DR. KOZMA ÁKOS, az alapvető jogok biztosa: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem röviden, de érdemben válaszolni az elhangzottakra. Mindenekelőtt hadd köszönjem meg azt a jórészt érdemi és szakmai vitát, amely lezajlott jórészt érdemi és jórészt szakmai , természetesen minden felmerült kérdésre igyekszem legalábbis néhány szóban válaszolni. Sorban szeretnék menni.
Mindenekelőtt köszönöm az Igazságügyi Bizottság elnökének, Vejkey Imre elnök úrnak a szavait a bizottság véleményével kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy ott is egy komoly szakmai megbeszélést folytattunk a beszámolónkról. Bízom benne, hogy az a szakmai együttműködés, amely az Igazságügyi Bizottság és a hivatalunk, az ombudsmani intézmény között fennáll, a jövőben ilyen szakmai keretek között tud zajlani. Köszönöm szépen, elnök úr, a szavait.
Giricz Vera szószóló asszonynak külön köszönöm a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága nevében tett felszólalását. Külön köszönöm az elnök úrnak is azt, hogy megtisztelt azzal, hogy végig itt volt a beszámolónk tárgyalása során. Néhány szót hadd szóljak, mert a bevezetőben nem volt bővebben lehetőségem kifejteni.
Szóval, én is azt gondolom, hogy a tavalyi esztendőben a pandémia utóhatásai mellett az említett, tavaly február végén kitört háború szörnyűségei, a nagyszámú traumatizált menekült új kihívások elé állította hazánk lakosságát és köztük a nemzetiségi közösségeket is. A gyors és nagylelkű segítségnyújtás sokat jelentett a háború első hónapjaiban érkezőknek, de a tartósan hazánkban élő menekültek életfeltételeinek, így különösen a lakhatás, a munkalehetőség, az egészségügyi ellátás, a gyermekek nevelése és oktatása kifejezetten nehéz és összetett feladat elé állította az ellátásuk megszervezésében részt vevő minden szereplőt. A társadalmi jelenségek hatása nyilván a nemzetiségi jogvédelem vonatkozásában is tovább erősítette azokat az ügyfélforgalmi tendenciákat is, amelyeket a szószóló asszony is említett, s amelyek már az előző években is megfigyelhetők voltak.
Az előző évekhez hasonlóan ’22-ben is a klasszikus nemzetiségi jogi ügyek esetében az egyedi visszásságok helyett ahogy már említettem mindinkább az általános, valamennyi nemzetiségi közösséget érintő, alacsonyabb számú, de nagyobb elvi jelentőségű beadvány érkezése volt jellemző. Ez a folyamat egyébként összefüggésbe hozható a nemzetiségi származású személyek jogtudatossá válásával, az online jogérvényesítés lehetőségének robbanásszerű terjedésével és a nemzetiségi jogvédelem egyéb szerveinek, különös tekintettel a helyi és az országos nemzetiségi önkormányzatok, a szószólók és a képviselők fokozódó aktivitásával. Az érintettek egyedi ügyekben gyakrabban kértek segítséget választott vezetőiktől, testületeiktől, a nemzetiségi önkormányzatok és intézmények jellemzően rendelkeztek megfelelő szakemberekkel és infrastruktúrával, a biztoshelyettes asszonyhoz így elsősorban kiemelt jelentőségű jogi kérdésekkel és visszásságokkal fordultak. Sok esetben pedig több nemzetiségi közösség képviselője közösen kérte az ombudsmanhelyettes segítségét és közreműködését összetettebb ügyekben, melyek a struktúra teljes körű vizsgálatát, speciális szakértői tudást, nagyobb elemzési kapacitást vagy rendszerszintű ismereteket igényeltek.
Felhívnám a figyelmüket, hogy az egyenlő bánásmóddal és esélyegyenlőséggel kapcsolatos ügyekben a fenti jelenségnek pont a fordítottja volt tapasztalható, hiszen a gyors és kompetens szakmai segítséghez való hozzáférés számunkra több okból is korlátozott volt ’22-ben; egyedi élethelyzetekkel, szociális, lakhatási, nevelési-oktatási kihívásokkal összefüggő problémákat érzékeltünk ezen a területen az ügyszámokat már említettem.
