ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, az előttünk fekvő törvénytervezet tartalmaz pozitív elemeket, és éppen ezért ezt támogatni tudjuk.

De, államtitkár úr, ön arról is beszélt itt a felvezetőjében, hogy a kormány számára mennyire fontos az, hogy a magyar munkavállalók egészséges és biztonságos körülmények között dolgozhassanak, és egyáltalán, a dolgozóknak a védelme és a munkakörülményeknek a javítása egyfajta kiemelt kormányzati célként is megjelölhető. Ezzel kapcsolatosan azonban lenne néhány észrevételünk, mert ezt egyáltalán nem érezzük, egyáltalán nem így látjuk.

Örvendetes dolog az, hogy valóban egymillió új munkahelyet tudtak teremteni. Emlékezetes az, hogy a rendszerváltás idején, illetve az azt követő zűrzavaros időszakban  a privatizációnak is betudhatóan  másfél millió honfitársunk vesztette el az állását Magyarországon, hogy ez micsoda iszonyatos gazdasági és társadalmi pusztítást vitt végbe hazánkban. Tehát az, hogy ennyien dolgozhatnak most Magyarországon, valóban egy örvendetes dolog. A munka strukturálja a társadalmat, az annak egy alapvető pillére kell hogy legyen minden normális társadalom esetében. Viszont azt a kérdést ilyenkor föl kell tennünk, hogy ez a munka, illetve a munkavállalók mennyire vannak megbecsülve hazánkban.

Ha megnézzük az uniós tagállamokat, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag csak a bolgár dolgozók azok, akik kevesebbet tudnak költeni a fizetésükből, ha a magyarokhoz viszonyítjuk, még Romániában is többet tud vásárolni egy ottani átlagos dolgozó egy itteninél, ami szégyen és gyalázat, teljes mértékben elfogadhatatlan. Azt hiszem, hogy ezt az országot az adottságai, a tehetséges lakossága nem erre, nem ilyen sorsra predesztinálná. Ez elől a bérrabszolgasors elől 700 ezer honfitársunk menekült el. Lehet ezt ugyan kalandvágynak nevezni, de a lábával szavazott több százezer magyar ember, mert azok a feltételek, amelyek itt várták őket, a normális életre egészen egyszerűen nem adtak semmiféle biztosítékot.

Egyébként azzal is teljes mértékben egyet tudunk érteni, hogy a munkavédelmi ellenőrzéseket sűríteni kellene. Komjáthi képviselőtársam ezt nagyon jól mondta, mi is jó néhányszor felhívtuk a figyelmet ennek a fontosságára. A mostani körülmények közepette egyébként talán 18-20 év kellene ahhoz, hogy minden munkavállalóhoz elérjen egy ilyen ellenőrzés. Miért is volna erre óriási szükség? Csak azért, mert a statisztikák azt mutatják egy-egy ilyen kampányellenőrzés után, arról van szó, hogy körülbelül 50 százalékos az az arány, ahol valamiféle problémával találkoztak ezek az ellenőrök, tehát tennivaló bőven akadna.

Mi elkönyveljük ezt a törvényjavaslatot egy apró előrelépésnek. Ha egy kicsit gonoszabban akarnék fogalmazni, akkor azt is mondhatnám inkább, hogy ez egy fügefalevél, amivel azért takargatnak olyan csúnyaságokat, amelyeket a közelmúltban is elkövettek.

Sorjázzuk! Nézzük meg, hogy mik voltak ezek! Az, hogy a szakszervezeteket nehéz helyzetbe hozták, mondjuk, a tagdíjak levonásával kapcsolatosan, egyáltalán nem volt egy támogatható dolog a részünkről. Néhány esztendővel ezelőtt, tíz-tizenegynéhány évvel ezelőtt a szakszervezeti lefedettség Magyarországon 20 százalék körül mozgott, jó, ha ez most 8-9 százalék. Azért ez egy önmagáért beszélő adat.

Aztán az, hogy mondjuk, a megváltozott munkaképességű dolgozók gyakorlatilag sokszor úgy érzik, mintha valamiféle eldobható biorobotok lennének, amikor nem tudnak több hasznot kifacsarni belőlük, akkor egészen egyszerűen még a végkielégítéstől is elütik őket, elzárják előlük ezt a lehetőséget; ez szégyen és gyalázat. Az, hogy milyen tervek forogtak itt azzal kapcsolatosan, illetve valósulnak meg, hogy a munkavédelmi oktatást kivezessék, az is hajmeresztő. Ugyanis nem azt a biztonságot fogja szolgálni, amiről  támogatható módon egyébként  az államtitkár úr beszélt.

Vagy az orvosi vizsgálatoknak, a kötelező orvosi vizsgálatoknak az eltörlése, illetve szűkítése szintén ebbe a sorba sorolandó, ami nem támogatja azokat a fennkölt és támogatható célokat, amelyekről kormányzati oldalon amúgy meg beszélni szoktak, és erre egyébként szeretnék még kitérni.

