DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Munkatársak! Tisztelt Szószólók! A Mi Hazánk Mozgalom vezérszónokaként én egy teljesen más aspektusból megfogalmazott kritikát fogok megfogalmazni a beszámolóval kapcsolatban.

Nagy hiányossága a beszámolónak, és talán ez a legerősebb kritikai észrevételem, hogy a jelenkor számos kihívására nem válaszol, úgy tesz, mintha ezek a kihívások vagy ezek a fontos társadalmi jelenségek nem is léteznének; nem foglalkozik a Covid nevű világprojekt utóhatásaival  ezekre mindjárt részletesebben is ki fogok térni , tehát kellő tisztelettel azt kell mondanom, biztos úr, hogy nagyon úgy néz ki, nem egy filmet nézünk, nem ugyanazt a filmet nézzük.

És akkor a teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel néhány ilyen fejezetpontot: az iskolai erőszak kérdése a sértettek védelme oldaláról, és egy nagyon érzékeny társadalmi kérdés az integráció, szegregáció problémaköre. Aztán, amiről itt senki nem beszélt az elmúlt lassan két órában: a végrehajtó maffia általi kilakoltatások keretében utcára tett emberek jogvédelme, Covid-problémakör, migrációs válság, rendeleti kormányzás, amely, mondjuk, a demokráciát, a jogállamot az egyik legnagyobb mértékben sértő közjogi vagy jogalkotási jelenség, amit most már visszaélés-szerűen gyakorol a kétharmados kormányzat.

És a legvégén majd fogok az ön vagy az önök szíves figyelmébe ajánlani olyan aktuális kérdéseket, amelyeket, remélem, a 2023. évről szóló beszámolóban már érinteni fognak, és ott viszontlátom. Kezdjük először az iskolai erőszak kérdéskörével, hiszen ez az ország egyre több iskolájában, általános iskolájában is létező jelenség, és már nemcsak az északkeleti megyékre, nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád vármegyére jellemző, hanem kevesebb az olyan vármegye, ahol nem ütötte fel a fejét ez a probléma.

Anélkül, hogy itt túlzásokba esnék vagy támadási felületet adnék akármelyik oldalról érkező támadásokkal kapcsolatban, el kell azt mondani, hogy nem kizárólag, de jellemzően jól körülírható szociokulturális sajátosságokkal rendelkező közegből kerülnek ki azok a gyermekek, akik egyrészt egyre nagyobb mértékben és egyre gyakrabban terrorizálják a pedagógusokat, akik gyakorlatilag teljesen eszköztelenek. Ezzel kapcsolatban sem hallottunk javaslatokat, hogy hogyan lehetne egy klasszikus-konzervatív irányból vagy megközelítésből visszaadni azokat a jogköröket a pedagógusok kezébe, amelyekkel rendet tudnának tartani. És egyébként itt nemcsak a pedagógusok oktatási képességeinek, mondhatnám már: amerikai mintájú jelentős rombolásáról van szó, hanem a sértettek, a fizikailag gyengébbek testi épségének, egészségének, életének a védelméről.

És kapaszkodjanak meg, tisztelt képviselőtársaim, vitatkozhatunk mi itt jobbról-balról, radikális, konzervatív, liberális, bármilyen irányból az integrációról és a szegregációról, hogy melyik a jó, melyik a rossz, mikor melyiket kellene alkalmazni, lehet itt a szegregációt egyfajta negatív vagy szélsőséges kifejezésként beállítani, csak az a helyzet, hogy mindegy, hogy mi mit beszélünk akár ott, a helyünkön ülve, akár itt a pulpituson, a szülők ezt a kérdést megoldják.

Felhívom az önök szíves figyelmét arra, hogy az elmúlt legalább másfél évtizedben ez a kérdéskör megoldódott, hiszen azokból az iskolákból, általában államilag fenntartott iskolákból, ahonnan a rendszerszintűvé vált, napi gyakoriságú iskolai erőszak miatt a szülők elviszik a gyermekeiket, komoly idő- és költségtöbblet-ráfordítással, ott rendszerint azok maradnak, akiktől nem lehet tanítani, akiktől szenvednek a pedagógusok és szenvednek a sértett gyermekek is, és tömbszerűen kialakulnak, fogalmazzuk meg nyíltan: a magyar iskolák és főleg a legnagyobb hazai kisebbség gyermekei által fémjelzett iskolák. Lehet ezt valamifajta szélsőséges véleményként beállítani, de először inkább próbáljuk megcáfolni.