Szeretném megemlíteni az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóságunk nemzetiségi érintettségű ügyeit. A tevékenységük során a tavalyi esztendőben a biztoshelyettes asszonnyal együttműködve 17 olyan ügy volt, amelynek valamely szakaszában a kérelmező arra hivatkozott, hogy például nemzetisége miatt érte őt hátrány. Ez az előző, tehát a ’21. évhez képest, amikor 32 ilyen ügy, ügyünk volt, ez egy 50 százalékos csökkenést jelentett egyébként.
A valamennyi nemzetiséget érintő, átfogó nemzetiségi jogi ügyek száma is emelkedett, hagyományosan a német és a szlovák nemzetiségi ügyek száma követi sorban az átfogó nemzetiségi vizsgálatokat. Láthatóan és érthető módon nőtt az ukrán nemzetiségi személyektől érkező panaszok száma is a tárgyévben.
Úgyhogy még egyszer köszönöm szépen a nemzetiségi ügyben tett hozzászólását, és köszönöm a bizottságnak a támogató hozzáállását.
(20.20)
Sorban továbbhaladva: Nagy Csaba, Fidesz, részéről köszönöm képviselő úrnak a megjegyzését. Külön köszönöm a nemzetközi kapcsolataink elemzését, hiszen azt gondolom, hogy a nemzetközi kapcsolataink nélkül mi sem tudnánk egy erős és határozott irányt tartani a magyar jogvédelemben. Köszönöm képviselő úr álláspontját és ennek az ismertetését.
A sorban következik Sebián-Petrovszki képviselő úr, a DK-tól, aki azzal kezdte, hogy részben ismételni fogja az Igazságügyi Bizottságon elhangzottakat. Engedjék meg, hogy akkor én is ezt tegyem, hiszen nagyságrendileg ugyanezeket a problémákat vetette fel képviselő úr, hadd reagáljak sorban a felvetéseire.
Magyarország ön szerint nem modern, demokratikus jogállam. Én megismétlem: Magyarország egy modern, demokratikus jogállam. És egyébként azt gondolom, amit a bizottsági ülésen is elmondtam (Sebián-Petrovszki László: Jól megérvelte!), jómagam is már több mint két évtizede oktatom ezt a tárgyat egy jogi karon, és azt gondolom, hogy ez egy alapvető jogi kategória. Ha valaki, mondjuk, alkotmányjogi tankönyveket tanulmányozna, akkor pontosan láthatja, hogy a demokratikus jogállam milyen tartalmi elemekkel bír, és azt gondolom, hogy a mai magyar demokrácia működésében egyébként mindegyik tartalmi elem fellelhető és tetten érhető. Azt is megjegyeztem halkan a bizottsági ülésen, hogy ha valaki ilyet állít az egyetemi vizsgán, akkor további kérdéseket kell föltegyünk, hogy tisztázzuk az illető tárgyi tudását (Varga Zoltán: Pártállását!), hiszen azt gondolom, hogy ez egy annyira egzakt és meghatározott jogi kategória, hogy ezzel szemben nyilván csak politikai síkon lehet vitába szállni, én pedig politikai kérdésekkel nem szeretnék foglalkozni, ha megengedi a képviselő úr. (Varga Zoltán közbeszól.)
A képviselő úr következő felvetése volt az ombudsmani intézménynek az „A”-ból „B” kategóriába történő képviselő úr szavaival leminősítése. Engedje meg, hogy néhány szót erről is szóljak! Először is, az úgynevezett GANHRI, tehát az ENSZ illetékes bizottsága, amely a nemzeti emberi jogi intézmények nyilvántartását végzi, a 2015-19 közötti időszakot vizsgálta a magyar ombudsmani intézmény tekintetében, ezt szögezzük le. Én 2019. szeptember 26-án léptem hivatalba. Az előttem lévő öt év volt a vizsgálat tárgykörében. Egyébként pedig ötévente kötelező mindig felülvizsgálni az adott intézmények minősítését.
