Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Váratlan élménnyel szembesültünk ma a Vállalkozásfejlesztési Bizottság ülésén, ugyanis a Jobbik-Konzervatívok teljes frakciója jegyzett egy politikai nyilatkozatot, amelynek a vonalvezetése, miszerint zéró toleranciát tanúsítunk a migráció minden formájával szemben, tulajdonképpen egybecseng azzal a kormánypártok által kezdeményezett nemzeti konzultációs eredménnyel, amelynek során pár évvel ezelőtt a magyar állampolgárok kifejtették és kifejezték az irányú akaratukat, hogy Magyarországon nem szeretnének migrációt látni.

Azzal szembesülünk ugyanakkor, hogy az ázsiai migránsmunkások frontján mintha változtatott volna a kormány ezen korábbi álláspontján, és miközben az illegális migrációról  teljesen jogosan  sokszor kimondtuk itt, ebben a házban, hogy nem lehetünk fogadó ország, nem lehetünk célország, nincsen toleranciaküszöb, amit ezzel kapcsolatban tanúsíthatnánk, mégis azt látjuk, hogy van Magyarországon mintegy 200 ezer álláskereső honfitársunk. Érdemes megvizsgálni, hogy mivel szembesül ez a 200 ezer ember: Európa egyik legszűkmarkúbb munkanélküliségi ellátási rendszerével.

A statisztikai adatok segítenek nekünk: három hónap után ezek a honfitársaink lényegében nem kapnak kézzelfogható anyagi segítséget az államtól. Ezzel szemben megint csak statisztikai adatok állnak rendelkezésre azt illetően, hogy mennyi idő alatt szoktak munkát találni, és az jön ki az adatokból, hogy 9-12 hónap az az idő, amennyibe tipikusan belekerül akár még egy értelmiségi álláskeresőnek is az, hogy az előző munkahelye után egy újat találjon. A mi javaslatunk teljesen egyértelműen arra vonatkozik, hogy rövidítsük le ezt az időt, és ingyenes átképzési programok tömegét biztosítsuk tízmilliárdokból ennek a 200 ezer magyarnak.

A helyzet az, hogy ezzel szemben a költségvetésben néhány ezer honfitársunkat illetően találtunk ilyen adatot, és bár korrekt tájékoztatást kaptunk azt illetően, hogy az utóbbi években milyen kísérleteket folytatott a kormányzat, azt látjuk, hogy tömegesen a 200 ezer magyar honfitársunkat nem segíti ez a kormány; ezzel párhuzamosan viszont áramvonalasítja a harmadik világ dolgozóinak szervezett behozatalát, mindent megtesz a szabályok enyhítése érdekében anélkül, hogy megtenné a magyar munkakeresők támogatásának minden formáját, és az összes ez irányú kísérletet végigvinné.

Összességében tehát a vendégmunkás-toborzással kapcsolatban egyértelmű fenntartásaink vannak, állítjuk, hogy Somogyországban, egy négyezer fős településen a Flextronics gyárában, amikor négyszáz filippínó vendégmunkás tartózkodik ott, nem lenne szükség mindannyiukra, hiszen a környező falvakban, zsákfalvakban ezrével vannak inaktív magyarok beszorulva az élőhelyükre. Nem akarunk álszentek lenni, nem állítjuk azt, hogy mindenkit munkára lehetne fogni közülük, de azt állítjuk, hogy ha mindannyian megkapnák az ingyenes átképzés lehetőségét országosan, ha csak a felük, az egyharmaduk úgy döntene, hogy megéri nekik normális fizetésért dolgozni a jelenlegi létállapotukhoz képest, akkor már több tízezerrel kevesebb filippínó vagy ázsiai migránsmunkás behozatalára lenne szükség.

Ezt hiányoljuk tehát a kormányzat cselekedeteiből, nem tesz meg mindent a szülőföldön való boldogulásért a magyarok esetében; elnézte azt, hogy több százezren kényszerből Nyugat-Európában boldogulnak, és kivándoroltak; elnézi eközben azt, hogy százezrével a harmadik világból hozzák be a munkaerőt, és ezenközben a katasztrofális demográfiai adatok határainkon belül és határon túl egy folyamatos fogyatkozást vetítenek elő a következő évtizedekben is. Ha ezt a képet összeadjuk, és azt a rémképet, hogy a 9,6 milliós Magyarországból az évszázad második felére egy 7-7,5 milliós ország lesz, akkor láthatóvá válik, hogy nem léphetünk a kormány gondolkodásának útjára, nem lehet csak annyit mondani erre a kérdésre, hogy hú, hát ha fogyatkozunk és kivándorolnak a magyarok, akkor majd hozunk Ázsiából munkásokat helyettük. Nem szabad erre az útra lépni.

A szülőföldön való boldogulás lehetőségét minden magyar számára biztosítani kell, efelé viszont normális béreken keresztül vezet az út, a magyar munkakeresők számára ingyenes átképzési programok tömegén  még egyszer mondom: 200 ezer honfitársunkról van szó , és nagyon erős bennünk a hiányérzet, mert azt látjuk, hogy értük a kormányzat messze nem tett annyit az utóbbi időben, mint amennyit tett a multicégek érdekében, a multicégek felszólítására az ázsiai migránsmunkások szervezett, áramvonalasított behozataláért.

Nem szeretnénk tehát, hogy megbontsák Magyarország kulturális egységét, nem szeretnénk, hogy letörjék a béreket, nem szeretnénk, hogy magyarok munkahelyét foglalják el, mert Magyarországon mindig a magyar kell hogy az első legyen, és arra szólítjuk fel a kormányt, hogy támogassa ez irányú politikai nyilatkozatunkat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és a Momentum soraiban.)