NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán túlzásnak tűnhet a vezérszónoki pulpitust használni egy egymondatos törvényjavaslat esetén, amelynek egyetlenegy mondatos indokolását adták pusztán az előterjesztők, de engedjék meg, hogy hazánk legnagyobb problémája, a demográfiai válság ügyében kiegészítsem ezt az egypontos javaslatot tovább 15 javaslattal, amit a Mi Hazánk Mozgalom szeretne, ha előbb-utóbb itt döntésre is kerülhetne az Országgyűlésben. Hiszen édeskevés az, ami történik, és bár érthető, hogy szeretik csepegtetni a pozitív híreket, mint amilyen egyébként ez az egymondatos előrelépés is, miközben a negatív információkat egyben öntik a nyakunkra; mondjuk, a költségvetés keretében láthattuk, hiszen jövőre 50 milliárd forinttal kevesebbet szán a kormányzat családtámogatásokra. Kevesebbet terveznek, mint a 2023-as keretösszeg, és akkor még nem beszéltünk az EU-rekord magyar inflációról, ami miatt ez tulajdonképpen még annyit sem fog érni, pedig jóval több támogatás kellene.

Gondoljunk csak arra, hogy 1956 óta nem zárt olyan rossz évet a népesedés terén Magyarország, mint 2022-ben, és ezt a szégyent a Fidesz-kormány alatt kellett megélje Magyarország. Elképesztő, hiszen a magyarországi magyarok száma – beleszámolva természetesen az elvándorlásokat is  soha nem csökkent még akkora mértékben 1956 óta, mint a 2022. naptári évben, a KSH hivatalos információi szerint. Éppen ezért, amin lehet, változtatnunk kell: élhetővé kell tennünk természetesen Magyarországot, külföldi vendégmunkások helyett inkább tisztességes béreket és munkakörülményeket kellene biztosítani.

De ismerjük el azt is, ami pozitív! A gyermekek után járó minimális pótszabadság esetében indokolt, hogy valóban kivehessék a szülők, amikor azt szeretnék, bár azért tegyük hozzá, ebben az egy mondatban ott van az, hogy a munkáltató például kivételesen fontos gazdasági érdek  jelentsen ez persze bármit is  esetén a pótszabadság kiadását akár 60 nappal is elhalaszthatja, tehát azért ez a nagy szabadság, úgy tűnik, mégsem korlátlan.

(14.50)

És ami a szabadságokat és főleg az apaszabadságot illeti, hiszen a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetője nyilatkozta néhány éve, hogy a legnagyobb oka talán a gyermekvállalási kedv alacsony voltának, hogy az apák nem vesznek részt kellő arányban a gyermeknevelésben, ilyen értelemben már csak érzékenyítés szempontjából és rászoktatás szempontjából is nagyon fontos volna a születési szabadság biztosítása az apák részére is.

Amit most büszkén nemrég beterjesztettek, inkább EU-s nyomásra ezt is, hogy öt plusz öt nap szabadságot adnak, az már eleve egy kicsit szemfényvesztés, hiszen a második öt napnak a 40 százalékos juttatása inkább közelebb áll a fizetés nélküli, mint a normális szabadsághoz.

Tegyük hozzá, hogy Spanyolország teljes fizetés mellett 16 hetet biztosít az apáknak egy gyermek születése esetén, de lényegében teljes fizetést és egy hónapnyi szabadságot adnak Ausztriában, Észtországban, Litvániában, Szlovéniában, Portugáliában és Franciaországban is. Tehát ha már az európai uniós példákat nézzük, akkor sok esetben inkább sereghajtó Magyarország, mondjuk, ami például a nők részmunkaidős foglalkoztatását is illeti, és hozhatnánk még példákat.

