működik vagy sem. A transzparencia. Az, ha látjuk az ő adatait. Mondjuk, tudjuk azt, hogy a bevételéhez képest vállaljae a szükséges mértékű adó megfizetését, vagy éppen azt, hogy kitalicskázzae a gyarmatként kezelt országból a megszerzett profitját. Ugye, még az autógyárakra is jellemző az, hogy azért nem 15 százalék adóbefizetést vállalnak, de még 9-et vagy 8-at sem, hanem lényegesen kevesebbet.

Tehát úgy gondolom, ha fenntarthatósági szempontokat akarunk vizsgálni, annak alapja lenne, hogy átláthassuk ezeknek a cégeknek a működését. Nem véletlen egyébként, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak lenne óriási szerepe abban, hogy ezek a környezeti, fenntarthatósági jelentések találkoznake a valósággal avagy sem. Tehát nagyon bízom a GVH szakszerű tevékenységében ezt illetően.

Egyetlen multicég se hazudhasson a magyar fogyasztóknak! És lehet, persze a környezeti hatásokról, a társadalmi hatásokról nagyon szép vállalati beszámolókat írni, de a kormánynak van mozgástere ebben a kérdésben. Úgy gondolom, sokkal szélesebb, mint implementálni egy irányelvet, és áthozni az európai térből valamit ide, elfogadni, mert ezzel nem mehetünk haza. Ezzel nem tudtuk le a kérdést.

Ez a kormány ugyanis vissza nem térítendő támogatásokat oszt, együttműködési stratégiai megállapodásokat köt. Mondok egy egyszerű példát. Ennek a kormánynak, ugye, stratégiai partnere a Coca-Cola. A Coca-Cola agyonszennyezi a földünket a műanyag palackjaival. Volte szó arról a kormány és a Coca-Cola között, vagy akár az európai térben arról, hogy üvegpalackokban árusítsák azt a terméket, amit érthetetlen módon nagyon sokan fogyasztanak, de mégiscsak fogyasztanak? Mert a helyzet különben az, hogy a Coca-Cola írni fog magáról egy gyönyörűszép fenntarthatósági jelentést, ahol 3 pandát örökbe fogadtak, és egyébként nagyon sok szép dolgot csináltak minimálpénzből a teljes bevételhez képest, de hát az a fránya Coca-Cola mégiscsak műanyag palackokban fog megérkezni a fogyasztókhoz változatlanul. És egyébként ha betérünk egy átlagos boltba, akkor nagyon választási lehetőségünk sincs, tehát én ha már levenném, akkor szeretném üvegben levenni, de általában műanyag palackokat találok.

A helyzet az, hogy egy kormány, amikor stratégiai megállapodást köt egy céggel, vagy éppen vissza nem térítendő támogatást ad neki, akkor egy stratégiai döntést is hoz, egyfajta üzleti stratégiát támogat, vagy nem támogat. Tehát én sokkal nagyobb bátorságra hívnám fel a kormányt, mert egy ilyen egyszerű példa is megvilágítja, hogy igazából egy vakítás áldozatai vagyunk, tehát szép jelentéseket fogunk látni, de ettől még a műanyag palackok ott fognak rohadni vagy darabolódni a tengerek mélyén és egyébként Magyarországon is.

Szóba került itt az akkumulátorgyárak ügye. Én itt magamnak ígérgetem, hogy nem fogom ezt szóba hozni, mert láttam, hogy már-már egy vallásos révületű vita alakult ki az utóbbi hónapokban ekörül. Mind a pró, mind pedig a kontra oldal nagyon erős érzelmi átitatottsággal tudott érvelni erről. Én magam nem vagyok nagy rajongója ennek a műfajnak, de ha egy helyi közösség, mondjuk, népszavazáson úgy dönt, hogy akkumulátorgyárat akar és a megfelelő környezeti előírások betartásával lakott területtől 5 vagy 10 kilométerre tudnának ilyen üzemegységet létesíteni, akkor én azt mondanám, hogy legyen  ma Magyarországon sajnos nem ez a helyzet , de megint attól félek, hogy azok az akkumulátorgyárak, amelyek bizonyított fogyasztóvédelmi, munkavédelmi és egyéb visszaélésekre ragadtatták magukat, ezért érdemi következmény nem volt, maximum minimális összegű pénzbírság; attól félek, hogy ők is fognak ilyen gyönyörű szép jelentéseket írni.

(14.30)

Ők is örökbe fognak fogadni majd három pandát, ők is támogatni fogják az állatkertet és el fognak ültetni fákat. De attól félek, hogy ettől még a környéken a talajvízből megint ki fognak mutatni olyan anyagokat, amelyeknek ott nem lenne keresnivalójuk, és aztán kiindul egy vita ebből, hogy vajon az akkumulátorgyárnak köszönhetően került oda az az anyag, vagy magától repült oda, a többéves vitát pedig megint csak nem fogja eldönteni senki. Mert én sem vagyok vegyész szakember, nekem sincs keretem arra, hogy több tíz millió forintért helyi vizsgálatokat finanszírozzak, ahogy más sem nagyon tette meg, talán csak egy alkalommal. Tehát megint attól félek, hogy lesz egy létező társadalmi negatív hatás, lesz egy negatív externália, amelynek a költségét nem fogja senki vállalni, csak a társadalom, viszont lesz a cégnek ilyen jelentése, amelyről mi szavazunk, és az szép lesz, színes lesz, szagos lesz, és meggyőző lesz. Azt fogja bizonyítani, hogy annak a cégnek fontos a környezet és fontos a fenntarthatóság.

Tehát összességében ez a javaslat alkalmas arra, hogy néhány szót szóljak ezekről az elképesztő visszásságokról, és ez a javaslat alkalmas arra is, hogy bízzak a Gazdasági Versenyhivatalban, illetve abban, hogy ezeket a fenntarthatósági jelentéseket meg fogja vizsgálni, a valóságtartalmukkal szembesíteni fogja a lehető legszélesebb közvéleményt. Azt látom, hogy különben megszavazhatjuk ezt a javaslatot, én egyébként meg fogom szavazni, és hazamehetünk úgy, mint aki jól végezte dolgát, csak ezek az elképesztően irritáló, idegesítő jelenségek attól még helyben maradnak. Kicsit úgy érzi magát az ember, mint amikor a multicég elmondja, hogy mennyivel járult hozzá a GDP növeléséhez, de elfelejtjük elmondani azt, hogy a kolontári vörösiszap-katasztrófa esetében a házak összeomlása után az eltakarítási, a tisztítási munkálatok mind-mind nagymértékben növelték a GDP-t. Azt is növeli a GDP-t, ha az egyértelműen káros környezeti hatással járó beruházások után takarítunk, ez mind turbózni fogja a statisztikai adatokat, növelni fogja őket.

Ugyanakkor nem állíthatjuk azt, hogy ezek a társadalmi jólétünkhöz, jóllétünkhöz hozzájárulnának. Itt is ezt érzem, az örökbe fogadott pandamacikról fognak szólni ezek a jelentések és nem arról, hogy a teremtett örökségünket hogyan óvjuk meg, és hogyan adjuk tovább majd unokáinknak akár gyarapítva őket, pedig erről kellene hogy szóljon egy ilyen törvényjavaslat. Köszönöm a figyelmet.