KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is ennek a 41 oldalas saláta módosító törvénynek egy konkrét pontjával szeretnék foglalkozni, amivel foglalkoztak az előttem szólók is, ez a munkavédelemről szóló ’93. évi törvénynek a kötelező orvosi vizsgálattal kapcsolatos módosítása. Pontosan arról van szó, hogy ennek az általános és kötelező jellegét akarják egyébként megszüntetni.

Én is azt gondolom, hogy ennek a módosítójavaslat-csomagnak az indoklása rendkívül álságos és álszent. Ugye, arra hivatkoznak, hogy a hazai gazdaság versenyképességét fogják erősíteni és a közigazgatás hatékonyságát fogják növelni ezekkel az intézkedésekkel. Egyébként ebből valóban az a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikai szemlélet tükröződik, ahol a legfontosabb cél, és ahol a kormánynak ezt a célt kell szolgálnia, az a gazdasági szereplők, de ugye, jellemzően a nagyobb gazdasági szereplők versenyképessége, az ő boldogulásuk támogatása.

Ez az állandó versenyképesség- és hatékonyságpufogtatás nagyon-nagyon álszent abból a szempontból, hogy hát, pontosan leleplező önökre nézve, mert a másik oldalon, ami az oktatás, ami a tudás, a kreativitás, az egészség, a jóllét, nemcsak az emberi egészség, de az egészséges környezet egészsége és megléte, valahogy mindig másodrendű, mindig annak a rovására cselekednek, hogy a másik serpenyőben lévő dolgot szolgálják. Ez valóban a hatékonyság és a versenyképesség.

Nem lehet nem észrevenni azt a tendenciát, ami meghúzódik e mögött a javaslat mögött is. Ez a tendencia az akkumulátorgyarmatosítás tendenciája. Itt arról van szó, és az elmúlt időszakban is sorozatban olyan javaslatok születtek, amelyek a még meglévő akadályokat, nehezítéseket vagy gátakat akarják leépíteni és lebontani a nagytőke előtt, az akkumulátorgyarmatosítás előtt. Akár ha környezeti szempontból nézzük, gondoljunk csak a környezeti hatósági szerződésekre, akár humánpolitikai szempontból, a humán tőke szempontjából meglévő akadályok leépítésére, ezeket folyamatosan építik le. Ezzel kapcsolatban, ugye, volt hetekkel ezelőtt is javaslatuk. A tegnapi napon is itt vitáztunk, akkor Fónagy államtitkár úrral vitáztunk egy konkrét kérdésről, és a mai napon is itt van előttünk ez a vita, itt van előttünk ez a javaslat, aminek ez a pontja szintén ebbe a tendenciába illeszkedik bele.

Úgyhogy én is azt állítom, azt mondom, hogy ezt a javaslatot egy az egyben a nagy gazdasági szereplők, a külföldi multinacionális vállalatok, akkumulátorgyárak mondták tollba, ezt mondták tollba talán a miniszterelnök úrnak, talán Szijjártó Péter miniszter úrnak, aki szolgai módon végrehajtja ezeket a tollba mondott kéréseket, utasításokat, hogy  még egyszer  az akkumulátorgyárak esetében fellépő akadályokat, még meglévő nehezítéseket végleg hatályon kívül helyezzék és megszüntessék ezeket.

Ha megnézzük a lépéseket, akkor gondoljunk csak arra  erre utaltam az előbb , hogy ugye, néhány héttel ezelőtt törölte el a parlament, az önök többsége a kötelező munkavédelmi oktatást is. És eltörölték például a szakszervezeti tagdíj automatikus átutalását a szakszervezetek részére, tehát azt mondták, hogy nem kell ennyi oktatás, nem kell ennyi munkavédelmi oktatás, balesetvédelmi előírások, tűzvédelmi előírások, menekítési tervek, s a többi, s a többi, ezek nem fontosak, nem kell kötelezően és általánosan minden munkahely esetében mindenki számára ezeket közzétenni, ettől el lehet tekinteni.