De maradjunk ennél a napirenden lévő javaslatnál, a pótszabadságnál, amivel kapcsolatban azért rögtön ki kell térjek arra, és sajnos nem csak mint történelem, mint múlt, a Covid-diktatúra, hiszen folyamatosan veszélyhelyzetben élünk Magyarországon, most már tulajdonképpen több mint négy éven keresztül folyamatos veszélyhelyzet van, és lesz. Éppen ezért emlékeztetni szeretnék arra az országgyűlési határozati javaslatunkra, amit a Covid-diktatúra legmélyebb pontján nyújtott be a Mi Hazánk Mozgalom a pótszabadság kezdeményezése, bővítése érdekében a szülőknek, a veszélyhelyzetben a bölcsődék, óvodák, iskolák zárvatartásának idejére.

Ne adja isten, de a WHO diktatúrájának árnyékában ismét fel kell készülnünk a kontraproduktív, gazdaságot is tönkretevő bezárásokra. A járvány miatt szünetelő intézmények, illetve az otthoni oktatás miatt a kisgyermekes szülőknek, már láttuk, hogy ilyen esetben rengeteg pluszfeladatot kell ellátniuk, amikor bezárják az iskolákat. A szabadságok pedig hamar kimerülnek, ezért a gyermekenként járó évi két nap pótszabadságot a Mi Hazánk Mozgalom javasolta a Covid-diktatúra idején.

De hát, mivel folytatják WHO-diktatúrával, és veszélyhelyzetben vagyunk, ezért az esetleges iskolai bezárások esetén, intézményi, óvodai bezárások esetén jelentősen meg kell toldani az intézményi zárvatartások idejére a munkáltatók állami költségvetési kompenzálásával. Költségvetési forrásként javasolta a Mi Hazánk Mozgalom többek között a roma integrációra mint feneketlen kútba öntött és szétlopott milliárdokat, hát, elvégre a dolgos cigányok is kapnának pótszabadságot, hogyha így nézzük.

Ami pedig a szülőket úgy általában illeti, a Covid-diktatúra lezárásai alatt hátrány érte őket a többi munkavállalóval szemben, és csorbulnak a szabadságra vonatkozó alkotmányos, elvileg alkotmányos jogaik is, ugyanis nem dönthettek szabadon az éves fizetett szabadságuknak sem az időpontjáról, de ami talán súlyosabb, a szabadság eltöltésének a módjáról, hiszen az lényegében otthoni tanítást jelentett, gyakorlatilag állami feladatot kellett ellássanak az intézmények helyett szabadságuk jogcímén. Hát, ennyit a pótszabadságról.

És most engedjék meg, hogy 15 pontban ismertessem azokat a javaslatokat, amelyek egy része anyagi ráfordítást sem igényel, De kezdjük azzal, amelyek  elismerem  anyagi ráfordítást igényelnek, ezért itt kellene, hogy legyenek, akár ebben a javaslatban, illetve némelyikkel akár módosító javaslatként még kiegészíthető az önök egymondatos, egypontos javaslata.

Inflációkövető családtámogatásokra volna szükség. A költségvetés teherbíró képességének megfelelően a biztosítási jogviszonyhoz kötött rendszeres családtámogatások inflációkövetővé tétele indokolt, illetve legalább bizonyos százalékkal történő megemelése.

A gyermekneveléshez szükséges cikkek áfájának csökkentése is indokolt, kisgyermekek gondozásához szükséges eszközök, tanszerek, iskolai felszerelések bizonyos részének áfacsökkentéssel, akár árfigyelő rendszer bevezetésével történő árcsökkentése.

Óvodai és bölcsődei férőhelyek számának növelése, a bölcsődei gondozási díj eltörlése is indokolt azon családok esetében, ahol a gyermek születése után az édesanya szeretne visszamenni dolgozni, illetve az a család megélhetése szempontjából szükséges. Az állami gyermekfelügyelet széles körű biztosítása szükséges, valamint anyagi terheinek csökkentése.

Negyedik pontként említeném a munkaerőpiaci visszatérés hatékony segítését, a munkaadóknak jelentős kedvezmény biztosítását, amennyiben édesanyákat foglalkoztatnak. A gyermekkel otthon töltött idő alatt az édesanyák számára ingyenes, akár online képzések biztosítása volna indokolt széles körben. A rugalmas munkaidő, a csoportos munkavégzés biztosításának lehetősége nem odázható el tovább. A sajtóban egyébként gyakran emlegetett női bérhátrány, azért mondjuk ki, valójában inkább az anyák bérhátrányát jelenti.