Vagy mondjuk, a szabadságolásnak a kérdése. A legfrissebb felmérések szerint egy átlagos magyar munkavállaló éves szinten 1856 órát dolgozik. Ezzel EU-s csúcson vagyunk. Mondjuk, egy dán vagy egy francia munkavállaló ezzel ellentétben 250 mínuszt produkál éves szinten. 1600, de, Nacsa képviselőtársam, 1600 óra környékén dolgoznak, a francia munkavállaló meg még annyit sem.

(15.10)

Hát, számoljuk már ki, ez mennyi is! Egy gyors fejszámolást követően nem túl nagy mutatványt igényel mindez, olyan 30 nap, 30 teljes munkanap az, amivel egy átlagos magyar munkavállaló kénytelen többet robotolni éves szinten, mint egy francia, vagy mondjuk, egy dán munkavállaló. Aztán megnézhetjük, hogy ehhez az iszonyatos munkaterheléshez képest milyen megbecsülés, milyen anyagi megbecsülés jár.

És amikor elfogynak ezek a munkavállalók  és önök beszélnek kormányzati oldalról arról, hogy 500 ezer új embert kellene, új dolgozót kellene bevonni a foglalkoztatásbővülés érdekében , akkor kinyitják a kapukat, zöld jelzést adnak a harmadik világ migránsmunkásainak; akik jönnek, akik itt vannak, akik hogyha nem is veszik el minden esetben a magyarok munkáját, mert ugye, önök arra szoktak hivatkozni  egyébként ilyen is van szép számmal, amikor igenis elveszik a magyarok munkáját, de hogyha nem veszik el a magyarok munkáját , akkor viszont letörik a béreket. Letörik a béreket, befagyasztják azon a nyomorúságos szinten, ezen a gyalázatos és Európa sereghajtójává degradáló bérszinten azokat a fizetéseket, amelyekből normális európai módon boldogulni sajnos nem lehet. És ez egy ilyen ördögi kört fog eredményezni, mert egyre többen ragadják meg a vándorbotot, hagyják itt a hazájukat, holott a szülőföldön való boldogulás megilletné minden honfitársunkat, aztán utána majd Fidesz-közeli munkaerő-közvetítő cégek révén jönnek be ezerszám, tízezerszám azok a migránsmunkások, akik bizony egy csomó egyéb problémát is okozhatnak.

Önök hivatkoztak oly sokszor állami milliárdokkal finanszírozott plakátkampányok alatt arra, hogy megbontják az ország kulturális egységét. Amikor, mondjuk, egy kisebb városkába, teszem azt, a Somogy vármegyei, 4 ezer lakóval bíró Tabra 700 filippínót odatelepítenek, akkor az egész biztos, hogy problémát fog okozni ott helyben. Hát, ezekre a kérdésekre azért kellene válaszolni, és ha támogatjuk is ezt a törvényjavaslatot, azért ennél sokkal-sokkal nagyobb problémákkal kell hogy szembenézzen ez az ország, illetve minden magyar munkavállaló.

Egyébként az egész problémának a gyökere visszavezethető egy kormányzati és mondjuk úgy, hogy neoliberális filozófiához. Nem most kezdődött, így volt ez már a rendszerváltástól kezdve Magyarországon, így volt az ezt megelőző nyolc évben is. Tehát, mondjuk, bizonyos baloldali pártok, liberális pártok részéről nem biztos, hogy helyénvaló vagy jogos önök felé a kritika, ezt mi viszont megtehetjük, mert semmiféle ilyen liberális, szélsőliberális gazdaság- és társadalomfilozófia gyakorlatba való átültetésében nem vettünk részt. Most viszont ez folyik, zökkenőmentesen folyik tovább a korábbi filozófiának a megvalósítása. Orbán Viktor mondta, államtitkár úr, emlékezetes, ugye, Rijádban, talán 2014-ben egy arab befektetőknek tartott konferencián, amikor fölvázolta Magyarország versenyelőnyét. Miniszterelnök úr mondta azt, hogy a minőségéhez képest meglepően olcsó a magyar munkaerő, és hát, mennyire rugalmas, rendkívül rugalmas a munka törvénykönyve. Kérem szépen, ez nem más, mint a gyarmati modellnek a vegytiszta megvalósítása, annak a gyarmati modellnek, ami egy szélsőliberális gazdaság és társadalmi modellt jelent, amivel nem tudunk egyetérteni.

Valamikor egyes afrikai törzsfők árusíthatták így ki a saját vagy éppen az ellenséges, legyőzött népeket arab vagy éppen fehér rabszolga-kereskedőknek, amikor a vérükkel és verejtékükkel kereskedtek. Ez történik ebben az olvasatban itt, Magyarországon is, és a statisztikai adatok sajnos ezt támasztják alá. Azzal kellene szerintem egy miniszterelnöknek büszkélkednie, hogy itt a minőségéhez képest jól meg vannak fizetve a magyar dolgozók, és a munka törvénykönyve egyáltalán nem rugalmas, hanem a munka törvénykönyve a magyar munkavállalókat védi a tőkével szemben. Csakhogy a tőkeérdekeknek kiszolgáltatják most is meg korábban is a magyar dolgozókat  ami a Jobbik-Konzervatívok számára teljes mértékben elfogadhatatlan , mert itt már sokszor elhangzott a mai nap folyamán is az akkumulátorgyáraknak az építése, és hogy adott esetben, amikor sok-sok aranykoronás földeket vonnak ki a mezőgazdasági művelés alól, ahelyett egyébként, hogy barnamezős beruházások keretében valósítanák ezeket meg.

