Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyfajta ellenzéki sikerről kell beszámolnom, hiszen az utóbbi hetekben nagyon sokszor kérdeztem a kormány különböző tisztségviselőit arról, hogy miért költöttek el 24 milliárd forintot 61 olyan munkásszálló építésére, bővítésére, ahol egyre nagyobb hányadban a harmadik világ vendégmunkásai foglalnak helyet. Úgy látszik, hogy hatékonyan sikerült felszínen tartani ezt a témát, mert a kormány hozott egy új szabályozást, amelynek értelmében már csak olyan helyekre fogja csorgatni ezeket a pénzeket, ahol legalább 50 százalékban magyarokat foglalkoztatnak. Én ezért elismerésemet szeretném kifejezni; ne legyünk ellendrukkerek, örüljünk annak, hogy félig megvalósították azt, amit mi követeltünk. (Derültség a kormánypártok padsoraiból.)
Most egy kicsit beszéljünk a másik feléről! Mert azt látom, hogy ezzel együtt bejelentették azt is, hogy 20 milliárd forintot fognak még pluszban erre a területre költeni. Tehát, ha ezt az 50 százalékos kvótát tartjuk szem előtt, ez azt jelenti, hogy 10 milliárd még mindig a külföldi vendégmunkásokra mehet, ha a cégek nagyon szigorúan vonatkoztatják magukra ezt a határt. Én azt szeretném, hogy 20 milliárdot költsünk a magyar munkavállalók boldogulására, és nulla azaz nulla forintot a harmadik világ vendégmunkásainak lakhatására. Ezt oldják meg azok a multicégek, amelyek isten tudja miért, folyamatosan toborozzák őket, ahelyett, hogy a magyar kormánnyal közösen megtalálnák annak az útját, hogy az itt dolgozó magyar állampolgárok és a munkakeresők boldoguljanak.
A legidegesítőbb még mindig az, hogy 200 ezer ember keres Magyarországon munkát: Európa egyik legszűkmarkúbb munkanélküliségi ellátási rendszeréből három hónap után kicsúsznak; onnantól nagyjából az önkormányzatokon múlik, hogy adnake nekik valamifajta juttatást vagy sem.
Én egyetértek önökkel abban, hogy hosszú távon egy munkaalapú társadalom a célravezető, és nem egy segélyalapú, de az biztos, hogy ha ezek az emberek tömegesen ingyenesen kapnának átképzési programokat tízmilliárdokból, akkor nem kellene ilyen számban a harmadik világ vendégmunkásaira építeniük. Szerintem amúgy sem kellene, de még az indoklás sem állná meg a helyét. És egyszerűen nem lehet elképzelni olyan helyzeteket, hogy ne lehetne megoldani ezeket. Ha egy 3-5 főt foglalkoztató magyar könyvelőcégnél valaki elveszíti az állását, elképzelhető, hogy informatikusként, mondjuk, egy mesterséges intelligenciához kötött szakágban egyébként szabályozott módon és biztonságos körülmények között egy új karriert építsen. Ez bőven elképzelhető karrierút lenne.
Ehhez képest meg sem próbálják ezt végigjárni, hanem megállapodott módon hozzák ide a harmadik világ munkásait. Éppen ezért, amikor ezt az újabb 20 milliárd forintot el szeretnék költeni, a figyelmükbe ajánlom azt, hogy bőven lenne ennek még helye. Lenne helye a magyarok számára kialakított bérlakásépítési programban, ahol a piaci ár maximum feléért lehetne bérelni lakásokat, és ha valaki betartja a minimális társadalmi együttélési feltételeket, akkor 6-8 év után bekerülési költségen hozzá tudna jutni akár öröklakásként ahhoz az ingatlanhoz, amit korábban bérelt, így egy magyar család garantáltan tudna a szülőföldjén boldogulni. A jövő adófizetői itthon születhetnének meg, nemcsak azért, mert nem kellene kivándorolni az ingatlan megszerezhetetlensége miatt, hanem azért is, mert lenne tér utódokat, gyermekeket vállalni; a vágyott gyermekek megszülethetnének.
Ugyanígy nagyon fontos lenne, hogy a lakhatási célú kafetériát, az állami előtakarékoskodás lakhatással kapcsolatos lehetőségét vissza kéne vezetni, újra be kellene vezetni; ez az összeg erre is elég lenne.
És ha már itt tartunk, Budapest városfejlesztése kapcsán nem mehetünk el a mini-Dubaj ötlete mellett és a felhőkarcolókkal kapcsolatos ötletek mellett, hiszen mi ezzel szemben azt szeretnénk, hogy azon a területen egy 5000-10 000 lakásra, bérlakásra alkalmas blokk és egy olyan modern városrész jöjjön létre, ami nem a külföldieknek és nem a felhőkarcolóknak ágyaz meg és csinál helyet, hanem bizony a magyarok boldogulását segíti a saját szülőföldjükön.
Összességében: ma már hallottunk itt a családpolitikáról különböző észrevételeket, de ha a kormány által a családpolitikára költött összeget, amit elmondanak erről, elosztjuk a meglévő gyerekek számával, akkor azt látjuk, hogy mintha 1,5 millió forint jutna egy gyerekre Magyarországon, ami nyilvánvalóan képtelenség. A gyermeket nevelő családok tökéletesen tudják, hogy nem ez a helyzet és nem inflációkövető a családtámogatások rendszere. Legalább a lakhatási támogatásoké legyen az, és ne a harmadik világ vendégmunkásainak a lakhatására, boldogulására költsék ezeket a pénzeket, hanem a magyarokéra, a magyar családok szülőföldön való boldogulására és arra, hogy a magyar munkavállalónak legyen lakhatása és helye Magyarországon.
Összességében tehát, ha ezt a 20 milliárdot elköltenék, inkább erre költsék. Az 50 százalékos kvótájukat pedig, adódik a kérdés, államtitkár úr, hajlandóake felemelni 95 százalékra annak érdekében, hogy ebből a nagyon tetemes összegből szinte kizárólag a magyarok lakhatását, de inkább kizárólag a magyarok lakhatását támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)