Ötödik pontként a főállású szülőség bevezetését ajánlanám, hiszen ma Magyarországon ez 28 500 forintot jelent bruttóban. Hogyha valaki ennek szeretné szentelni az életét egy igazán nagy család vállalásával, én azt gondolom, hogy megfelelő garanciák mellett persze, de meg kell találni a módját, hogy a három gyermeknél többet, akár jóval többet vállalók anyagi biztonságban nevelhessék gyermekeiket. Hivatásos szülők programjának is szokás ezt nevezni szakmai berkekben, hiszen a négy vagy annál több gyermeket nevelő családok aránya több mint 10 százalékkal csökkent úgy, hogy a háromgyermekesek aránya nőtt is. Tehát ebben jelentős tartalék lehet.

Hatodik pontként ajánlanám a kormánypártok figyelmébe az anyák életkorának kitolódására szükséges reakciót, mivel ma már egy átlagos magyar nő 30 éves, amikor az első gyermekét világra hozza. Erre hatékony reakciót kell adni az államnak például azzal, hogy családbarát felsőoktatást alakít ki, illetve pályakezdőként gyermeket vállalókat kedvezményekkel, ösztönzőkkel kellene segíteni, hosszú távon is kiszámítható életmód kialakítására alkalmas anyagi juttatásokkal. Kifejezett célprogramok szükségesek a felsőoktatási hallgatók és a frissdiplomások számára is.

Hetedik pontban a családszerkezet átalakulására reflektáló családpolitikát ajánlanám figyelmükbe, hiszen a nagyon nagy családok jelentős visszaesése mellett a gyermektelenség tört előre. Arányaiban a legnagyobb visszaesés ugyanakkor a kétgyermekesek arányában történt. Tehát miközben a gyermektelenek és az egygyermekesek aránya nőtt nagymértékben, a kétgyermekesek és a négy- vagy többgyermekesek aránya csökkent. Ebből a szempontból azért érdemes átgondolni a hangsúlyok legalább kismértékű eltolását a harmadik gyermeket ilyen nagy mértékben kiemelő családpolitikában.

Aztán országos bérlakásprogramról is hiába beszélünk itt sok éve, pedig azon fiataloknak, akiknek elsősorban anyagi okból nem reális egy évtizeden belül a saját tulajdonú lakás, országos bérlakásprogram indítása szükséges, hiszen a felmérések is azt mutatják, hogy saját bevallásuk szerint az egyik legnagyobb gátja a gyermekvállalásnak az általuk megfelelőnek ítélt lakhatási körülmények hiánya.

Végül, ami még anyagi ráfordítást igényel kilencedik pontként, az anyaotthonok férőhelyeinek bővítése, ami a szívemhez talán a legközelebb álló javaslatunk, hiszen a válságterhes állapotú édesanyák segítését szolgáló infrastruktúra megerősítésével számos gyermek, magzatgyermek élete megmenthető volna, és sajnos sokkal nagyobb az igény, mint ahány férőhely országszerte rendelkezésre áll az anyaotthonokban a válságos helyzetbe került édesanyák esetében.

Végül hadd említsem az anyagi ráfordítást nem igénylő javaslatokat, elsőként is az oktatás, felsőoktatás szemléletének családbaráttá tételét, hiszen azon szakemberek, akik a munkájuk során a későbbiekben gyermekekkel fognak foglalkozni, számukra a hagyományos családmodell értékének népszerűsítése szükséges az oktatás tananyagtartalmán keresztül is.