Tehát nemcsak a teremtett természeti környezetet pusztítják adott esetben ezek a globális, nagy multicégek, most éppen akkor a kínaiak, hanem a társadalmi szövetrendszert is az alacsony bérekkel, a pozitívnak nevezett, de egyáltalán nem pozitív dolgot jelentő rugalmas munka törvénykönyvével, ami azt jelenti, hogy a magyar munkavállalóról a hetedik bőrt is lenyúzhatják, aztán hogyha belebetegedett, belerokkant a munkába, akkor úgy eldobhatják, mint egy papírrongyot.

Meg kell nézni azokat a statisztikai adatokat, amelyek azt mutatják, hogy az átlagosan várható, egészségben eltöltött élettartam Magyarországon 61,5 év, államtitkár úr. Ez 11 évvel több férfiak esetében, ez 11 évvel több Svédországban. Meg kell akkor még egyszer nézni azt, hogy mennyit dolgoznak a magyar munkavállalók, és mondjuk, mennyit dolgozik egy finn, mondjuk, egy harmincas évei közepén járó férfiember vagy nő, tök mindegy; 11 nappal több, 11 nappal több ez éves szinten. Elborzasztó statisztikák ezek, mint ahogy az is, amikor eléri valaki Magyarországon, férfiember a 60 éves kort, akkor a nagy statisztika szerint 40 százaléka bizony krónikus betegségekkel küszködik.

És ennek ellenére hiába kértük már nem tudom, hányszor, a férfi 40-et, kormányzati oldalon pedig, hogyha van munkavállalói védelem, a dolgozók felé irányuló védelem és biztonságos munkakörülmények, emberséges munkakörülményeknek a megteremtése, akkor az például a férfi 40-nek a bevezetése lenne. Mert Magyarországon a férfi lakosság 38 százaléka el sem jut odáig, hogy élvezni tudjon egy parányit is abból a nyugdíjból, amit  még egyszer szeretném mondani  statisztikai alapon, tehát itt a számokat soroltam előbb is, bőven megérdemelt, mert annyit dolgozott az azt megelőző évtizedekben. De nem, nem adják meg, mert azt mondják, hogy a magyar gazdaság, nem tudom, teljesítőképessége erre nem alkalmas. És akkor itt lehetne egyébként sorolni, hogy mi mindenre alkalmas a magyar gazdaság teljesítőképessége: 27 milliárdos jachtra meg a fene tudja, még mire.

És akkor visszakanyarodva, amiről még szeretnék szólni, ugye, a kötelező orvosi vizsgálatnak az eltörlése, ha már akkor itt munkavállalói biztonságról beszélünk. Ázsiai migránsmunkásokra szabták ezt a javaslatot is, mélységesen fölháborító, veszélybe sodornak egyébként ezzel nagyon sok embert, hiszen olyan betegségek is, mondjuk, megjelenhetnek, és felüthetik a fejüket, amelyekkel eddig a magyar társadalom zöme nem nagyon találkozott, legfeljebb valamilyen egzotikus út során, de hát egy átlagos munkavállalónak erre azért nincsen lehetősége. Eltörlik, mondjuk, akkor ezt is, és akkor föl kell tenni a kérdést: ennyi, ennyi orvosi vizsgálaton esik át egy átlagos magyar ember? Nem! Iszonyatosan rosszak a népegészségügyi mutatóink, minél több vizsgálatra és minél több orvosra lenne szükség, de amikor, mondjuk, nem ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan, de másik törvényjavaslatban meg azt látjuk, hogy itt a szép szavakkal szemben valami egészen mást valósítanak meg, akkor, államtitkár úr, ne haragudjon, de azt kell mondjam újfent, hogy a tőkeérdekek kiszolgálása folyik Magyarországon; a globális vagy éppen akkor a kínai tőkeérdekeknek a kiszolgálása, mikor melyik tőkeérdek, de az a fontos, nem pedig az átlagos magyar dolgozó munkavállaló.

Holott, ahogy egyébként azok a közgazdászok, akik számára az ember mint olyan, érték, megfogalmazták: az igazi versenyképességet nem az olcsóság jelentené, hanem a nagy tudással rendelkező egészséges és a munkájával, életével elégedett lakosság. Ez lenne szerintem az a cél, amit konzervatív alapon mi is és szerintem még itt az Országgyűlésben azért jó néhányan támogatni tudnának, nem pedig a szélsőliberális gyarmati modell. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)