TOMPOS MÁRTON KRISTÓF (Momentum): Folytathatom, vagy akarnak még közbekiabálni, ugyanis van még pár statisztika, ami az önök kormányzásának sikerét mutatja meg. (Zaj.) Mindössze 8 százalék számít arra, hogy javulni fog az egészségügyi ellátás helyzete. Ezzel a vizsgált 34 országból tök utolsók vagyunk. Akkor elkezdik végre partnerként kezelni a szakmát? Többet áldoznak majd a magyarok szellemi és fizikai egészségére? Dehogyis! Folyamatosan állnak le a szülészetek, a stroke-belgyógyászati és kardiológiai osztályok, az urológiák, állandó a szakemberhiány, és 100 milliárd feletti a kórházak adósságállománya ismét.

Képviselőtársaim! Ezek és a még fel nem olvasott több mint ezer statisztika mind arra mutat, hogy ez a kormány nemcsak nem tudja megoldani ezeket a hosszú-hosszú évtizedes, régi problémákat, de nem is akarja. Nem! Nem, képviselőtársaim, önök nem azért alakítottak ki egy undorító propagandagépezetet, szállták meg az állami intézményeket és írták át az alkotmányt, hogy aztán teljesen simán, nyugodtan, ellenállás nélkül tudják megoldani ezeket a problémákat. Nem! Azért, hogyha önökkel szemben lenne ellenállás, azt le tudják törni. Mert hova forduljon az az ócsai, akinek a földjére húzták fel a nagyfeszültségű villanyoszlopokat a megkérdezése nélkül, akinek kivágták a kerítését és a saját fáit, akit a fülénél fogva rángattak ki a saját földjéről? Hova forduljon? A rendőrséghez? Elutasítva. Az építésügyi hatósághoz? Elutasítva. A fideszes polgármesterhez vagy jegyzőhöz? Elutasítva.

Ez a cél. Semmilyen tüntetés, tiltakozás, szakmai vagy jogi érv nem számít. Kilátástalanság és közöny, na, ez a cél, igen, hogy senkihez ne lehessen fordulni, hogy senkiben ne lehessen bízni, hogy mindenki maradjon a kis köreiben és ne pofázzon bele az urak dolgába. (Vitályos Eszter: Ócska, rossz színész vagy!) Csak, tudják, képviselőtársaim, minden egyes rendszer, amelyiknél az a kérdés, hogy alattvalók, cselédek vagy a magunk urai akarunk lenni, az emberek általában az utóbbit választják.

Úgyhogy azt tanácsolom önöknek, képviselőtársaim, hogy kapaszkodjanak abba a nyamvadt bársonyszékbe, mert ha egyszer végre a magyar emberek véget vetnek az önök ámokfutásának, abba bele fog remegni az édes magyar anyaföldünk. (Zaj a kormánypártok soraiban.  Vargha Tamás: Vonjuk már meg tőle a szót!) Vagyunk egypáran, akik tesznek is ezért, várjuk a többieket. (Vitályos Eszter: Nagy tapsvihart kaptál érte.)