Ha a saját választókerületemet, a Mátészalka székhelyű választókerületet is megnézem, ezek a tömbösödések szinte már végbementek, becsontosodtak, kikristályosodtak. Általában egyházi fenntartású iskolákba viszik el azokat a gyermekeket, akik mintegy elmenekülnek, vagy akiket kimenekítenek a szüleik abból a közegből, ahol nem lehet tanítani. Ezzel kapcsolatban egyetlen éles kritikát sem hallottunk tisztelt biztos úrtól, hogy mit lehetne ezzel a kérdéssel kezdeni. Ön szerint, önök szerint, tisztelt képviselőtársaim, az a megoldás, hogy a sértettek meneküljenek, hogy a sértettek szülei vállaljanak jelentős költségtöbbletet, általában olyan országrészekben, ahol az alapvető megélhetés szinte hónapról hónapra alig biztosított? Vállaljanak rengeteg utazási költséget? Ez nehezítse a munkaköri kötelességeik ellátását, csak azért, mert a rendszer gyenge, csak azért, mert a rendszer gyakorlatilag a legszélsőségesebb liberális módon megbénítja azokat a lehetőségeket, amelyekkel rendet lehetne tenni az iskolákban? És ezt bágyadt iskolaőri intézménnyel nem lehet megoldani. Politikai kommunikációs trükknek nagyon jó, csak a való életben, az iskolákban, a tantermekben, a mellékhelyiségben nem oldja meg ezt a problémát. Nagyon kíváncsian vártam, hogy ezzel kapcsolatban legalább szóban kiegészítést tesz, de sajnos nem történt meg.

Aztán evezzünk egy teljesen másik problémakörre: a Covid nevű világprojekt vagy a Covid-őrület kapcsán lehetne azt mondani, vagy el lehet annyival intézni, hogy a teljesen észszerűtlen, a józan paraszti észjárást abszolút nélkülöző, sokszor egymásnak is homlokegyenest ellentmondó, tiltásokkal, korlátozásokkal, tilalmakkal milyen módon tettek tönkre egyéni vállalkozásokat, gazdasági társaságokat általában a vendéglátás, a turisztika területén, de akár egyébként más területeken; olykor hogy fordítottak szembe generációkat, a fiatalabbakat az idősekkel  ugye, itt például a boltba vagy a gyógyszertárba járásra gondolhatunk , és hogyan korlátozták az emberek alapvető szabadságjogait, a mozgás szabadságát, hogyan szabtak ki bírságokat azokra, akik önállóan, egyénileg, több száz méteres távolságra a lakott környezettől vagy bármelyik embertársuktól, elmentek futni. Tudnám példaként említeni az ülésvezető elnök asszonyt is, vagy egy másik frakciótársamat, aki minden emberi lélektől több száz méterre elment horgászni, és több tízezer forintos bírsággal sújtották, de ezek nem egyedüli esetek, és nyilván itt nem az a leghangsúlyosabb, hogy a Mi Hazánk Mozgalom valamelyik tisztségviselőjét vagy vezetőjét érték ezek a sérelmek, ezek sok más honfitársunkat is érték. Ezekre lehet azt mondani, hogy: hát, ezek a 2020. meg a 2021. évről szóló beszámolóban kaptak helyet, vagy nem kaptak helyet, vagy ott kellett volna erről beszélni.

De van egy különösen kiemelt probléma, ez pedig az oltásterror, tisztelt biztos úr. Az oltásra kötelezésben rendkívül széles körben érintett munkavállalói körről se hallottunk egyetlen megveszekedett szót, egy gondolatot, egy mondatot sem.

