Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita eddigi szavait hallva némileg kezdem magam kívülállónak érezni. A kormányzó pártok dicshimnuszait és az őáltaluk egyesült baloldalnak nevezett egyetlen felszólalónak az aggályait hallhattuk. Én teljesen nyugodtan jöttem be erre a vitára, hiszen a miniszteri meghallgatás szintjén szerintem a körülményekhez képest egy teljesen korrekt miniszteri expozét és válaszokat hallottunk a digitális állampolgárság kérdéséről, ezért én összeszedtem a szakmai mondanivalómat, a jobbító javaslatokat, és úgy jöttem be erre a vitára, hogy teljesen nyugodtan előadom ezeket, és kicsikarunk rá valamifajta kormányzati reakciót. De Demeter Zoltán képviselőtársam felszólalását hallva megállt bennem az az idézőjeles ütő.

Az a kormányzati narratíva, nagyon torz, téves és hamis narratíva, ami azt próbálja beállítani, hogy ez a kormány valamifajta nagyon modern, nagyon digitális és nagyon a digitális transzformáció mellett elkötelezett valami lenne  mint ahogy nem az , és aki kritizálja az őáltala előterjesztett nagyon érdekes javaslatot, az pedig valami boomer, elmaradott, középkori, luddita gépromboló és valami egészen másik dimenzióba tartozó entitás, ez egészen elképesztő.

Képviselőtársam, én nem a gyerekeimet fogom megkérdezni arról, hogy egy digitális alkalmazás vagy digitális eszköz az ő véleményük szerint hasznos, kell, nélkülözhetetlen. Én társadalmi felelősségem tudatában, mondjuk, nem engedem, hogy a gyerekeim azokat az erőszakos amerikai rajzfilmsorozatokat nézzék, amelyekről szülőként, úgy gondolom, el tudom dönteni, hogy abszolút káros számukra. Tehát kérem, hogy önök se a szavazótábort kérdezzék meg a tekintetben, hogy mi az, amit kívánnak, és aztán az alapján hozzanak kizárólagos döntést, mert van társadalmi felelősségünk.

Éppen az önök frakciójából jött be az, hogy adott esetben az energiaitalokat 18 év alatt nem szeretnék közszemlére bocsátani. Rendben. Egyetértek vele. De az valami egészen elképesztő, hogy önök, miután a digitális korral együtt járó kihívások közül szinte egyet sem tudtak kezelni az utóbbi években  mindjárt mondom a példákat , kioktatnak másokat arról, hogy boomer, elmaradott és maradi személy az, aki az önök által idetett javaslattal nem tud azonosulni; mindjárt el is mondom, hogy miért nem.

De a kormány digitális kompetenciájáról elég annyit mondani, gondolják végig, mit csináltak az Uberrel, mit csináltak az Airbnb-vel. Önök nem értették a sharing economyt, nem értették a közösségi alapú eszközöket. Az Airbnb-t gyávák voltak szabályozni. Két dolgot nem szabadott volna csinálni az Airbnb-vel: betiltani vagy teljesen szabadon engedni. Önök ahelyett, hogy szabályozták volna, az önkormányzatokhoz áttették a feladatot gyáva módon, nem szabályoztak egy területet, és az önök által kivéreztetett önkormányzatoktól várták, hogy szabályozzák ezt a területet. A forráshiányos önkormányzatok ezt várható módon nem tették meg.

Államtitkár úr, mi a végeredmény? Csak Terézvárosban az 1600 bejelentett Airbnb-s ingatlan közül 800 az egyéb vagy céges és tipikusan távol-keleti befektetők, 5-10-15 ingatlant Airbnb-ben forgatók érdekeit testesíti meg, és hátrányba kerülnek a magyar hallgatók, a magyar egyetemisták, a családalapítók, azért, mert önök közvetve, de céges befektetői érdekeket szolgálnak ki, ahelyett, hogy szabályoztak volna egy területet. Márpedig a digitális korban ezeket a területeket szabályozni kell; önök nem tették meg.

Ugyanígy nem értik a mesterséges intelligencia okozta kihívásokat sem. Régóta arról kéne beszélnünk a migránsmunkásimport közepette, hogy a 200 ezer munkakereső közül hány ezer ember az, akit a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ingyenes átképzési programra lehet kapacitálni, és mondjuk, informatikusként be tud szállni ebbe a piacba, ahol Magyarország végre az elsők között lehetne, de önök nem értik ennek a súlyosságát, és nem kerülünk az elsők közé emiatt.

