KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban elhangzott, hogy ennek a törvénymódosításnak vannak apróbb, kisebb, pozitív pontjai. Fel kell tennünk a kérdést, hogy az elegendőe, nem az a helyzet állte elő, mintha eső után akarnánk köpönyeget fölvenni magunkra. Én azt gondolom, hogy érdemes ezeket a módosításokat kontextusában szemlélni, és a Fidesz-féle iparpolitikából kiindulni, innen megérthető, hogy a Fidesz-KDNP-kormány hogyan viszonyul a magyar munkavállalókhoz, hogyan kezeli őket, és hogyan változott az elmúlt bő egy évtizedben a munkavédelem szintje Magyarországon.
(15.20)
Ez a Fidesz-féle iparpolitika arról szól, hogy Magyarország termelő, gyártó tevékenységét gyakorlatilag egy az egyben odaadják, kiszervezik a külföldi, akár a nyugati, akár a keleti, távol-keleti nagytőkének.
Itt arról van szó, hogy Magyarország exporterejét, a gazdasági erejét, a foglalkoztató kapacitását, foglalkoztatást teremtő kapacitását egy az egyben a külföldi multinacionális vállalatoktól várják. Ez a tendencia már a kétezres években elindult az autógyárak idetelepítésével, de a Fidesz az, amely az elmúlt évtizedben ezt csúcsra járatta. Ha megnézzük az elmúlt egy-két esztendőt, akkor az akkumulátorgyarmatosítást kell mindenképpen kiemelnünk. Hogy az akkumulátorgyarmatosítás jelenleg a kormány legfőbb politikája, ebből pedig következik a munkavállalók védelmi szintjének tudatos és szisztematikus leépítése, illetve alacsonyan tartása, amelyre lehet, hogy most bizonyos pozitív intézkedésekkel akarnak valamiféle szépségtapaszokat elhelyezni, de összességében a rendszer lényegén ez nem fog változtatni.
A rendszernek tehát a leglényege a multinacionális vállalatok támogatása és az akkumulátorgyarmatosítás. Ezt szolgálják azok a kormányzati száz és ezer milliárd forintos támogatások, amelyekkel idevonzzák, és itt akarják tartani ezeket a nagyüzemeket, ezeket a nagy gyárakat. Ha megnézzük, hogy egy munkahely létesítésére, létrehozására ezek a multik 80, akár 100 millió forintos támogatást is kaphatnak egy munkahely létrehozására! , akkor lehet látni, hogy mennyire, de mennyire fontos a kormánynak ez a gyarmatosító politika, hiszen a magyar kkv-szektorban létrejövő munkahelyekre nem lehet lehívni ezeket a támogatási összegeket. A multi megkapja ezt a 80-100 millió forintot egy munkahelyre vetítve, hogy ha az összes támogatást leosztjuk, míg a magyar kkv nem kapja meg.
Ide tartozik, hogy rekordalacsony a társasági adó mértéke, 9 százalékos. Ezek a cégek alig fizetnek be valamennyit az államkasszába. Ez is a Fidesz olvasatában Magyarország versenyképességét szolgálja: jöjjenek ide a gyárak, jöjjenek ide, itt nem kell nekik adózniuk, nem kell nekik annyit adózniuk, mint más országokban.
Ide tartoznak az infrastrukturális beruházások, ezeknek a gyáraknak építik az utakat, nekik építik a vasutakat, hozzák létre a közműveket, vagy éppen az új gázerőműveket is nekik létesítik, hogy majd abból termeljük az energiát és az áramot, amivel ellátjuk a Debrecen, Nyíregyháza környéki akkumulátorgyárakat vagy más nagyüzemeket az országban.
Nem drága a természet kizsákmányolása sem, ugyanis a természeti erőforrásokat, környezeti értékeinket is odaadjuk ezeknek a gyáraknak, akár az ivóvízkészletről, karsztvízkészletről beszélünk, akár a magyar termőföldről, vagy az energia-előállításról. De karsztvízről is szó van, ugyanis vannak olyan térségek, ahol ezt a vizet akarják odaszivattyúzni, odavezetni ezeknek az akkumulátorgyáraknak, ugye, ha éppen Komárom-Esztergom megyéről beszélünk. Ez magával vonta a környezetvédelem teljes leépítését, és ezzel párhuzamosan a munkavédelem leépítése is ide tartozik, ugyanis pont az a logikája ennek a gazdasági működésnek, hogy mind a természeti erőforrásokat, mind az emberi erőforrásokat ki lehet zsákmányolni, és a végletekig lehet használni ezeknek a gyáraknak a profitképzés érdekében.
Ha munkavédelemről beszélünk, az elmúlt bő egy évtizedben láttuk ennek a leépülését. A legelső módosítások már a 2010-es kormányra lépésük után megtörténtek, de vannak nagyon súlyos támpontok ebben a folyamatban. A 2018-as rabszolgatörvény, a túlmunkatörvény volt talán a legsúlyosabb módosításuk, de az elmúlt időszakban is láttuk ezeket a módosításokat. Mind a mai napig tart ennek a védelemnek és ennek a munkaerőpiaci politikának a negatív oldala és leépülése.