(19.50)

Én elhiszem, hogy egy világprojekttel szembemenni rendkívül veszélyes. De én arra biztatom önt, hogy ne abból a szempontból vizsgálja a magyar ugart meg a mindennapokat, mint az a focista, aki leviszi a meccs végén a szögletzászlóhoz a labdát, ott elbabázik vele, és akkor eltelik az idő, lefújják a meccset, mindenki megy haza az öltözőbe, vagy megy az öltözőbe, aztán majd haza, hanem próbáljon ezekre a problémákra rávilágítani.

Ez az emberek életét, egészségét, testi épségét, a munkavállalás szabadságát, a vállalkozás szabadságát legsúlyosabban érintő kérdések közé tartozik. Azzal a világszintű hazugsággal tömték az emberek fejét, azzal tépték az agyunkat 2020-ban és ’21-ben  nem igaz, tisztelt képviselőtársaim?! , hogy oltakozzunk, vessük alá magunkat egy globális szintű emberkísérletnek, mert azt mondták, hogy csak az oltás, csak az oltásban rejlik a megelőzés kulcsa.

A legerősebb érv és a legaljasabb az volt, hogy főleg azért adassa be magának mindenki az oltást, vesse alá magát ennek az emberkísérletnek, mert az megakadályozza, bizonyított módon  ezt hazudták  a fertőzés továbbterjedését. Aztán 2022 őszén  azért ez igencsak belekarcol a 2022-es évbe  a Pfizer egyik felső vezetője mondta azt, hogy még csak nem is tesztelték a Pfizer-vakcinát, az egyik leggyakrabban használt vakcinát arra, hogy egyáltalán alkalmase a fertőzés továbbadásának, továbbterjedésének a megakadályozására.

Nem azt várjuk az ombudsmantól, de még a magyar kormánytól se, hogy egyedüliként perelje be a Pfizert, de egyébként a Magyarországon elvégzett és beadott oltásokért a magyar joghatóság adta lehetőségek és keretek között igenis be kellett volna perelni, érvényesíteni kellett volna a jogos igényünket. Hány embert rúgtak ki  egészségügyi dolgozókat, rendvédelmi dolgozókat, honvédségnél dolgozókat , akik másként gondolkodtak, nem vetették alá magukat ennek az egésznek, és elvesztették a munkahelyüket?! Évtizedes karrierek törtek derékba. Erről se hallottunk, az ő jogvédelmükről sem hallottunk egy árva szót sem, tisztelt ombudsman úr.

Aztán oly nagy hévvel beszél itt mindenki a környezetvédelemről, önök is. Mi a helyzet az akkumulátorgyárak kérdésével? Ez egyébként hangsúlyosabban fog belevágni a 2023-as évről szóló beszámolóba, én ezt elismerem, de ez már a tavalyi évben is terítékre került. Hogyan fogják elszennyezni az ivóvízkészletünket? Mennyiségileg, minőségileg milyen kockázatokat jelent ez? Milyen kockázatokat jelent ez az emberek egészségére? Ezzel kapcsolatban sem hallottunk semmit, ez egészen megdöbbentő. Tehát erre mondtam azt az előbb, amikor elkezdtem a felszólalásomat, hogy mintha ezek a jelenkorra, a legújabb korra jellemző fontos ügyek nem is léteznének. Ön úgy tesz vagy önök úgy tesznek, mintha erről nem is akarnának tudomást venni.

Aztán ott van a migrációs válság kérdése. Ez a másik oldalról érinti a magyar emberek szubjektív biztonságérzetét, vagyonbiztonsághoz fűződő jogait, ha úgy tetszik, a mozgásszabadságukat is. Itt abszolút nem akar a magyar állam az erőszakmonopóliummal élve kellő erővel fellépni, és nagyon sok, Dél-Alföldön élő magyar ember úgy érzi, hogy az állam megszűnt, úgy érzi, hogy kezdünk elmenni egy Mad Max-világ felé, és úgy érzi, hogy bár ő befizeti az adóit, a közterheket, teljesíti az állampolgári kötelezettségeit, de nem kap az államtól olyan szintű védelmet és biztonságot, amit joggal elvárhatna. Erről sem hallottunk egy árva szót sem.

