DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Így kezdődött valahogy Nyugat-Európában is. Meg kell nézni, hogy a gazdasági növekedésre hivatkozva feláldozták bizonyos országok a saját nemzetüket. Hiszen nézzük meg Svédországot, nézzük meg Franciaország no-go zónáit, nézzük meg, hogy Berlinben a leggyakoribb fiúnév a Mohamed, nézzük meg az Egyesült Királyságot, ahol először London, aztán maga az Egyesült Királyság is elveszett, hiszen egy idegen nemzetiségű ember vezeti azt.

Viszont nemcsak a bérek alacsonyak, amivel távol tudják tartani a hazatelepülő magyarokat, hanem az a hozzáadott érték is, amivel esetleg meg lehetne szólítani a magyar munkavállalókat, hiszen senki nem szeretne egy félfeudális korba visszalépni a XXI. században. Amikor az internet, a mesterséges intelligencia, az innováció korát kéne, hogy éljük, akkor önök autóipari összeszerelő üzemekbe próbálják meg toborozni természetesen a külföldi munkaerőt a harmadik, negyedik világbeli országokból.

Egy kereskedelmi rádióban foglalkoztak a témával, ahol a műsorvezetők sarokba szorították a szakértőt, miszerint, ha nem is keresnek többet ezek a migránsok, akiket önök szervezetten idehoznak, de a juttatások által mégis a reálértékük lényegesen meghaladja a magyar munkavállalókét. Arról már nem is beszélve, hogy adózási szempontból a költségvetés terhére hozzák ide ezeket a munkavállalókat, hiszen ők jobbára az itt keresett pénzt hazaküldik a harmadik, negyedik világba, nem itt költik el. Tehát ezáltal a magyar költségvetésnek is jelentős kárt okoznak.

Nem igazán értjük, hogy a nemzeti konzultáció kormánya miért nem erről kérdezi meg a magyar embereket, miért nem erről kéri ki a magyar emberek véleményét, hogy szeretnéneke a magyar emberek harmadik, negyedik világból érkezett munkavállalók tömegeivel együtt élni Magyarországon, milyen egészségügyi, kulturális és egyéb kockázatai vannak ennek. Lejárt az időm. Köszönöm szépen a szót.

(21.10)