Most átültetnek egy irányelvet, büszkék arra, hogy az Unión belül  az önök elmondása szerint  elsőként valósul meg a digitális átállással kapcsolatban ez, aztán idehozzák a dán és az észt példát. De azt kell hogy mondjam, a fő probléma azzal van, hogy a kiragadott adatokból, tudják, tényleg összeállítható egy személyiségprofil. És én nem attól félek, ami ebben a javaslatban most benne van, hiszen Hollik képviselőtársam igyekezett sok mindent nóvumként feltüntetni, de az e-fizetés, az elektronikus aláírás, az e-posta, az e-személyi applikáció és az EESZT is már léteztek, léteznek valamilyen formában.

(9.50)

Tehát amit most a csomag itt 5 újfajta szolgáltatásként felsorol, ebből gyakorlatilag 4 vagy 4,5 már eddig is megvolt. A probléma nem az, ami ezekben van  például az EESZT egy kimondottan jól működő rendszer szerintem, dicsérjük meg, mert örülni kell neki, hogy ilyen van , a probléma az, hogy ha önök kihagyják a megfelelő garanciákat, és én úgy láttam, hogy most hajlamosak kihagyni, akkor ezekből az összeszálazgatott adatokból tényleg létrejöhet egy olyan személyiségprofil, ami rossz kezekbe kerülve már visszaélések tömegére adhat okot. Mondhatják önök azt, hogy az Alkotmánybíróság korábbi véleménye önöknek nem számít, mert lehet, hogy a kor már azt is túlhaladta az önök szemében, de emlékeznek arra, hogy nagyon komoly vita volt arról, hogy a lakcímet kiadhatjae valaki, mondjuk, egy kereskedelmi banknak, ha valami olyanfajta tranzakció kerül szóba, ami az állampolgár mint ügyfél és az állam részvételével és egy bank között zajlik.

És miközben most a Bankszövetséggel vitatkoznak erről és a NAIH is majd állást foglal, az Alkotmánybíróság egykor azt mondta, hogy ha a lakcímet nem állami cég kéri, akkor írásban kell igazolni a jogosultságát, vagy pedig oldja meg és szerezze meg ő maga, ha jogosult rá, az ügyféltől az összes adatát. És erről nagyon hosszú alkotmánybírósági viták voltak, határozatok születtek, és önök most azt mondják, hogy nincs itt semmi látnivaló, itt az összes adat. De az önök javaslata szerint, ha egy bank vagy egy biztosító elkéri a polgár adatait, akkor bizonyos körülmények mellett azt oda fogják adni. Én pedig azt mondom, ha digitális korban élünk, akkor inkább arra kellene koncentrálniuk, hogy magát a bankot, magát a biztosítót is ezen az alkalmazáson keresztül az ügyfél tudja leellenőrizni, tehát mondjuk, egy QR-kódos megoldással, ha éppen az a bank vagy biztosító tőlem akar valamit, rá tudjak keresni, be tudjam ütni, és egy színskálás megoldással lássam azt, hogy hányszor, milyen módon élt vissza a fogyasztók bizalmával, hogyan viselkedett az elmúlt években, tehát fordítsuk ezt meg.

Nagyon komoly polémia alakult ki itt a rendszer önkéntességéről, tehát a digitális állampolgárság önkéntességéről. Én azt látom, hogy bár azt mondják, hogy önkéntes  az egyik paragrafus ennek mintha mégis ellentmondana, de tételezzük fel, hogy az, oké , de hogy van visszaút ebből az egészből? Tehát miért van szükség ebben a szabályozásban arra, államtitkár úr, hogy 5, illetve 50 év legyen lefektetve? Tehát hogyha valaki, mondjuk, elhalálozik, akkor még 5 évig korlátlanul használhassák az adatait, de aztán összességében korlátozott körülmények között 50 évig használhassák állampolgárok adatait?

Tehát nem tudom, talán érezniük kellene, hogy ha ennyire kényes javaslatot tesznek le az asztalra, ott nem biztos, hogy célszerű, nem biztos, hogy szerencsés 50 évre elkérni állampolgárok adatait. Ez annál is kiveri a biztosítékot, aki jóhiszemű, és aki adott esetben nem feltételez semmilyen hátsó szándékot.

De még egyszer mondom, bankok és biztosítók viszonylag könnyen megkaphatják állampolgárok adatait, miközben egy sima lakcím kiadásáról korábban alkotmánybírósági polémia zajlott. És emlékezzen vissza, államtitkár úr, és kérem, legyünk ebben egymás között őszinték, az úgynevezett vakcinainfó felületen  ez még így megvan önök előtt, ugye, a vakcinainfó oldalról beszélünk, tehát az masszívan állami terület  az e-mail-címüket megadó állampolgárok az e-mail-címükre úgynevezett hírlevelet kaptak a későbbiekben, ami nem annyira a rossz nyelvek szerint, hanem az objektív szemlélők szerint is inkább egy kampánylevélnek felelt meg. Tehát ha egy vakcinainfónál nem tudták szavatolni azt, hogy az állampolgárok adatai biztonságban legyenek  e-mail-címekről beszélünk , akkor miért kellene elhinnünk azt, hogy majd a NAIH felügyeletével itt sikerül ezt a biztonsági zónát kialakítani? Mert pontosan a NAIH az, amelyiknek egyébként meg kellene védeni bennünket nagyon sok esetben, és viszonylag sok kritikája van majdnem egész Magyarországnak a NAIH ez irányú tevékenységével szemben.

