SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ombudsman éves beszámolóját tárgyaljuk most, tehát többedjére fordul az elő, hogy tulajdonképpen ugyanebben a felállásban, ugyanezekkel a képviselőtársaimmal, illetve az ombudsman jelenlétében vitatjuk azt meg, hogy egy adott évben, a korábbi évben hogyan és mint működött az ombudsmani hivatal.

A korábbi évekhez hasonlóan én idén is hosszan fogom sorolni a kritikáimat. De ez nem fogja meglepetésként érni ombudsman urat, merthogy néhány hónappal ezelőtt az Igazságügyi Bizottság ülésén ugyanezt tettem, és azok a kritikák ma is létezőek, valósak, meg nem válaszoltak és természetesen a jelentés továbbra is hibás azokon a részeken.

Kezdeném azzal az alapvetéssel, hogy hogyan viszonyul a Demokratikus Koalíció, illetve jómagam az ombudsmani hivatal jelenlegi működéséhez, illetve Kozma Ákos személyéhez. Az a határozott véleményünk, hogy Kozma Ákossal az ombudsmani hivatal betagozódott a Fidesz hatalomgyakorlási módszerébe és rendszerébe, vagyis egy eleme lett annak a helyzetnek, miszerint a Fidesz 2010 után a saját kormányzati mozgásterét kitágítandó elfoglalta  hadd használjam ezt a szót: elfoglalta  azokat a hatóságokat, hivatalokat, szervezeteket, amelyek egyébként arra szolgáltak volna, hogy ellenőrizzék a végrehajtó hatalmat.

(19.20)

Ha úgy tetszik, függetlennek kellett volna maradniuk. Ilyen az Állami Számvevőszék, ilyen a Kúria, és sorolhatnánk ezeket. Ebbe betagozódott az ombudsmani hivatal Kozma Ákos személyével, és ezt nemcsak azért mondom, merthogy ön az Igazságügyi Minisztériumban miniszteri kabinetfőnök volt az első Orbán-kormány idején, tehát kormányzati szinten is megjelent ön korábban mint a Fidesz-kormány résztvevője, hanem azért is, mert az ön egész tevékenysége, amely ebből a jelentésből kiderül, az ön egész nyilvánosságban való szerepvállalása mind ebbe az irányba mutat. Hogy csak egyetlenegyet egyfajta nulladik lépésként idézzek öntől, önnek azt sikerült mondania, hogy „Magyarország modern demokratikus jogállam”.

Na most, ha ön, a jogsértések első számú üldözője képes a mai Magyarországot egyfelől demokratikusnak, másfelől meg jogállamnak titulálni, akkor két eshetőség van: ön vagy vak, és nem látja azokat a társadalmi folyamatokat, amelyeket egyébként a kormány, az önt arra a helyre rakó kormány okoz, vagy egészen konkrétan pontosan tudja, hogy mi zajlik ebben az országban, csak éppenséggel ön hallgat, és nem vesz részt tevékenyen, amikor fel kell lépni ezekben a jogsértésekben, akkor viszont jogosan mondom azt, hogy a Fidesz-kormány akaratának a kiszolgálója ön, tisztelt Kozma Ákos.

Menjünk bele a részletekbe, már csak azért is, mert az ön beszéde meg utána a fideszes képviselőtársam hozzászólása alatt volt egy olyan érzésem, mintha nem ugyanazt a jelentést olvasnánk, vagy legalábbis a jelentés köszönőviszonyban nincs a valósággal. Kezdjük a nemzetközi megítéléssel! Ön hosszan sorolta, hogy melyik nemzetközi partnerével milyen jó kapcsolatot ápol. Konkrétan azt jegyzeteltem le az ön beszédéből, hogy széles körű nemzetközi reputációja van önnek, illetve a hivatalának.

Na most, ehhez képest 2022-ben leminősítette önt, a magyar ombudsmani működést, a magyar ombudsmani hivatalt az ombudsmanok nemzetközi szervezete, hadd hívjam így, egészen pontosan a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetsége „A” minősítésből „B” minősítésűvé változtatta a magyar ombudsmani szervezet működését. Ez, azon túl, hogy presztízsveszteség, azon túl, hogy a kispadra ültettek minket, illetve önt, azt is jelenti a gyakorlatban, hogy csak megfigyelőként vehet részt az ENSZ egyébként legfontosabb emberi jogi testülete, az Emberi Jogi Tanács ülésein, nincs felszólalási vagy szavazati joga. A lefokozás veszélye egyébként már akkor régóta lebegett az ön feje felett. Jelezte ez a szervezet többször, hogy aggályos az ön működése, vagy nem akart tenni, vagy nem tudott tenni ez ellen semmit, de a lényeg az, hogy megtörtént a lefokozás.