Az eljárás a kifogásokra való válasz megadásához egy év időtartamra, majd a koronavírus-járványra tekintettel újabb egy évre elhalasztásra került, így a végleges döntés 2022 májusában született meg. Fontos azonban azt kiemelni, és ezt hangsúlyoznám, hogy az álláspontunk szerint több szempontból hibás döntéssel szembeni fellebbezésünket sajnálatos eljárási szabályok miatt nem vizsgálták meg és el sem bírálták. Így tehát a jogállami alapelveknek ellentmondva az adott döntés felülvizsgálatára, az általuk jelzett hibák kijavítására sor sem kerülhetett.
Az intézményünkkel szemben megfogalmazott kritikák egyébként, ahogy említettem, jelentős részben 2019 szeptemberére, tehát a hivatalba lépésemet megelőző időszakra vonatkoznak. Én 2019. szeptember óta azon dolgozom személyesen és munkatársaimmal együtt, hogy közvetlenül ismerjük meg az emberek problémáit, mindezekhez pedig jelentős tapasztalatszerzési lehetőséget biztosít az az országos látogatássorozat, amit az első pillanattól kezdve végzek.
Az „A” és „B” státuszról is hadd szóljak néhány szót. 2022-ben a világ 128 nemzeti emberi jogi intézménye volt minősítve a GANHRI által. „A”, „B” és „C” státuszú intézmények léteztek. 86 intézmény rendelkezett ’22-ben „A” státusszal, 32 „B”, 10 pedig „C” státusszal. Az alapvető jogok biztosa az általunk kifogásolt és megfellebbezhetetlen reakkreditációt követően olyan nemzeti emberi jogi intézményekkel került „B” státuszba, mint Svédország, Szlovákia vagy éppen Belgium. További kérdéseket vet fel a besorolásokat illetően, hogy például jelenleg „A” státusszal rendelkezik Afganisztán és Irak, és „A” státusszal rendelkezett, amíg ki nem zárták, Oroszország is.
A feladataimat, ahogyan eddig, úgy a jövőben is az Alaptörvény rendelkezéseit érvényesítve, a magyarországi törvényi keretek között, ugyanakkor az ombudsmani intézményekre vonatkozó párizsi elvek által meghatározott kritériumoknak eleget téve fogom ellátni. Miközben azonban a nemzeti emberi jogi intézményekkel szembeni legfőbb elvárás a függetlenség, ezen reakkreditációs döntés hátterében éppen az állt, hogy az alapvető jogok biztosa nem az akkreditációs albizottság iránymutatása alapján, hanem kizárólagosan saját maga és munkatársai szakmai ismereteit alapul véve kívánja eldönteni, hogy megítélése szerint felmerüle olyan alapjogi sérelem, melynek feltárására vizsgálatot kell indítania, illetve maga kíván dönteni az intézkedési eszközök kérdésében is.
A párizsi alapelvek által kinyilvánított függetlenség áll tehát szemben azzal, hogy a reakkreditációt végző albizottság a magyar jogrendszer és működés kellő ismerete nélkül megkérdőjelezi az alapvető jogok biztosa szakmai kompetenciáját azáltal, hogy kijelöli az általa elvárt alapjogi felfogást, ebbe az irányba próbálja befolyásolni a tevékenységét, és az emberi jogok védelmének más megközelítését nem ismeri el. Ennyit szeretnék erről mondani.
Képviselő úr említette a fajsúlyos ügyeket. Én azt gondolom, hogy a Boráros téri HÉV-megálló hangosbemondójának a problémája az ott élők számára legalább olyan fontos, mint a képviselő úr által felvetett, az ön számára fontosabb kategóriába sorolt ügyek kérdése. (Sebián-Petrovszki László közbeszól.) Úgyhogy én azt gondolom, hogy jó úton járunk akkor, ha az állampolgárok panaszbeadványai alapján vizsgáljuk a nekik fontos ügyeket. (Varga Zoltán: Ezt sejtettük!)