De az a helyzet, hogy amit önök ide letettek, még nem is lenne annyira durva, mint az, ami majd lehet belőle. És azt, hogy mi lehet belőle, a garanciák rendszere határozza meg. Csakhogy ezek a garanciák hiányoznak ebből a javaslatból, nem véletlen, hogy önök sem emlegették ezeket az expozé során.

És bár megintettek bennünket a kormánypárti képviselőtársak, hogy halljuk meg az idők szavát, ezt a labdát kénytelen vagyok visszadobni, mert az Ubertől az Airbnb-n át a mesterséges intelligenciáig ez a kormány abszolút lemaradásban volt az idők szavát illetően, és még olyan egyszerű alapproblémákat sem tudtak megoldani, amelyek egyébként szintén a fogyasztók jogosultságát, alapjogait érintik, mint mondjuk a készpénzhasználat kérdése. Tehát önök azt hiszik, hogy a digitális kor egyik vívmánya az, hogy mindent a digitális térbe áterőszakolni, és az állampolgár lehetőleg ne használjon készpénzt, a szuverenitásának ezt a szeletét is adja fel. Korábban a készpénzfelvétel tehermentessé tételekor  az akkori nettó átlagbért alapul véve  egy 150 ezer forintos limitet határoztak meg. Azóta minden évben elmondjuk önöknek, de nem hajlandóak ezt az inflációval súlyozni, tehát még annyit sem tudtak megoldani, hogy ez az érték, a nettó átlagfizetés környéke az állampolgár által tehermentesen, készpénz formájában felvehető legyen.

Egészen elképesztő tehát, hogy most egy teljes adattömegről beszélünk, és azt mondják, hogy a szolgáltató nemcsak állami szerveknek, hanem piaci szereplőknek is kiadhatja az adatokat. Tehát azért soroltam fel a legegyszerűbb példákat, mert azokat sem sikerült megoldani, most pedig bizalmat kérnek tőlünk olyan esetekre, amikor a szolgáltató, mondjuk, banknak vagy biztosítónak fogja kiadni az ügyfél adatait úgy, hogy azt nem az ügyfél akarja, és adott esetben nem is járul hozzá. Tehát egészen más garanciarendszerre lenne szükség, hogy ez bármilyen szinten elfogadható legyen.

Én azt mondom, hogy a legkorrektebb az egész történetben még a miniszteri felvezető volt, és úgy érzem, hogy ott azért érdemi kérdésekre érdemi válaszokat sikerült kapni, azzal nem volt probléma. De ami azóta történt ebben a kérdésben, főleg a mai vitán, az valami egészen elképesztő, tehát a „kérdezzük meg a gyerekeinket”, „halljuk meg az idők szavát” című kioktatások nem biztos, hogy előreviszik ezt a vitát, nem biztos, hogy a konstruktív irányba hatnak.

Az már oda hatott volna, ha bármelyik kormánypárti képviselő a garanciarendszerről beszélt volna, hogy mi garantálja azt, hogy mondjuk, az állampolgárnak a szolgáltató által banknak odaadott adatai biztonságban lesznek  erről önök nem beszéltek. Erről nagyon-nagyon sokat kellene beszélni, mert még egyszer mondom, korábban a kiadott lakcímekből is többéves polémia alakult ki. Önök most egy teljes adattömegről beszélnek, amit bank és biztosító adott esetben megkaphat.

Az 50 éves adatkezelés megint csak egy értelmezhetetlen kategória. Látom, hogy itt a 35, 50 és 99 évek nagyon sokat pörögnek az utóbbi több mint egy évtizedben, de azért ezt is tisztázni kellene, mint ahogy azt is, hogy persze, vannak ilyen konteók és túlparák, tehát én sem hiszem azt, hogy egy kínai szociális kreditrendszer az, ami előttünk fekszik az asztalon  nem, nem akarok ilyet vizionálni! Azt mondom, hogy ha ilyen módon csinálják és nincsenek garanciák, akkor az lehet belőle egyszer. Lehet, hogy 4 vagy 8, vagy 12 év múlva, és lehet, hogy egy teljesen más összetételű kormányzás alatt, de azt mondom, hogy egy ilyen szellemet kiengedni a palackból csak egyszer lehet, annak a veszélyeivel utána viszont mindenkinek számolnia kell. Köszönöm a figyelmet.