DR. NAVRACSICS TIBOR területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar Országgyűlés 1996-ban fogadta el a területfejlesztési törvényt, és az azóta eltelt 27 évben számos olyan fejlődési irány bontakozott ki mind Magyarország gazdasági, társadalmi fejlődését illetően, mind pedig magát a területfejlesztési politikát illetően, amely indokolttá tette, hogy elemeiben új szemléletű területfejlesztési törvényt terjesszünk most az Országgyűlés elé.

Engedjék meg, hogy csak két olyan alapvető tényezőt említsek meg, amelyek döntően befolyásolták a területfejlesztési politika magyarországi helyzetét és folyamatait. Az egyik az, hogy bár maga az 1996-os törvény is  amely egyébként egy magas színvonalú jogalkotás  előre készült már az európai uniós csatlakozásra, a 2004-es európai uniós csatlakozás Magyarország számára olyan források lehetőségét nyitotta meg, ugyanakkor olyan szakpolitikai keretrendszer igazodási pontjait is jelenítette meg, amelyek Magyarország számára is a továbbiakban eligazító erővel bírtak.

A felzárkózás üteme 2004 és 2023 között meglehetősen jó ütemű volt. Magyarország felzárkózására talán a legjobb jellemzés, ha azt az összehasonlítást adjuk, miszerint mára Magyarország meghaladta fejlettségi szintjét tekintve az első, úgynevezett régi európai uniós tagállam, Görögország fejlettségét, és utolérte Portugália fejlettségét is. Azt mondhatjuk tehát, hogy országos átlagát tekintve a felzárkózási ütem sikeresen zajlott le.

Ugyanakkor, ha az országos adatok mögé megyünk és a felzárkózást a régiókra kivetítve is megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy sajnálatos módon ez a felzárkózás meglehetősen széttartó irányú. 2004-ben Budapest, amely már akkor is jelentősen meghaladta fejlettségét tekintve az Európai Unió átlagát, az Európai Unió egy főre eső nemzeti össztermékének 129 százalékán állt, 2021-re 156 százalékra tudta növelni előnyét az országon belül is és az Európai Unió átlagához képest is. Mindeközben a Budapesttől nem olyan messze elhelyezkedő észak-alföldi régió a 2004-es 42 százalékról csupán 49 százalékra tudta felhozni magát 2021-re.

Mindez jól érzékelteti azokat a széttartó növekedési tendenciákat, amelyek parlamenti ciklusokra, kormányokra, párthovatartozásra való tekintet nélkül érvényesültek az elmúlt húsz évben, és amelyek azt a kötelezettséget róják számunkra, hogy legalább célként és komoly erőfeszítésként vegyük napirendre az országban létező területi egyenlőtlenségek arányának csökkentését.

Ugyanakkor ez a folyamat azt is jelenti  és jól mutatják a Budapest fejlődésére vonatkozó statisztikai adatok , hogy maga a fejlődés nemcsak hogy területileg nem egyenlő módon és nem összetartó irányban zajlott le, hanem a fejlődés jelentős része egy helyre, egy térségre koncentrálódik. Jól mutatja ezt az is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2021-ben megvalósuló összes beruházás 26 százaléka Budapest területén valósult meg és további 15 pedig Pest vármegye területén, ami azt jelenti, hogy a 2021-es összes beruházásnak 41 százaléka Budapesten és környékén valósult meg.

Mindez annak ellenére történik, hogy egyébként az elmúlt években a kormány határozott és célzott iparpolitikai és befektetéspolitikai lépéseinek köszönhetően ma már, ha a jövedelmi statisztikákat megnézzük, az infrastrukturális fejlettségi statisztikákat megnézzük, akkor egyértelműen látszik, hogy az a fejlődési vagy fejlettségi sáv, amely hagyományosan Soprontól Budapestig, Magyarország északnyugati részén húzódott dél felé, a Balaton északi, esetleg a déli partját is magába foglalva, mára két irányban lépésről lépésre terjeszkedik tovább. Egyrészt Eger-Miskolc, illetve Debrecen irányába, az ország északkeleti részére, köszönhetően egyrészt nagyberuházásoknak, másrészt pedig az M3-as autópálya folytatásaként megépült gyorsforgalmi utaknak. Másrészt pedig a Duna mentén, elsősorban a kecskeméti Mercedes-beruházásnak, Dunaújváros ipari térségének, illetve az attól délre megvalósuló beruházásoknak, Iváncsa, Paks és a többieknek köszönhetően dél felé, a horvát határ irányába is húzódik egy olyan sáv, amely talán a jövőben a felzárkózás gyorsabb ütemének ígéretét hozza magával.

Ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem elég, az ország déli részei, a Dél-Dunántúl, a Dél-Alföld, helyenként az északkeleti részek tartósan küzdenek a felzárkózás nehézségeivel. Mindez azt is jelenti, hogy a jövőben fokozott figyelemmel kell kísérnünk ezeknek a térségeknek a felzárkózását, mint ahogyan tettük ezt az Európai Bizottsággal kötendő partnerségi megállapodás tárgyalásai során is, amikor azt a döntést hoztuk, hogy az európai uniós források kétharmad része ezekben a felzárkózó régiókban fog majd hasznosulni a jövőben.

A másik tendencia, amely részben kapcsolatban van az európai integrációval, másrészt azonban általános európai urbanizációs, egészen pontosan szuburbanizációs folyamatokról beszélhetünk, aminek lényege, hogy a nagyvárosok lakossága csökken, a környező településeké nő. Azaz a magyar településeket is elérte az a folyamat, amely Nyugat-Európában már hosszabb ideje megfigyelhető, amelynek következtében elővárososodnak a magyarországi városok, illetve a fejlesztéspolitikában is hangsúlyosan jelenik meg részben ennek eredményeként a nem közigazgatásiegység-alapú, hanem térségalapú fejlesztéspolitika fogalomrendszere, koncepciója és szakpolitikai eszköztára.

Mindezek indokolták azt, hogy a most beterjesztendő új területfejlesztési törvény ezeknek a céloknak feleljen meg. Azaz, célul kitűzve azt, hogy Magyarországon a területi különbségek csökkenjenek, ezáltal Magyarországon a fejlődés területi metszetben arányosabbá váljon, továbbá segítve azt, hogy élhetőbbé tegyük a magyar polgárok számára is az országot, és ezáltal a fejlesztési tervek megfogalmazásánál ne faluhatárokban, városhatárokban, járáshatárokban és vármegyehatárokban gondolkozzunk csak és kizárólag  mint ahogyan ez eddig történt jobbára , hanem térségekben gondolkozzunk, ezért a területfejlesztési törvény tervezete olyan fogalomtárat és olyan szakpolitikai eszközrendszert szándékozik bevezetni, amely a jövőben könnyebbé teszi a területi tervezést, illetve a területfejlesztési politika végrehajtását a fenti célok jegyében.

(12.20)

Ezt szolgálja az együtt kezelendő térség fogalmának bevezetése, amely a nyugat-európai tapasztalatokra támaszkodva részben a funkcionális várostérségekkel, azaz azon nagyobb városok és körülöttük lévő települések együttes kezelésével és együttes fejlesztésével próbálja megoldani azokat az agglomerációs problémákat, amelyek Budapest környékén már hatványozottan jelentkeznek, de az egyes megyeszékhelyek környékén is már ingázásból, a közszolgáltatások használatából adódóan, egyéb terhelésekből adódóan jelentkeznek és találkozhatunk ezekkel. Mellette pedig azokat a térségi fejlesztési térségeket is bevezeti és a területfejlesztési politika alapeszköztárának részévé teszi, amelyek talán a hétköznapi életben is magától értetődően együtt kezelendők, mégis a fejlesztési politika mind ez idáig nem nagyon teremtette meg annak a lehetőségét, hogy szándékos kormányzati, politikai lépésekkel is támogathassuk ezeket. Gondolok itt például a Balatonra, a Közép-Duna térségére, a Tokaj-hegyvidékre és a többi és a többi.

Ezen fogalmi felújítás és megújítás mellett a területfejlesztési szolgálat intézményének bevezetésével egy olyan szakpolitikai eszközrendszert is kívánunk bevezetni a jövőben, amely rugalmas működésének köszönhetően ott segít, ahol erre szükség van. Nem országos, standard, szabványosított és egységesített munkamódszerek és elvárások mentén, hanem területileg specifikált, szofisztikált módon azon vármegyék esetében, amelyek felkészültebbek arra  és az eddigi idő is bizonyította, hogy felkészültebbek voltak eddig is arra , hogy fejlesztéspolitikai céljaikat önállóan fogalmazzák meg, sikeres fejlesztéspolitikát folytattak, nos, ezekben az esetekben a területfejlesztési szolgálat inkább csak kiegészítő jellegű szerepet lát el. Azon vármegyék esetében, amelyek pedig eddig nem tudták ellátni ezeket a területfejlesztési feladatokat vagy híján voltak akár a szakértelemnek, akár az intézményi struktúrának, amely segítette volna ezen törekvéseik ellátását, ott pedig aktívabban vesz részt a jövőben a területfejlesztési szolgálat.

A célunk az, hogy az az új területfejlesztési politika, amely szervesen építve az 1996-os területfejlesztési törvény hagyományaira és sikeres megoldásaira, Magyarországon a jövőben a területi különbségek csökkentésén dolgozzon, egy olyan fenntartható növekedési modellt valósítson meg, amely eleget tesz annak a célkitűzésnek, miszerint Magyarország az Európai Unió egyik legélhetőbb országa legyen a jövőben.

A területfejlesztési törvény ezeket a célokat szolgálja, ezeket a célokat próbálja meg a jövőben valósággá tenni. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)