JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően én nem nagyon ismerek más szuverenitást, mint a népszuverenitást. Ha megnézzük Magyarország Alaptörvényét, ha megnézzük, hogy egy demokráciában honnan keletkeztetik a hatalmat, akkor alapvetően az a néptől fakad. Ebből a szempontból értelmezve nekem kicsit furcsa a törvényjavaslat. Ha azt mondjuk, hogy a külföldi támogatásokat zárjuk le, ami szerintem egy abszolút támogatható dolog, akkor az a kérdés, hogy milyen másfajta beavatkozási lehetőségek vannak különböző tőkecsoportok által a népszuverenitásba.

(13.10)

Örömmel láttam egyébként a javaslat egyik benyújtójának, Kocsis Máténak a Facebook-posztját, ami két nappal ezelőtti, és arról szól, hogy mindenfajta tőkeérdeket korlátozni kell, hogy beavatkozzon a népszuverenitásba. Én ezzel tökéletesen egyet tudok érteni, csak kevéssé látom ezt a törvényjavaslatban megjelenni. Mert mire gondolok a különböző tőkeérdekek beavatkozásánál? Mondjuk, arra gondolok, amikor Szijjártó Péter egy nagyvállalkozó jachtján utazik, majd feltehetőleg ez a nagyvállalkozó utána, mondjuk, a Megafonnak juttat milliárdokat, aki aztán beavatkozik a választásba különböző Facebook-posztokkal, információk fölemelésével. Tudjuk azt, hogy például Márki-Zay Péter egy mondatára 1 milliárd forintot költöttek el Facebook-hirdetésben; szerintem ez a választásba való beavatkozás. Azt gondoljuk, hogy ezeknek a tőkeérdekeknek nem kéne beleavatkozniuk a választásokba.

Ha azt gondoljuk, hogy mondjuk, valaki elutazik Garancsi István jachtján üdülni, és utána Garancsi István közbeszerzéseket kap, és ezekből a közbeszerzésekből visszamennek pénzek, ez szerintem nem egy jó irány, ezt is lehetne korlátozni. Például mondhatnánk azt, hogy választási időszakban csak jelölő szervezetek vagy pártok tehetnének közzé választási hirdetéseket. Lehetne azt mondani, hogy nyílt kampányszámlát kell minden pártnak vezetnie, vagy az állam vezet ilyet, és csak erről mehet költés, és az állami támogatásból lehet csak költeni. Ez például azt a feltételrendszert, hogy a tőkeérdek kevésbé tudjon beleavatkozni a választásokba, szerintem abszolút teljesítené.

Itt az előbb már elhangzott, de mondhatjuk ezt is példaként, hogy vannak olyan nagyvállalatok, melyek a népszuverenitás általam gondolt változatát legalábbis rendszeresen megsértik. Például, amikor a Suzuki nem engedi azt, hogy szakszervezet alakuljon a gyárában, akkor én nem azt látom, hogy itt a magyar Országgyűlés, illetve a magyar kormány megtesz mindent azért, hogy a dolgozók jogai  amik ugyanúgy Magyarország Alapörvényéből vezethetők le  megteremtődjenek, hanem azt látjuk, hogy bizonyos tőkeérdekek érdekében felülíródhatnak törvények.

Vagy a makói Continental gyárában nem csak a mostani esetet lehet elmondani, ahol a húsz éve ott dolgozók tanították be azokat a vendégmunkásokat, akikkel utána két évre szerződtek, majd azokat, akik őket betanították, kirúgták. A makói Continental gyárában nagyon konkrét és nagyon komoly jogszabálysértések történtek az elmúlt tíz évben, és nem nagyon kaptak büntetéseket ezekért a jogszabálysértésekért. Szerintem, ha 200 ezer forintra büntetnek egy céget azért, mert megsértik a dolgozók jogát, az nem tartozik ebbe a kategóriába. És lehetne mondani az elmúlt fél évben véghez vitt munkatörvénykönyve-változtatásokat, a kötelező orvosi vizsgálat mostani kivezetésétől kezdve egész hosszan lehetne sorolni. Szerintem ezek például olyan dolgok, amikből az látszik, hogy a tőkeérdekek felé hajlik a kormány keze, az látszik, hogy a versenyképességet azzal próbálják növelni, hogy a munkajogokat csorbítják meg, a dolgozók jogait csorbítják meg alapvetően.