Ahol meg az állam visszaél az erőszak monopóliumával, folyamatosan túlkap, sok esetben egy végrehajtó maffiát támogatva  a kilakoltatások kérdésköréről beszélek, tisztelt ombudsman úr , ott valahogy szintén elfogynak az önök érvei, vagy becsukják a szemüket, homokba dugják a fejüket, vagy úgy tesznek, mintha ez nem is létezne. Legtöbbször a honfitársaink egyetlen komoly értékű vagyonát vagy vagyonelemét, a lakásukat vagy a családi házukat erősen megkérdőjelezhető körülmények között megindított végrehajtási eljárások végkifejleteként elveszik a fejük felől, és a legdurvább filmeket idéző módon, rendőri erővel sokszor szó szerint a földön húzzák őket, az emberi méltóság legmélyebb megalázásával, hiszen a jobban kiművelt  persze nem megfelelő irányban kiművelt  végrehajtók ezt is megtehetik.

Kell ennél ékesebb bizonyíték ennek a problémának a súlyosságára, mint hogy kormányszintű érintettje van annak a büntetőeljárásnak, amelyben, persze lehet mondani, hogy az ártatlanság vélelméből kifolyólag még nem ért véget, de azért elég rendesen tetten érhetőek ebben is politikai szálak. Nagyon kényes kérdés, én elhiszem, hogy nem segíti elő a szakmai előmenetelt, és mondjuk, nem biztos, hogy a karrierépítésnek ez a legjobb eszköze, lehet, hogy ezért is ennyire túl óvatosak, de ezekről nem beszélni egészen elképesztő.

2022 júniusában, pár héttel az országgyűlési választások után harminc-egynéhány moratóriumot meghosszabbított a kormányzat, az ingatlanárverési és kilakoltatási moratórium nem szerepelt köztük. Több tízezer eljárás indult meg, betárazva várták ezek az ügyek az érintetteket, a végrehajtó hiénák már alig várták, hogy a legzsírosabb falatokra lecsaphassanak, ez valahogy nem érte el az ön és munkatársai ingerküszöbét. Borzasztó hiányosság!

A rendeleti kormányzás kérdésköre is jóval többet érdemelne, mint néhány másodperc. Azért azt jogászként is nehezen tudom minősíteni, hogy egy eleve gyakorlatilag teljhatalommal, kétharmados alkotmányozó többséggel bíró kormányzat az extraplusz lehetőségek legfelsőbb kategóriájaként folyamatosan visszaél, és beveti még a rendeleti kormányzás eszközét. Tehát erre mondják, hogy hegyre halmot, erdőbe fát minek viszünk már. Visszaélés-szerűen gyakorolja ezt a jogkörét a kormányzat, amikor már a kétharmados többség adta felhatalmazás is nagyon nyűgös neki, akár egy gyorsított vagy kivételes eljárásban végigvinni egy törvényjavaslatot. Egyszerűbb egyik estéről a másik reggelre előjönni különböző olyan szabályokkal, amelyek mondjuk, a magyar embereknek nemcsak a jogos érdekeit, hanem alapvető jogait is sok esetben sértik.

És akkor engedje meg nekem, hadd ajánljak nagy tisztelettel ezen kritikák megfogalmazása után két olyan területet, amelyről ugyan elvárta volna öntől a Mi Hazánk Mozgalom, hogy már a 2022-es beszámolóban, de ebben a beszámolóban is nemcsak szót ejt, hanem több oldalon keresztül taglalja, de akkor az a kérésünk és elvárásunk ön felé, hogy jövő ilyenkor a 2023-as évről szóló beszámolóban erről legyenek kedvesek készíteni egy részletes elemzést. Az egyik a készpénzhasználathoz fűződő jog (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a másik pedig az, hogy a vendégmunkások beözönlése milyen módon sérti a magyar emberek megélhetéshez, munkavállaláshoz és szabad vállalkozáshoz fűződő érdekeit. Akkor is itt leszünk, meg fogjuk kérdezni önt, és várjuk majd a válaszait, mint ahogy ezekre a felvetésekre is várjuk a válaszokat.

Az előbb részletesen felsorolt indokok miatt a Mi Hazánk Mozgalom ezt a beszámolót ebben a formában nem tudja elfogadni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)