Az ügyek ügyintézése. Képviselő úr, azt kell mondjam önnek, hogy az ombudsmani eljárásnak a jelenleg hatályos jogszabályok szerint nincs határideje, azt azonban én továbbra is meg tudom ígérni önnek is és minden magyar állampolgárnak, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket fölhasználva, a lehető leggyorsabban igyekszünk minden ügy végére pontot tenni.
Képviselő úr fölvetette az Egyenlő Bánásmód Hatóság problémáját. Erről szintén sokat tudnánk beszélni, hiszen maga az Egyenlő Bánásmód Hatóság egy autonóm államigazgatási szerv volt, egy, a végrehajtó hatalom körébe tartozó államigazgatási szerv. Ehhez képest a jogszabályi változásokat követően egy kizárólag a parlamentnek beszámolással tartozó független intézmény részévé vált ez a feladat. Én azt gondolom, hogy ezzel egy sokkal magasabb alapjogi polcra helyezte a jogalkotó ennek a kérdésnek a kezelését.
Egyébként arról tudom még tájékoztatni képviselő urat, hogy kevés olyan európai ország van, ahol az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos ügyek ilyen magas szinten és ilyen komoly jogi felvértezettséggel kerülnek megoldásra. Sok, talán nálunk fejlettebb és a demokrácia útján előbbre járó országban ezek az ügyek civil szervezetek, tehát az állam által támogatott civil szervezetek által kerülnek ügyintézésre, nem pedig egy hatósági jogkörrel felruházott független intézmény által.
Az egyenlő bánásmódról szóló tevékenységünk egyébként, ha a számokat megnézi a képviselő úr, semmiben még egyszer mondom: semmiben nem alacsonyabb számok mentén működik, mint az ön által említett korábbi Egyenlő Bánásmód Hatóság időszakában. Lényegében az ügyszám megfelel az Egyenlő Bánásmód Hatóság utolsó időszakában kezelt ügyszámmal. A jogsértést megállapító határozatok száma semmivel nem kevesebb, mint az korábban volt.
Igyekeztem fölsorolni, de ha megengedi, képviselő úr, újra elmondanám, hogy milyen kiemelt ügykategóriákat tudunk felsorolni, és milyen, a hozzánk fordulás arányában történő érintettséggel. A legtöbben az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóságunkhoz fogyatékossággal kapcsolatos ügyekben fordultak, ezt követi az anyasággal kapcsolatos jogsértések kérdése, majd az egészségi állapot és a nemzetiség. Ez a sorrend. Az első négy helyezettet említettem csak, és utána következik minden más.
(20.30)
Azt gondolom, hogy ennél objektívebb mérőszám egy hivatal működése szempontjából nem lehet, mint a hozzánk forduló panaszügyek száma. Úgyhogy ezt tekintjük a jövőben is mérvadónak, és ezek mentén fogunk a jövőben is eljárni.
A gyermekvédelmet mondta képviselő úr. Én büszke vagyok rá, képviselő úr, hogy az ombudsmani gyermekotthon-felújítási program keretében most már a hetedik gyermekotthon fog tudni megújulni, és ez soha nem jelenti azt, hogy szőnyeg alá söpörjük a problémákat. Ez az egész történet úgy kezdődött, hogy azokat a jelentéseket, amelyekben az én munkatársaim különböző gyermekotthonokban jártak és föltártak hiányosságokat, természetesen aláírtam és kiadtam, de azt a döntést hoztam, hogy néhány esetben próbáljunk meg mi is segíteni.
Akkor hívtam segítségül a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát, akkor hívtam segítségül az állami erdészeteket, és ebben az összefogásban most már hét olyan gyermekotthon tudott megújulni, amelynek a működési körülményei általunk is kifogásolva voltak. Azt gondolom, hogy állami szervek egymás közötti együttműködésének ennél szebb és jobb példája nem is lehet.