Tényleg igaz az az állítás, hogy munka van, mert az tényleg van. Igaz, hogy már annyi munkahely van, hogy magyar munkaerővel nem lehet azt betölteni, a magyar fiatalok külföldön dolgoznak sok százezren, nem őket akarják hazahozni, nem őket akarják hazavonzani, hazacsábítani, hanem a Távol-Keletről, Kazahsztánból, Kínából, a Fülöp-szigetekről, a Csendes-óceáni térségből érkeznek be a külföldi vendégmunkások, és töltik be ezeket az álláshelyeket; de nem túl nagy ezeknek a munkahelyeknek a védelmi szintje.
Ha megnézzük ezeknek a gyáraknak a működését, két nagyon fontos jellemzőt még meg kell állapítanunk, és most már egyre közeledünk a témánkhoz. Az egyik a profitmaximalizáció, hogy a profitot kiviszik az országból ezek a gyárak, tehát nem itt ruháznak be, nem ide forgatják vissza. Tehát nem arról van szó, hogy abból a száz és ezer milliárd forintos profitból itt a környezetünk védelméért tennének, vagy a munkavállalók egészségét, jóllétét szolgálnák, vagy az ott élők a környező lakosok jóllétét szolgálnák ezek a gyárak. Pont ellenkezőleg, az ő rovásukra tudnak nyerészkedni.
A másik pedig az, hogy ha közgazdaságtani fogalmat használunk, ez a mosolygörbe fogalma. Mi ennek a mosolygörbének a közepén vagyunk ezzel az összeszerelő tevékenységgel. Itt az a jellemző, hogy ennek a mosolygörbének a két szélén termelődik igazából az érték, a hozzáadott érték, ott van a tudás, ott van a nagyobb pénz, amit vissza lehet forgatni az adott országban is. Ez a folyamat kezdete, amikor kitalálják ezt a tevékenységet, ez az innovációnak, a kutatás-fejlesztésnek a szintje, a mérnöki, informatikai IT-tevékenységeknek a szintje, és a végső pont a marketing és a sales tevékenység szintje. Igazából ezek a gyárak ebből tudnak nyerészkedni, ebből képződik a nagyobb profit, és ami történik a folyamat közepén, az pedig pont az, ami Magyarországon zajlik, ez a természet és a munkaerő kizsákmányolása, és igazából a negatív hatások, a negatív externáliák mind-mind ennél a tevékenységnél vagy a folyamat ezen pontján keletkeznek. Ennek a negatív hatását kell nekünk elszenvednünk.
Ha megnézzük, hogy az akkumulátorgyárakban vagy más hasonló üzemekben milyen feltételek, milyen körülmények között dolgoznak a munkavállalók, akkor rögtön ki kell emelni a fizetést. Itt arra szoktak hivatkozni, hogy az átlagbért elérő fizetésekről van szó. Ez nincsen így. Ha az alapbéreket tekintjük, akkor ez a magyar átlagbértől lefelé eltérő fizetéseket jelent. Itt jelentős túlmunkával, hétvégi munkavégzéssel, ünnepnapokon való munkavégzéssel, több műszakos munkavégzéssel lehet elérni a magyar átlagbér szintjét. Ez a pontos definíciója a munkavállaló kizsákmányolásának.
Ha megnézzük a munkavédelmi szempontokat vagy a munka-egészségügyi szempontokat, hát a legkockázatosabb, a leveszélyesebb munkahelyekről van szó. Az akkumulátorgyártás a nehéziparnak, illetve a vegyiparnak a része, káros anyagokkal, veszélyes anyagokkal dolgoznak a munkavállalók. Az elmúlt időszakban is láthattuk, hogy ennek milyen kockázatai vannak, vagy milyen egészségkárosodásokat szenvedtek el nagyon sokan ezekben a gyárakban.
És akkor nem is beszéltünk még arról a bizalmatlanságról, arról a lenézésről, ami megvalósul ezekben a gyárakban a munkavállalók felé, ahogyan kontrollálják őket, ellenőrzik minden egyes mozdulatukat akár a gyár falain belül, akár egyébként azon kívül is. Tehát ez is egyébként visszavezethető a munkavédelemnek és a munkavállalók megbecsülésének az alacsony fokára.
Beszélhetnénk még a kölcsönzött munkaerőről, mint olyanról, hogy a munkaerő-kölcsönzés és a munkaerő védelme milyen összefüggésben áll egymással. Minél több a kölcsönzött munkaerő, annál alacsonyabb a munkavállalók védelme, már csak a jogi formula miatt is.
Látjuk azt is, hogy ezekben a gyárakban hogyan szegik meg a szabályokat, hogyan hagyták figyelmen kívül a törvényeket, a még meglévő alacsony szintű szabályozásokat is. Látjuk azokat a működéseket, hogy használatbavételi engedély nélkül működtek gyárak, illetve üzemek vagy egységek. Láttuk azokat a tragédiákat, amelyek sajnos emberéletet is követeltek akár 2021-ben, akár az elmúlt időszakban Szigetszentmiklóson. Több halálesetről volt sajnos szó. De voltak olyan mérgezéses esetek, amikor több tucat munkavállalót vagy akár a hatóság embereit is egészségügyi ellátásban kellett részesíteni, kórházba kellett vinni különböző mérgezéses tünetek, illetve hatások miatt.