Kinek az érdekét szolgálta ez? Vagy kinek az érdekét szolgálja az a módosítás, amiről tegnap vitatkoztunk tehát itt, hogy szintén a ’93. évi munkavédelmi törvényhez nyúltak hozzá, és kiveszik ebből a törvényből a munkavédelmi munkahelyi bírságnak a szabályozását. Ez a munkavédelmi bírság jelenleg szerepel a törvényben, ennek a foka és a mértéke egyébként rendkívül alacsony, 500 ezer forinttól csupán 10 millió forintig terjed. Vessük ezt össze azzal az akkumulátorgyárral, akinek éves szinten több száz millió forintos, akár több milliárd forintos bevétele van, illetve lesz, vagy ekkora profitra tesz szert. Ha kap néhány millió forintos bírságot, az mekkora eltántorító, elrettentő erővel bír, ennek a szankciónak milyen hatása van arra, hogy legközelebb az adott munkajogi vétséget, szabálysértést ne kövesse el? Nyilván semennyi. Semennyi, néhány millió forintot meg sem éreznek ezek a gyárak.

Na, ezt is túl szigorúnak és túl soknak érezték, ennek az általános szabályozását kiveszik a törvényből, és valamilyen leendő  itt is egyébként egy kormányrendeletre hivatkoznak, amit még senki nem látott, majd valamilyen  kormányrendeletbe teszik bele az újabb, bírsággal kapcsolatos szabályozást, alacsonyabb szintű jogszabályba, és valószínű, hogy még ennél is gyengébb szabályozást fognak megalkotni.

És amiről ma vitázunk, az általános kötelező munkahelyi orvosi vizsgálat eltörlése, ez a következő lépés. Ha én ezeket a lépéseket egymás mellé teszem, akkor azt gondolom, igaz az az állítás, hogy itt egy negatív tendenciáról, egy lefelé nivelláló tendenciáról beszélünk, ahol  még egyszer  bizonyos gazdasági szereplők versenyképességét és hatékonyságát fogják növelni. Már csak azért is, mert az, hogy mi történik egy munkahelyen, ott vane kötelező oktatás, munkavédelmi felvilágosítás, tájékoztatás, oktatás, hogy ezeknél a cégeknél megtörténneke ezek az orvosi vizsgálatok, ezek mennyiben szolgálják a magyar közigazgatás dolgának, életének, helyzetének egyszerűsítését  hát, semennyire. Ez ott a munkahelyen dől el, hogy a munkáltatónak milyen kötelezettségei vannak, és mi történik a munkavállalóval. Ezt megindokolni azzal, hogy ez bármilyen szempontból összefüggésben állna a közigazgatás hatékonyságának javulásával, nyilván logikailag, ugye, nem lehet igaz ez az állítás; nem lehet igaz logikailag sem az az indoklás, amit, ugye, leírtak nekünk.

És valóban, az is elhangzott, hogy milyen állapotban van a magyar lakosság népegészségügyi szempontból, epidemiológiai szempontból. Ha a népbetegségeket tekintjük, tényleg vérnyomásproblémákról beszélünk, magas vércukorról beszélünk, mozgásszervi problémákról beszélünk, látással kapcsolatosan kialakuló betegségről beszélünk, ne adj’ isten, kezdődő daganatos megbetegedésekről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy Magyarországon az Európai Unió országaival összehasonlítva sajnos rossz a helyzet, és egy romló, negatív tendenciát tapasztalunk itt is népegészségügyi szempontból.