És ha már itt van Répássy államtitkár, akkor a kedvenc példámat is elő tudom venni, az pedig a végrehajtás helyzete. Szerintem ez teljesen tökéletesen, jól mutatja meg, hogyan tud a tőke beleavatkozni a népszuverenitásba. 1994-ben privatizálva lett a végrehajtás, és ezzel lényegében létrejött egy jogi egyenlőtlenség, hiszen létrejött egy nagyon erős tőkecsoport, akik rendelkeznek most már politikai kapcsolatokkal, gazdasági kapcsolatokkal, nagyon erős befolyással, és a másik oldalon pedig olyan emberek vannak, akik ezekkel nem rendelkeznek: nincsen jogi végzettségük általában, nincsenek ügyvéd barátaik, nincsenek erős politikai kapcsolataik. Egyre jobban azt látják 1994 óta, hogy úgy alakul a végrehajtási törvény, ezek a tőkeérdekek egyre inkább úgy befolyásolják, hogy a profitszerzés felé menjen, és ne az adósságbehajtás felé, és ne afelé, hogy aki bajba jut, az rendezni tudja az adósságát és újra tudja kezdeni az életét.

A 2008-as évek utáni devizahitel-válság nagyon durván feltőkésítette például ezeket a végrehajtói csoportokat. Én azt gondolom  nyilván erre nincsen oknyomozói képességem, hogy ezt kiderítsem, de azért logikusan úgy tűnhet , hogy ahova a Völner-Schadl-ügynél eljutottunk, az ennek a kvázi feltőkésítésnek, a bajba jutott emberektől szerzett tőkejavaknak, a politikai kapcsolatoknak az erejéből lett, hogy odajutottunk, hogy a nyomozati anyagokban az Igazságügyi Minisztérium dolgozói vallották azt, hogy Völner és Schadl voltak azok, akik a jelenleg hatályos végrehajtási törvényt lényegében tollba mondták.

A kérdés az, ha a népszuverenitást tekintjük alapvetően annak, ami meg kéne határozza a magyar politikai rendszert, akkor miért nem azért küzdünk, hogy ezek a tőkeérdekek minél kevésbé tudjanak beavatkozni a választásokba. Amit az előbb elmondtam, az egy ilyen javaslat például, hogy ne lehessen a különböző nagyvállalkozóknak milliárdokat belenyomnia egyik vagy másik párt kampányába különböző módokon, szerintem ez ugyanannyira sérti a magyar állampolgárok szabad és tiszta választásokhoz való jogát.

Alapvetően én például tényleg tudnám támogatni ezt a törvényjavaslatot, ha Kocsis Máté Facebook-posztjával hasonló szellemben bele lennének írva olyan reformok, kampányfinanszírozási szabályok  és lehetne folytatni a sort , amik ténylegesen a tőkeérdekeket ki tudják zárni, mert a nap végén azért lényegében mindegy a dolgozó embernek, hogy ki az, aki a hasznot húzza rajta, egy amerikai cég húzza rajta a hasznot, vagy Mészáros Lőrinc cége húzza rajta a hasznot. A mi dolgunk az lenne, hogy egyik se szerezzen extraprofitot a magyar dolgozókon, ne az alacsony bérekre és a gyenge munkajogra építve vigyük a gazdaságot, és szerintem, ha a népszuverenitásról gondolkodunk, akkor egyébként ez az alap, amiből el kéne indulni.

S még egy dolgot szeretnék fölvetni, mert látom, hogy csütörtökön rendkívüli ülés lesz, és két törvényjavaslat is beérkezett erre a rendkívüli ülésre. Én nagy örömmel látom azt a színeváltozást  nem tudom, hogy színeváltozáse, biztos van, akinek ez így van , ami a Mi Hazánkkal történt, tehát a csicskapárti státuszba megérkeztek lényegében, ami a Fidesz kiszolgálását jelenti. Történt az, hogy fél évvel az önkormányzati választások előtt beadtak egy törvényjavaslatot, ami a Fővárosi Közgyűlés megválasztását rendezné, majd hogy, hogy nem, ezt a törvényjavaslatot úgy vesszük napirendre, hogy az Állami Számvevőszékről szóló vita miatt rendkívüli ülést kezdeményez a Fidesz, majd a Házbizottságon betolják ezt a két javaslatot napirendre, mert van egy másik javaslat is. Érdekes módon van a Fővárosi Közgyűlés választásáról szóló javaslat, ami pakkul meg van kodifikálva a-tól z-ig, végig leírva minden, meg egy másik javaslat, amit egy nappal később nyújtanak be, ami pedig öt mondatban rendezné azt, hogy az országgyűlési választásokat hogy kell átalakítani.

Azért nagyon nehéz nem azt látni, hogy itt valamilyen módon a Fidesz a Mi Hazánkkal végezteti el azt a piszkos munkát, hogy a fővárosi közgyűlési választás, a fővárosi választás szabályait fél évvel a választások előtt átírja. Nyilvánvalóan így is a parlamenti ellenzék fog nyerni Budapesten, de azért az mégsem a legszebb dolog, hogy fél évvel a választások előtt írnak át egy törvényt. Ezt maguk is tudják, hiszen ezért végeztetik el a munkát a csicskapártjukkal, a Jobbikkal. Köszönöm a szót. (Dr. Répássy Róbert: Jobbikkal?  Nacsa Lőrinc: Jobbik?  Derültség.)