Minden ilyen esetben, ha volt is büntetés, az csak néhány millió forintot ért el. Jelenleg is az van a törvényben, hogy 500 ezer forinttól 10 millió forintig terjedhet ennek a büntetésnek a mértéke. Ez nyilván nagyon-nagyon alacsony szint. Ezeknek a gyáraknak sok száz millió forintos bevételük van egy évben, akár milliárdos bevételük van. Na most, ha ekkora bevétel és ekkora profit mellett néhány millió forintra megbüntetik, annak milyen elrettentő ereje van? Hát, gyakorlatilag semmilyen!
(15.30)
Ebben a helyzetben mi szolgálná a munkavállalók védelmét? A nulladik lépés az lenne, ha nem az akkumulátorgyárakra alapoznák Magyarország gazdaságát, nem akarnák gyarmatosítani ezt az országot, tehát ezt a folyamatot le kéne állítani, egyszerűen nem bírunk el 20-30 akkumulátorgyárat Magyarországon. Tehát le kell állítani ezt a folyamatot, ez szolgálná leginkább a munkavállalók védelmét.
De ha nem akarják ezt leállítani, akkor viszont olyan munkavédelmi rendszert kéne szabni, ami nemcsak hogy a jogszabályok szintjén jelent előrelépést, hanem az egész ellenőrzés intézményrendszerét, infrastruktúráját tekintve is. Ez a hivatali hatósági szint, több szakemberre lenne szükség, több ellenőrzésre lenne szükség, és a szankciók, a büntetések mértékét is föl kéne emelni, hogy valódi visszatartó ereje legyen ezeknek a büntetéseknek, és elriassza a gyárakat attól, hogy ne tartsák be Magyarországon a szabályokat. Ugyanis tényleg az a helyzet, mintha jobban megérné ezeknek a gyáraknak, mintha ennek a távol-keleti gyárműködési kultúrának az lenne a része és ezt Magyarország tárt karokkal várja, és még támogatja is , hogy inkább nem tartják be a szabályokat, nekik megéri az, hogy néhány millió forintos büntetést kapnak csupán, de tovább történhet az a tevékenység, ami igazából eddig is történt, tehát nincs semmilyen következménye a szabálysértésnek és ezeknek a szankcióknak.
Ha megnézzük ezt a törvényt, akkor tényleg vannak pozitív pontok, de összességében a rendszer lényegén, a rendszer koncepcióján semennyit sem fog változtatni. Ezek legfeljebb apró-cseprő módosítások, lehet, hogy szépségtapasznak beillenek, de még egyszer: a rendszer lényegén nem változtatnak.
Van egy olyan negatív pont, ami viszont, ahogy előttem szóló felszólalók is kiemelték, valódi negatív pont. Ez az a rész, amikor kiveszik a törvényből a büntetés meghatározását, ami jelenleg 500 ezer forinttól 10 millió forintig terjed. Ez is rendkívül alacsony, és ez is kevés, és ez sem elegendő, de ezt valamilyen leendő kormányzati módosításba fogják majd belerakni. Még egyszer: a törvényi szint mégiscsak egy erősebb szint, azt mégiscsak itt meg kell vitatnunk, azt mégse lehet, mondjuk, egy éjszaka alatt átnyomni úgy az országon, hogy egyszer csak megjelenik a Magyar Közlönyben az a rendelet, amire nekünk semmilyen ráhatásunk nincs, amivel kapcsolatban a nyilvánosságnak semmilyen ráhatása nincs. Tehát ez egy egyértelmű visszalépést fog egyébként jelenteni.
Ha megnézzük az egész törvény szellemiségét, mintha azt emelnék ki, hogy egyáltalán az adminisztratív szabályozásoknak és az adminisztratív túlszabályozásoknak van igazán negatív és káros hatása a munkavállalókra nézve, nem pedig a rendszer leglényege az, ami fenyegeti a munkavállalókat, mintha adminisztráció és bürokrácia ellen küzdenének, holott még egyszer, a folyamat leglényege ellen kellene tiltakoznunk, és tiltakozunk mi is mint zöldpárt, és teszik meg ezt egyre többen és mások is. Szóval, ez a dolog így igazából eredményeket nem fog elérni.
Tulajdonképpen ez a törvény összefoglalva a status quo törvénye, ez a jelenlegi szabályozás, a jelenlegi koncepció megtartásának a törvénye, amely zöld utat mutat és zöld utat nyit a továbbiakban is a nagytőke számára, a multinacionális vállalatok számára, hogy mind a környezeti, természeti erőforrásainkat, mind pedig a humán erőforrásainkat, a munkaerőt szabadon ki lehessen zsákmányolni annak érdekében, hogy a profitot zsebre tehessék és kivihessék külföldre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)