(17.50)

Ebben a népegészségügyi helyzetben pont nem kevesebb vizsgálatra lenne szükség, hanem minden egyes alkalmat, minden egyes lehetőséget meg kéne ragadni annak érdekében, hogy a páciensek, a lakosság, az emberek, a munkavállalók és az orvosok közötti kapcsolatot megteremtsük, ezt segítsük, ezt javítsuk. Pont fokozni kéne ezeket a látogatásokat, pont több vizsgálatra lenne szükség, több szűrővizsgálatra lenne szükség. Egyébként persze, Aradszki képviselő úr is elmondta, fölmondta a neoliberális paradigmát, az egyéni felelősség. Rámutatnak az egyénre, rámutatnak a munkavállalókra, menjenek el ők orvoshoz, most az, hogy ők meg tudjáke fizetni, vagy el tudnake menni orvoshoz, vagy el akarnake menni orvoshoz, az nem számít, ez, ugye, az egyéni felelősségnek a köre, ehhez a munkáltatónak vagy az államnak nincs köze, vagy egyre kevesebb köze van.

Szeretném én megkérdezni, hogy kimondottan orvosi szempontból, epidemiológiai szempontból kivel egyeztettek, tehát itt milyen hatástanulmányok, hatásvizsgálatok történtek. Én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy Répássy államtitkár úr kormánybeli kollégájával, Takács Péter államtitkár úrral egyeztetett-e. Takács Péter államtitkár úrnak, ő az egészségügyért felelős államtitkár, mi a véleménye erről a törvényről? Ő mint orvos, ő mint felelős egészségügyi, kormányzati vezető azt mondta, hogy ez rendben van. A magyar lakosság egészségügyi állapota rendben van. Nincs szükség ennyi orvos-beteg találkozásra, nem kell ezt kötelezővé tenni, jól van az úgy, ha valakinek van valami baja, akkor majd elmegy biztos orvoshoz, az teljesen rendben van. Ez az ő felelősségük. Egyébként is a magyar egészségügy kiváló állapotban van, a betegeket kiváló helyzetben lévő, jól megfizetett, állami támogatásokkal ellátott háziorvosok és szakrendelők várják, tehát nincs itt semmi probléma. Tehát ezt mondta Takács Péter államtitkár úr, vagy nem ezt mondta, esetleg tényleg elfelejtették őt megkérdezni erről a módosításról?

És valóban fölmerül az a kérdés is, hogy mi a helyzet a vendégmunkásokkal. Hiszen az egy kockázati helyzet, egy meglévő kockázati helyzet, hogy több tízezer, akár százezer munkavállaló jön be külföldről, harmadik országból. Nagy különbségek vannak az egészségügyi ellátórendszerek tekintetében, ha megnézzük, mondjuk, Magyarországot, vagy megnézzük Kazahsztánt, Kínát vagy a Fülöp-szigeteket, ahonnan érkeznek ezek a munkavállalók. Ebben a helyzetben pont kockázatfelismerő elemeket kellene belerakni a magyar egészségügy rendszerébe, hogy az esetleges felmerülő problémákat ki lehessen szűrni, meg lehessen előzni. És én egyébként  ez is elhangzott itt a vitában  nem értek azzal egyet, hogy a munkahelyi orvosi vizsgálatok ne lennének részei a magyar egészségügynek. Hát, hogyne lennének részei, hát minden a magyar egészségügynek és egészségpolitikának része, ami orvos és lakos, páciens, beteg között történik. Ez egészségügy, ez egészségpolitika, ez egészségügyi kérdés, ugye?

Egyébként, ha a magyar kkv-szektornak és a magyar tulajdonban lévő munkáltatóknak, vállalkozásoknak, cégeknek akarnának kedvezni, akkor meglennének azok a lépések, amiket meg lehetne tenni. El lehetne törölni például a Parragh-adót. El lehetne törölni a kötelező kamarai hozzájárulást. Na, ha valami, ez segítene ágazatokon, ez segítene cégeken, ez valóban csökkentené a terheiket, akár anyagi szempontból, akár adminisztratív szempontból, és az, hogy ezeket az orvosi vizsgálatokat elvégezzék és magas színvonalon elvégezzék és sokszor elvégezzék, ezeket pedig pont, hogy támogatni kéne.