Mi volt az indoka ennek a lefokozásnak? A függetlenség elvesztése, hogy egy fogalommal illessem ezt. Az akkreditációt felülbíráló nemzetközi testület vizsgálata szerint például a függetlenség elvesztése nyilvánul meg abban, hogy nem foglalkozott, nem foglalkozik megfelelően az emberi jogi problémákkal, a sérülékeny kisebbségek védelmével, különösen beleértve az LMBTQ-közösség tagjait érő jogsértéseket, nem emelte fel szavát a civil szervezeteket ért, kormányzati irányból érkező jogsértések ellen, a sajtószabadságot korlátozó intézkedések ellen vagy a bíróságok függetlenségét csorbító kormányzati lépések ellen sem, és számos, egyébként politikailag érzékeny és aktuális kérdésben akkor sem fordult az Alkotmánybírósághoz, amihez joga lett volna, hogyha a jogsértés nyilvánvaló volt. Na, ez az óriási nagy nemzetközi reputáció, amire ön olyan büszke még itt a pulpitusról is elmondva.

Mi történik egyébként a munkájában? Azt sorolta, hogy hány és milyen jelentést, közleményt, állásfoglalást adott ki, azonban ezek soha nem tartalmazzák azt, hogy valójában hányszor oldotta meg a problémát, amit az állampolgárok felvetettek. Valójában ezek a statisztikák nem alkalmasak arra, hogy valós képet kapjunk a hivatal, illetve az ön működéséről. De nemcsak a mennyiségéről, már hogy a kiadott ilyen-olyan jelentések mennyiségéről van szó, és nemcsak ez a probléma, hanem a feldolgozott ügyek fajsúlya is sok esetben elmarad a korábbi, akár 5-10 évvel ezelőtti működéstől.

Mondok egy példát, ez megint csak nem újdonságként fog hatni Kozma Ákosra, hiszen a bizottsági ülésen is ezt hoztam példának. Foglalkozott a HÉV Boráros téri hangosbemondójának hangerejével, és hogy ez kiket és hogy sért, milyen jogában, és ez bizonyára az ott élőknek egyébként fontos. Na de ennek az ügynek a társadalmi fontosságánál 5-10-20 olyan ügyet tudnánk mondani itt és most kapásból, amely több embert érint, nagyobb súlyú, nagyobb társadalmi réteg szenvedett sérelmet, és amelyekben egyébként az ombudsman meg sem szólalt, és nem is intézkedett.

A jogalkotás, illetve a közélet homlokterébe kerülő kérdésekben évek óta semmi érdemi hozzáfűznivalója nincs önnek, tisztelt Kozma Ákos, és ha mégis van, na, abban sincsen köszönet. Mondok példát. Amikor idén tavasszal a tanárok sztrájkjogát csorbító rendelete a kormánynak felmerült, hogy ennek mi a megítélése, vajon ez jogszerű vagy sem, akkor az ombudsman sietett leszögezni, hogy ez rendben van, és ezt a kormány megteheti, és a sztrájkjog elszenvedőiről értekezett nyilvánosan. De hasonlóan járt el, amikor a szülőket igyekezett lebeszélni, hogy támogassák a tanárok sztrájkját.

Tehát amikor a politikailag homloktérbe kerülő ügyben mégiscsak megnyilatkozik ön, akkor természetesen a kormánnyal azonos szelet fújva, együtt cselekedve nyilvánul meg. Egy szava nem volt az LMBTQ-emberek elleni kormányzati gyűlöletkampányról, a pedofíliát a homoszexualitással összemosó homofóbtörvényről, semmilyen beadvány nem született, semmilyen nyilvános nyilatkozatot nem tett, a beszámolója egyetlenegy része nem szól erről, pedig ebben az időszakban történtek.

Itt jegyzem meg, hogy létezik az az elhíresült oldal, egyetlenegy állami vagy kormányzati tisztségviselő nem dicsekedhet ezzel, a valaszoltekozmaakos.hu, ahová a civilek összegyűjtik azokat az ügyeket, amelyek elindulnak, amelyekben állampolgárok írnak önnek, majd semmi nem történik, vagy maximum egy technikai választ kapnak, hogy igen, az ügye beérkezett. Ez egy nagyon tanulságos honlap, javaslom mindenkinek elolvasni.

Ejtsünk egy szót, mert ön is megtette, az Egyenlő Bánásmód Hatóságról, illetve az odatartozó ügyekről! Ugye, mi ennek a sztorinak a lényege? A Fidesz beszántotta az Egyenlő Bánásmód Hatóságot azért, mert ez volt, ez maradt az egyedüli olyan hatóság, amely nyilvánosan szembement azzal a kormányzati akarattal, amely kipécézett magának bizonyos társadalmi csoportokat, és azokat hátrányos jogi helyzetbe hozta, például az LMBTQ-közösséget. Ezt úgy tette meg a Fidesz és a kormányzat, hogy ön alá, tehát az ombudsmani hivatal alá besorolta ezeket az ügyeket.

