Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Frakcióvezetőnk fellebbentette a fátylat arról, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek a jövőben Magyarországra. Én most egy olyanról szeretnék beszélni, ami már itt van. Nagyon sokszor mondják a kormánypártiak, hogy miért is lennének együttélési problémák az Ázsiából érkező migránsmunkások és a magyar munkavállalók között, hiszen akkora tömegben vannak itt a magyarok többen a magyar munkaerőpiacon, hogy ez elképzelhetetlen. De van egy terület, ahol ez már velünk van, ez pedig a lakhatás területe.
Azért fordulok a területhez kiválóan értő szakemberhez, mert látni kell, hogy önök több mint 24 milliárd forintot költöttek 61 munkásszálló építésére, bővítésére, korszerűsítésére. Közös ezekben, hogy magyar munkavállalók érdekében kezdték el ezeket 2017-ben programszerűen építeni, és a másik közös jelenség, hogy ahogy tartunk egy sajtótájékoztatót ezeknél az intézményeknél, egyre nagyobb hányadban ázsiai migránsmunkások foglalják el a férőhelyeket, és egyre kisebb arányban azok a magyar munkavállalók, akiknek az érdekében a magyar adófizetők pénzéből különítették el ezt a 24 milliárd forintot.
Adódik a kérdés, hogy még ha az önök ígéretei szerint mind a 200 ezer magyar munkakeresőt sikerülne valamilyen álláshoz juttatni, és „csak 300 ezer migránsmunkást hoznának még ide, mert 500 ezer új munkáskézre van szükségük, hogyan oldanák meg az ő lakhatásukat. A magyar adófizetők pénzéből képzelik el újabb munkásszállótelepek építését? Mi lesz a magyar munkavállalókkal?
Egy óriási ellentmondás, egy tarthatatlan helyzet alakult ki, ami már most feszültséget okoz. Ezek a multicégek jellemzően fizetik a szállókon az ázsiai migránsmunkások lakhatását, fizetik az ő élelmezésüket, vagy megoldják az ellátásukat közvetlenül, s ugyanabban a munkakörben a magyar munkavállaló pedig kap egy viszonylag mérsékelt fizetést, de nem kap a lakhatásához és nem kap az élelmezéséhez érdemi vagy ehhez mérhető támogatást. Megint oda kanyarodunk vissza, hogy magyar adófizetők pénzéből támogatják önök ezeket a cégeket, és itt jutunk el a Jobbik-Konzervatívok „Magyar kvóta” című javaslatáig, hiszen elképesztően irritálónak tartjuk azt, hogy a magyar adófizetők pénzéből mennek a vissza nem térítendő támogatások a multicégeknek, viszont ezek közül számosan nemcsak az adófizetésben nem jeleskednek, hanem bizony egyre nagyobb számban vendégmunkásokat alkalmaznak.
Éppen ezért a magyar kvóta értelmében azt javasoljuk, hogy csak olyan cég kaphasson a magyar nemzetgazdaságban vissza nem térítendő támogatást, amely vállalja, hogy legalább 90 százalékban EGT-n belüli, tipikusan magyar munkavállalókat foglalkoztat.
Azért is fordulok kormánypárti képviselőtársaimhoz, mert önök nagyon sokszor beszélnek arról, hogy elsősorban a magyar munkaerőre kívánnak építeni, és elsősorban a magyarokat kívánják pozícióhoz juttatni, és csak akkor kutakodnak a harmadik világban és Ázsiában, ha a magyarok nem tudják betölteni a munkahelyeket. Kérdezem én, államtitkár úr, bármelyikük, meg tudjáke mutatni nekünk a tömeges átképzési programokról szóló indítványaikat. Néhány ezer emberről fognak tudni mutatni, és ezt ne vitassuk el, de 200 ezer olyan magyar álláskeresőről beszélünk, akik Európa legszűkmarkúbb álláskeresési rendszerében három hónap után lényegi segítséget nem kapnak, de ingyenes átképzési programokat tömegesen kaphatnának.
Államtitkár Úr! 200 ezer embernél kéne ezt megpróbálni. Ne legyünk inkorrektek, nem fog mindenkinél sikerülni. Legyünk ebben őszinték! De hogy önök meg sem próbálják, s ennek a hiányában áramvonalasítják az ázsiai migránsmunkások behozatalának a lehetőségét, az valami egészen elképesztő, de egészen biztos, hogy nem a nemzeti érdekkel találkozik.