És ha már a támogatásoknál tartunk, és akkumulátorgyarmatosításról beszélünk, csak hogy a nagy képet is lássuk, hát, ha megnézzük, hogy milyen munkahelyteremtő támogatásokat kapnak ezek az akkumulátorgyárak, akkor azt látjuk, hogy egy munkahelyre vetítve 60-80, akár 100 millió forintos támogatást is kapnak. Egy munkahelyre vetítve. Tehát, hogy van az, hogy van egy munkahely, amit egy akkumulátorgyár hoz létre, az megkapja akár a 100 millió forintos támogatását, de a helyi szektorban működő, a kkv-szereplő nem kapja meg a 100 millió forintját? Az 10 millió forintot sem kap, az 1 millió forintot sem kap, az nulla forintot kap. Tehát hogy lehet az, hogy az akkumulátorgyárak megkapják ezt a támogatást, a kkv-szektor szereplői nem kapják meg?

És ezért mondom, hogy nagyon-nagyon álszent arra hivatkozni, hogy majd azzal fogja őket a magyar kormány segíteni, hogy akkor legalább az orvosi vizsgálatokat nem kell elvégezni. Ha valóban segíteni akarnának anyagi szempontból ezeknek a cégeknek, akkor nekik is odaadnák azokat a támogatásokat, akkor nekik is épülnének azok az infrastrukturális beruházások, amelyek jelenleg szinte kizárólag a nagy cégeknek, a multiknak, az akkumulátorgyáraknak épülnek. És itt, mondjuk, Lázár János miniszter úrnak a bizottsági meghallgatásán elhangzott kijelentéseire utalok frissen, aki ezt egyébként számokkal is alátámasztotta, hogy micsoda százmilliárdos nagyságrendben születnek döntések és támogatások ezeknek a cégeknek. Tehát mintha valami nagyon-nagyon félrecsúszott volna, valami nagyon-nagyon egyenlőtlen helyzetben lennénk.

Én is azt gondolom tehát, hogy e szerint a javaslat szerint lesznek olyan szereplők, akiknek a versenyképességét minimális mértékben javítja, akik versenyképességének már bőven-bőven megágyaztak itt Magyarországon a munkahelyteremtési támogatásokkal, az infrastrukturális, beruházási támogatásokkal, rekordalacsony társasági adóval, azzal, hogy a magyar természeti és környezeti erőforrásokat, a vízkészletünket, a karsztvízkészletünket, a magyar energiát és a magyar termőföldeket fölkínálták számukra. Igen, tényleg az utolsó simításokat végzik annak a neoliberális rendszernek a testén, amit itt kiépítettek, ami rendszert itt kiépítettek az elmúlt években. Gyakorlatilag ezeket az utolsó simításokat tartalmazza ez a javaslat, annak az árán, annak a kárán is, hogy egyébként mi a helyzet a magyar lakossággal, a munkavállalókkal, akár magyar munkavállaló, akár külföldi munkavállaló, hogy az ő egészségükkel mi történik.

És ennek a neoliberális gazdaságpolitikának pont ez a jellemzője, hogy a versenyképesség, a nagy szereplőknek a jólléte, hogy ők jól érezzék magukat, hogy itt beruházzanak, hogy ők teremtsék meg a munkahelyeket  az, hogy milyen színvonalon biztosítják a béreket, és milyen munkakörülményeket biztosítanak a munkavállalóik számára, az persze mellékes , hogy ez a nagytőke jól érezze magát, ez sokkal, de sokkal fontosabb, mint az, hogy mi a helyzet a magyar lakossággal, a magyar munkavállalókkal, mi történik az ő oktatásukkal, akár a munkahelyen belül a munkavédelmi oktatásukkal, hogy mi történik az ő egészségükkel, a kötelező orvosi vizsgálatukkal, egész egyszerűen az önök politikájában a profit megelőzi az embert, a nagytőke fontosabb az emberi és a környezeti értékeknél. Mi ezt a politikát utasítjuk el, és ezzel szemben kínálunk egy teljesen más alternatívát. Köszönöm szépen.