Az volt a kimondott érv, nyilvános, kimondott érv, hogy így lesz hatékony az egyenlő bánásmód érvényesítése. Nem találni ebben az országban olyan érintettet, egyenlő bánásmód kapcsán érintettet, a területen dolgozó civil szervezetet, ügyvédet, bárkit, akinek rálátása van erre az ügyre, aki azt mondaná, hogy ez a mintegy két éve megtörtént változás jó, hatékony és előnyös volt ezeknek az ügyeknek az érdekében. Nem volt az! Abból a szempontból viszont hatékony volt, hogy önök évekig, nem tudom, ma igaze, évekig ki nem nevezték ennek a főigazgatóságnak a vezetőjét. A honlapon elérhetetlenné tették a korábbi jelentéseket, tehát próbálták és próbálta elhallgattatni ezeket az ügyeket, és az történt, amit tudunk, hogy szokott történni az államigazgatásban: ha kiemelten akarsz kezelni egy ügyet, akkor külön minisztériumot hozol rá, külön hivatalt, hatóságot hozol rá, ha ellenben el akarod fektetni az ügyeket, akkor be kell raknod valamelyik más alá, lehetőleg úgy, hogy ne is látszódjon, hogy létezik. Ez történt az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos ügyekkel.

Dicséretes az  nézzük akkor, mit csinál ön, ha arról beszéltem, hogy mit nem csinál , hogy egyébként gyermekvédelemmel foglalkozott, az ukrán háború elől menekülőkkel foglalkozott. Ez mind egyébként jó és fontos dolog, csakhogy az ön munkájának a derékhada nem ez lenne, és nem is ez volt korábban. Ez az ön új szerepértelmezéséből fakad.

(19.30)

A területi irodák megnyitásáról is hadd mondjak két mondatot, hiszen ön ezt nagy sikertörténetként adja el, de ne felejtsük el, hogy mi helyett jöttek létre a területi irodák. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságával kapcsolatban az ügyvédek helyett, az ügyvédek segítő hálózata helyett hozta létre ezt a területiiroda-hálózatot. Mondja ön, hogy nemzetközi viszonylatban is újdonság. Persze, mert nemzetközi viszonylatban az ombudsmanok inkább segítenek az emberek problémáiban meg a jogsértéseiben, nem pedig abba ölik a pénzt és az energiát, hogy irodákat hozzanak létre, oda embereket ültessenek, és azt remélik, hogy ezzel lesz megoldva az ügy. Erre majd most azt fogja mondani, hogy persze, de hány ügyet vettek föl ezekben az irodákban. Persze, és hányat oldottak meg? Hány lett ebből sikeres? Hány az, amire azt tudjuk mondani, hogy valóban segítettek az embereknek a problémák megoldásában? Erre nem tudna semmiféle sikerjelentést írni, vagy ha igen, az hazugsággal lenne tele.

A jelentésben találunk arra is utalást, ön is most itt elmondta, hogy például ön és a kollégái gyermekotthonokat újítanak fel, és a jelentésben még a laminált padlóról is beszél, ami nagyon szép és tisztességes, becsületes, karitatív tevékenység tud lenni, csak önnek nem ez a feladata. Önnek és a hivatalnak a jogvédelem a feladata, az, hogy az önhöz forduló állampolgárokat, akik úgy érzik, hogy sérült az ilyen-olyan-amolyan állampolgári joguk, emberi joguk, azokat megvédi, azokat segíti, azoknak az ügyeiben megoldást nyújt. Bocsásson meg, de nem az a feladata, hogy ön laminált padlót fektessen le gyermekotthonokban, ez bármennyire is egy dicsérendő, karitatív feladat.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A gyermekvédelemről még egy mondatot! Hogy, hogy nem, akkor került a tevékenységének a homlokterébe a gyermekvédelem, amikor a kormányzat is a gyermekvédelmet állította a politikai tevékenységének az egyik fókuszába. Tudjuk, miért volt ez? Azért, mert Kaleta Gábor pedofil ügyei olyan hatalmas felháborodást keltettek, hogy intézkedést követelt széles körben az állampolgárok közege. Erre azonban a Fidesz az LMBTQ-közösséget találta meg céltáblának, és úgy fordította az egész kérdést, a konkrét törvényt is, hogy valójában a pedofilellenes küzdelemből egyfajta LMBTQ-közösség elleni kormányzati hecckampány indult. Ön ebbe bekapcsolódott azzal a helyzettel, hogy ön rácsatlakozott erre a bizonyos tevékenységre, ami önmagában, mondom, jó és szép és dicsérendő lenne, ha egyébként a gyermekvédelem fontos és jó szerepet kapna a kormányzatban, de nem ilyen politikai keretrendszerben.

Summa summarum, azt kell mondanom erre a beszámolóra, nem az a kérdés, hogy ezt a DK egyébként elfogadja, vagy nem fogadja el, a DK az ön lemondását követeli és az Egyenlő Bánásmód Hatóság visszaállítását, újramegalapozását követeli, és erről törvényjavaslatot is benyújtottunk. Tehát e konkrét javaslat kapcsán nem tudok mást mondani, mint hogy ezt mi nem fogjuk megszavazni. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)