Azt is látjuk, hogy ennek a végeredménye az, hogy magyarok százezrével mentek el Magyarországról. Ma egyébként kormánypárti képviselőtárs helyesen és korrekt módon ismerte el, hogy legalább 400-500 ezer magyar ember kint keresi külföldön a kenyerét, a boldogulását, és ezzel szemben az ő helyükre százezrével jönnek be a harmadik világ munkásai, akik a szülőföldön való boldogulás jegyében boldogulhatnának otthon is szerencsés esetben.
Azt látjuk, hogy bár a fővárosból is próbáltunk reakciót kicsikarni, mondjuk, a buszvezetők, a sofőrök tekintetében, ahol azt mondta a főváros, hogy elképzelhetetlen, hogy majd a harmadik világ migránsmunkásait alkalmazzák, de amikor az Arriva céget vagy éppen a toborzócéget kérdezik meg, akkor már olyan válaszok jönnek, hogy vizsgáljuk a lehetőségét a külföldi munkaerő alkalmazásának. Egészen elképesztő, hogy ellentétes irányú közlekedéssel megáldott országokból egy-két hónapos gyorstalpalók után adott esetben még a közösségi közlekedésbe is beengedhetik majd azokat a sofőröket, akik helyett magyar emberek, munkakeresők ingyenes átképzéssel kenyeret, lehetőséget kaphatnának a saját szülőföldjükön, de ők nem kapják.
Államtitkár úr, válaszolják meg, hogy miért nincsen legalább több tíz milliárd forint elkülönítve a költségvetésből arra, hogy mind a 200 ezer magyar álláskeresőt megpróbálják átképezni. Amíg erre nem találunk választ, addig ennek a törvényjavaslatnak a létjogosultságát meg kell hogy kérdőjelezzem, hiszen Magyarország, igen, a magyaroké kell hogy legyen, a szülőföldön való boldogulás jegyében először a magyar embereknek kellene lehetőséget kapniuk.
Egészen elképesztőnek tartom kormánypárti képviselőtársam kiszólását, miszerint zéró migráció lenne szerintük szerintem is ez lenne egyébként a helyes út. De akkor miért nem ezt csinálják, miért szervezik a migrációt azzal, hogy a munkaerőt úgy hozzák be tömegesen, hogy a hazai munkaerő-tartalékot nem próbálják meg kiaknázni?
Magyarázzák meg nekem, hogy Tabon, vagy mondjuk, egy 4 ezer fős településen miért hoznak oda 400 vendégmunkást a harmadik világból, amikor a környező zsákfalvakban ezrével van ott az inaktív magyar munkaerő. Nem mondom azt, hogy mindenkit mobilizálni lehet, mert ne legyünk álszentek ebben a kérdésben. De azt mondom, hogy legalább meg kellene próbálni, mert a szülőföldön való boldogulás lehetősége mindenkinek jár.
Kósa alelnök úrhoz fordulok. Én nagyon örülök, hogy Debrecen és környéke fejlesztésekhez, beruházásokhoz jut, az egész ország erre lenne rászorulva. De miért nem gondolkodunk a beruházások diverzifikálása során abban, amit maga a miniszterelnök mondott ki, hogy igen, Dél-Magyarországra kellene jobban koncentrálni? Egyébként szerintem Nógrád megyére is jobban lehetne koncentrálni. Tudnánk sorolni azokat az elmaradott térségeket, ahova viszont nem jut tőkeerős beruházás. Sokszor azt érezzük, hogy egy-egy megyeszékhely környékén ezek koncentrálódnak, de mintha a magyar vidék további részei teljesen el lennének felejtve, és kimaradnának ebből. Nem sajnálom senkitől az értékteremtő beruházást, de az egészen biztos, hogy a magyar munkaerőpiacon egyszerre van jelen a munkanélküliség, és egyszerre van jelen a munkaerőhiány. És ezt a két folyamatot egyszerre kellene kezelni. Biztos, hogy nem az a legjobb kezelési módszer, hogy a multicégek bemondására szolid és visszafogott kontrollmechanizmusok mellett engedik a harmadik világ migránsmunkásait százezrével bejönni úgy, hogy közben meg sem próbálják helyzetbe hozni az álláskereső magyarokat.
Még egyszer, várom tehát a választ arra, hogy hol vannak tízmilliárdokból meghirdetve az ingyenes átképzési programok azon magyar honfitársaink számára, akik közül lesz, aki 12 órás műszakban a sor mellett találja meg a számítását, mert annak a munkának ugyanúgy megvan a becsülete, de van, aki mondjuk, a mesterséges intelligencia korában, ingyenes átképzéssel, egészen más szakágakban találhatná meg a számítását. Magyarországon a szülőföldön való boldogulás igenis járjon mindenkinek. Köszönöm szépen. (Dr. Lukács László György tapsol.)
(20.20)