És képviselő úr is, jó lenne, ha egyszer egy ilyen karácsony előtti, adventi időszakban megtartott gyermekotthon-felújítási átadón részt venne, mert ha látná azokat a csillogó gyermekszemeket, akik örömmel veszik át a felújított lakóotthonukat, akkor talán a képviselő úr is máshogy gondolkodna ezekről a kérdésekről. (Varju László: Hívják meg a képviselőket!)
Említette még a területi irodáink hálózatát, és ezt igyekezett szembeállítani az Egyenlő Bánásmód Hatóság korábbi ügyvédi hálózatával. A két dolgot, nem lehet, képviselő úr, egy lapon említeni. Az ügyvédi hálózatnak semmi köze nem volt egy állami szerv működéséhez. A mi hat regionális irodánk az általam irányított és vezetett hivatalnak hat olyan területi egysége, ahol minden ügytípusunkat lehet kezdeményezni, és ahol jogász végzettségű kollégáim segítik azt, hogy a hozzánk forduló állampolgárok ne csak beadhassák a panaszbeadványukat, hanem érdemben kapjanak arról tájékoztatást, hogy az ő ügyükben mi tudunk a legtöbbet segíteni, vagy esetleg tanácsoljuk nekik, hogy másik állami hivatalhoz forduljanak. Úgyhogy azt gondolom, hogy a területi irodáink hálózatának létrehozása egy olyan pont, amire méltán lehetünk büszkék, és bízom benne, hogy ezt a jövőben is fönn tudjuk tartani. A képviselő úr dolgairól talán ennyit szeretnék említeni. Természetesen köszönöm a hozzászólását.
Latorcai János alelnök úrnak, képviselő úrnak külön köszönöm a hozzászólását. Megtisztelőek alelnök úrnak azok az elismerő szavai, amelyekkel a hivatalom munkáját méltatta, és ígérem, bízom benne, hogy a jövőben is helyt tudunk állni, és azoknak az elvárásoknak, azoknak a szakmai elvárásoknak eleget tudunk tenni, amiket képviselő úr, alelnök úr említett. Köszönöm szépen a hozzászólását.
Apáti István képviselő úr több dologról szólt. Igazából összefoglalóan én annyit tudnék mondani és ebben csatlakoznék egyébként Z. Kárpát Dániel képviselő úr felszólalásához is , hogy a mi hivatalunk alapvetően panaszok alapján működik.
A mi hivatalunk működésére vonatkozó kereteket jogszabályok határozzák meg, amelyek szerint a hozzánk forduló állampolgárok beadványait vizsgáljuk, és amennyiben azok megfelelnek a törvény által előírt feltételeknek, akkor vizsgálatot indítunk. És a vizsgálatunk végén hangsúlyozom, a vizsgálatunk végén egy mindenki által megismerhető, nyilvános jelentésben fogalmazzuk meg a jogi álláspontunkat, illetve teszünk adott esetben, ha alapjogi visszásságot észlelünk, intézkedési javaslatokat.
Mindebből az következik, hogy vizsgálat, érdemi vizsgálat nélkül az ön által felvetett különböző jogi kérdésekben nem kívánunk állást foglalni, nem is tehetjük meg, azonban nyilván az ön által felvetett ügyekben, mint a Covid utóhatásai, a migrációs válság, érkeznek, érkeztek, és nyilván érkezni is fognak panaszok. Tehát azt tudom mondani a képviselő úrnak, hogy az ezekkel kapcsolatos témákban megfogalmazott jelentéseinket a honlapunkon ha éppen ilyen jelentésekkel ’22-ben foglalkoztunk, és adtunk ki ilyeneket fog találkozni. Ha abban az esztendőben pont ilyen témájú jelentések nem születtek a hivatalunkban, akkor lehet, hogy ebben az esztendőben fogunk ezekkel a kérdésekkel foglalkozni.