Aztán az úgynevezett pótnagyiprogram, amit másodikként ajánlanék a figyelmükbe, ez sem igényel anyagi ráfordítást. Mondjuk, önkormányzatok szervezésében állandó találkozók lehetnének idősek és gyermekek közt, egy adott település közösségi tereiben délutánonként az idősek vállalhatnák a gyermekek felügyeletét, a velük való foglalkozást, így könnyítve a családok elfoglaltságait. Ezzel segíthetnék a szülőket, illetve az idősek mentális és szellemi állapotára is jó hatással lenne. Hasonló elven szervezték meg egyébként működőképes módon Hollandiában az egyetemisták szállásait.

Aztán a szabad szülőorvos-választás visszaállítása is kényes, intim kérdés tulajdonképpen (Nacsa Lőrinc: Szülőorvos?), pedig különösen indokolt a bizalom megléte ilyen intim helyzetben a kismama és az orvos között. A családbarát szemlélet népszerűsítése az egészségügyi személyzet körében szintén szükséges volna.

(15.00)

Negyedik pontként a család értékének tudatos népszerűsítését kérném a médiában. Sajnos még a kormánypárti sajtóban jelenleg is találunk olyan cikkeket, véleményeket, amelyek szintén a gyermektelenséget népszerűsítik, a tudatosan vállalt gyermektelenséget mint életpályát, mint életformát állítják be példaként.

Végül, de még nem utolsósorban, évente három abortuszmentes nap bevezetésére szükség volna szimbolikus jelleggel pusztán. Ez egy civil kezdeményezés az Alfa Szövetség részéről, amelyhez országszerte több mint 40 kórház önkéntesen is csatlakozott, így kisebb ellenállásba ütközne ennek az országos kiterjesztése. A javaslat lényege, hogy a kijelölt napokon nem végeznek Magyarországon abortuszt, ami még így is szimbolikus, hiszen a 365 napból mindössze háromról lenne szó.

Én érzem azt, hogy most egyetlenegy kormánypárti képviselő sem figyel rám, de így volt ez a szívhangtörvény kapcsán is, és mégis eljutottunk oda, hogy ebből ma már hatályos rendelet lett, ezért készek vagyunk sokszor az önök szemére vetni ezeket a mulasztásokat.

Ezért utolsó pontként hadd ajánljam, ami még szintén anyagi ráfordítást nem igénylő javaslataink közé tartozik, a 15. pont: családokról szóló előadások olyan szervezését, ami szakmailag színvonalas, ugyanakkor előadásmódjukban is érdekes előadók számára országos turnék szervezését takarja, amelyen a családok és a gyermekvállalás értékét mutatják be. Ilyen kampányokat kellene indítani, akár óriásplakát-kampányokat is. Kormánypropagandát természetesen látunk óriásplakátokon, de valódi társadalmi célú hirdetéseket sajnos nem, pedig a gyermek áldás.

Tisztelt Országgyűlés! Ezt a 15 pontot természetesen eljuttattuk Magyarország Kormányának, a családpolitikáért felelős államtitkárnak is. Na, ki tudja megmondani, ki az? Általában kormánypárti képviselők sem tudják még a nevét sem, ennyire háttérbe szorították Novák Katalin államfővé választása óta. Korábban önálló minisztériumot kapott, most már ezt eldugták, személyhez szabták, nemcsak Deutsch Tamás idejében a sportminisztériumot, hanem úgy tűnik, hogy manapság is személyekhez szabnak minisztériumokat és nem pedig célokhoz. Pedig az igazi cél az lenne, hogy Magyarország legnagyobb problémáját, a katasztrofális demográfiai helyzetet megfordítsuk, hogy egy népesedési fordulat következzen be a magyarság életében, ami nyilvánvalóan sok szempontból indokolt, nemzetpolitikailag például, hogy ne váljunk kisebbséggé a saját hazánkban néhány évtizeden belül akár; ha gondolunk akár a cigányság népességrobbanására és arra, hogy a magyarság termékenységi mutatója pedig generációként szinte megfeleződik, hiszen 1-hez közelít, hogyha levesszük a cigányság népességrobbanását.

Ezzel tehát foglalkozni kell, kérem ezért, hogy e 15 pontunkat megfontolni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Szabadi István tapsol.)