DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye külön cikk alatt rendelkezik a szülők munkahelyi védelmének követelményéről, amellyel összhangban a munka törvénykönyve számos rendelkezést tartalmaz a családi élet és a munka összeegyeztetésének elősegítése érdekében.

2023. január 1-jétől több, a gyermekes munkavállalók munkakörülményeit pozitívan befolyásoló intézkedés lépett hatályba Magyarországon a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv által támasztott követelmények átvétele során. (Arató Gergely: Európai uniós irányelv!) Európai uniós irányelv; köszönöm, így van.

A magyar rendszer  európai összehasonlításban is  a munka és a magánélet összehangolása szempontjából rendkívül kedvező szabályozáson alapult, amelyet továbbfejlesztettünk a szülői szabadság bevezetésével, a rugalmas munkafeltételek bővítésével, továbbá az apasági szabadság napjai számának emelésével. A szülőknek járó többletjogosultságok lehetővé teszik, hogy a gyermeknevelés és a munkavégzés egymás mellett, egymással összhangban legyen végezhető.

A kormány családbarát politikája keretében a Munkástanácsok Országos Szövetségének javaslatára az önök előtt fekvő törvényjavaslat benyújtásával egy újabb módosítást kezdeményez, amely a gyermek után járó pótszabadság igénybevételét érinti. E pótszabadságra való jogosultság alapja a gyermek, gyermekek nevelése, gondozása, így indokolt, hogy azt a munkavállaló saját döntése alapján akkor tudja igénybe venni, amikor arra a legnagyobb szüksége van. Ezt kívánja megteremteni a benyújtott törvényjavaslat.

A hatályos rendelkezések szerint a szabadság úgynevezett alapszabadságból és különböző jogalapú pótszabadságokból áll. A versenyszféra területén az alapszabadság húsz munkanap, ehhez adódik hozzá a gyermekes munkavállalók esetében a gyermekek után járó pótszabadság, amely a gyermek, a gyermekek nevelésén, gondozásán alapszik.

(14.20)

A munka törvénykönyve szerint a munkavállalónak a 16 évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár.

A gyermekek után járó pótszabadság igénybevételére bármely szülő jogosult, egymástól függetlenül is. Az említett pótszabadság mértéke két munkanappal növekszik, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amikor a 16. életévét betölti.

A hatályos törvényi rendelkezések szerint a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató adja ki, és naptári évenként mindössze hét munkanap szabadságot kell a munkáltatónak a munkavállaló által megjelölt időpontban kiadnia. A törvénymódosítási javaslat ezen változtatna, s lehetővé tenné, hogy a gyermekek után járó pótszabadságot is a munkavállaló által megjelölt időpontban adja ki a munkáltató, azaz a javaslat arra irányul, hogy a munkavállaló legyen jogosult meghatározni a gyermekek után járó pótszabadság igénybevételének időpontját.

Fontos leszögezni azt is, hogy a gyermekek után járó pótszabadság kiadásának törvényjavaslatba foglalt módosítása nem rontja le az előbbiekben említett hétnapos általános szabályt, hanem ahhoz hozzáadódik, azaz a gyermekes munkavállalók az őket megillető szabadságból hét munkanapon túl a gyermekek számától függően további kettő, négy vagy hét munkanap kiadásáról rendelkezhetnek. Ez azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert a gyermekek után járó pótszabadság évente jár a munkavállalók részére, így a módosítás évről évre segíti a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartását, és ennek eredményeként hozzájárul a gyermeknevelés elősegítéséhez.

A munkavállaló pótszabadságra való jogosultságának jogalapja, hogy gyermeket nevel, s a pótszabadság tartamát a törvény a munkavállaló által nevelt gyermekek számától teszi függővé. A gyermekek után járó szabadság célja tehát az, hogy a munkavállaló több időt tölthessen gyermekével  gyermekeivel  annak gondozása-nevelése céljából. Ezért észszerű megoldás, hogy azt a pótszabadságot abban az időben vehesse igénybe a munkavállaló, amikor arra a gyermekei miatt szüksége van.

A módosítás tehát egyértelműen kedvező változást jelent a gyermekes munkavállalók számára, hiszen igényeikhez tudják szabni a szabadságnapok felhasználását.

Fontos hangsúlyozni, hogy a munkáltatók terhe ezáltal nem növekszik, ugyanis nem a szabadságnapok számának bővítéséről van szó jelen javaslatban, hanem az egyébként járó szabadságnapok kiadásának munkavállaló által történő meghatározásáról. A foglalkoztatók továbbra is alkalmazhatják természetesen azt a szabályt, melynek értelmében a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetében a pótszabadság kiadását legfeljebb 60 nappal elhalaszthatja, illetve a megkezdett pótszabadságot megszakíthatja.

A hatályos szabályok között is található olyan szabadságfajta, amely a gyermek gondozásával és nevelésével függ össze, és amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni a munkáltató. Ilyen a szülői szabadság és az apasági szabadság.

Tehát a javasolt módosítás a szabadságok rendszerével és azok kiadásával összeilleszthető, ezzel koherens. Meggyőződéssel azt gondoljuk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a családos munkavállalók életét megkönnyíti, és mindezt úgy teszi, hogy ez nem jár pénzügyi teherrel a munkáltatók részére, azaz a munkaviszony alanyai, a munkavállaló és a munkáltató is profitálhat a módosításból.

A kormány családpolitikái továbbra is egyértelműek és világosak: kiszámíthatóságot biztosítani a családoknak, segíteni a gyermekvállalást. Köszönöm a figyelmet. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti sorokban.)