Az iskolai erőszakról is szót ejtett képviselő úr. Itt hadd említsek meg egy olyan intézményt, amelynek a működésével folyamatosan, már a megszületése pillanatától kezdve foglalkozom személyesen is, ez pedig az iskolaőrség. Azt gondolom, hogy ez az az intézmény, aminek már a létrejöttekor a jogalkotásban, illetve a képzés kereteinek összeállítása kapcsán volt lehetőségünk megszólalni, és amióta az iskolaőri intézmény működik, személyesen is éppen a múlt héten is több iskolaőri vizsgálatot végeztem és munkatársaim által is folyamatosan monitorozzuk ennek az intézménynek a működését.
Azt gondolom, hogy az ön által felvetett problémára az egyik, a jogalkotó által adott válasz az iskolaőrség problematikája, az iskolaőrség intézménye; az idei esztendőben több tucat iskolaőrrel többet igényeltek egyébként az iskolák, erre a kapacitás megvan, a képzések folyamatosak; a képviselő úr felszólalása abszolút jogos. Azt gondolom, hogy erre viszont ez az intézmény hivatott megadni a választ, aminek a működését folyamatosan, ahogy említettem, monitorozzuk.
Két területet ajánlott még a jövőre nézve megfontolandónak vagy olyan területnek, amivel ön szerint érdemes foglalkoznunk. Én azt tudom önnek ígérni, képviselő úr, hogy ha ezekben az ügyekben panaszbeadványok érkeznek hozzánk, természetesen nem fogunk elfutni az ügyek elől, mint ahogy eddig sem tettük. Minden olyan ügyben, amely panaszostól érkezik és amely vizsgálható a hivatalunk által, azokban az ügyekben meg fogjuk indítani a vizsgálatokat.
Vejkey képviselő úrnak, bizottsági elnök úrnak külön köszönöm a kétperces hozzászólását. Azt gondolom, hogy a szakmaiság igényének a felvetése minden esetben helytálló e falak között is.
Z. Kárpát Dániel képviselő úr, aki jelenleg talán nincs most a teremben (Varju László: Ott van ön mögött!) bocsánat, igen , köszönöm szépen a hozzászólását a képviselő úrnak. Azt gondolom, hogy mindazok a témák, amiket felvetett, kiemelt jelentőségűek. Biztoshelyettes úr nevében is köszönöm azokat az elismerő gondolatokat, amiket ön is jelzett ebben a hozzászólásában. Az összes olyan téma az akkumulátorgyártól a devizahitelezésen keresztül mind-mind olyan kérdések, amelyek nyilván a hivatalunk előtt is panaszügyek kapcsán előfordulnak.
A jövőbeni kihívások és a mesterséges intelligencia pedig olyan, ma még mondhatjuk, hogy nyitott kérdés, amivel abszolút egyetértek annyiban, hogy foglalkoznunk kell. Nyilván ennek az alapjogi vetületei megfontolandók és továbbgondolandók, de köszönöm szépen képviselő úrnak a felvetését és a probléma jelzését. Azt tudom ígérni, hogy foglalkozni fogunk ezekkel a kérdésekkel.
Latorcai János képviselő úrnak az újbóli hozzászólását is köszönöm, és azt gondolom, hogy a vízkészletvédelem biztoshelyettes úr nevében is mondhatom kiemelt témánk lesz a jövőben.
Összefoglalóan: még egyszer nagyon szépen köszönöm ezt a jórészt konstruktív vitát. Bízom benne, hogy az általam irányított intézmény a jövőben is az önök, az Országgyűlés és az állampolgárok bizalmát is élvezni fogja.
Egy dolgot tudok ígérni, hogy ahogyan az elmúlt időszakban, a jövőben is mindazon ügyekben, amelyek elénk kerülnek, alapos, tényszerű alapjogi vizsgálatot fogunk folytatni, és bízom abban, hogy ebben a szakmai együttműködésben fogjuk tudni folytatni a munkánkat, és még egyszer kérem tisztelettel az Országgyűlést, hogy fogadja el a ’22-es évről szóló beszámolónkat. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)