ILLÉS BOGLÁRKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió annak alapításakor az alapító atyák által két célt tűzött ki maga elé: az európai, az Európában élő polgárok békéjét és biztonságát, pontosabban: annak a megteremtését és megőrzését.

Már a kezdeteknél, az 1950-es években voltak a nemzetállamok egyenrangú, kölcsönös tiszteleten alapuló szövetsége helyett az egyesült európai államok irányába mutató elképzelések, melyeket nyugati globalista hatalmi körök ihlettek, és melyek egy egységes, kívülről könnyen irányítható masszában kívánták feloldani a csatlakozókat. Ezek a törekvések azonban már a kezdetekkor is kudarcot vallottak. Mi, magyarok azért döntöttünk egy népszavazáson az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett, mert úgy gondoltuk, a céljaink közösek, mi is egy békés, gyarapodó Európában vagyunk érdekeltek.

2003. április 12-én a választópolgárok egyértelmű többsége a csatlakozás mellett döntött. Ezt követően 2004-ben Ciprussal, Máltával, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Szlovákiával és Szlovéniával együtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz. A folyamat azonban nem 2003-ban kezdődött. A társulási megállapodás aláírására ’91-ben, a csatlakozás feltételeinek Tanács általi meghatározására ’93-ban, a csatlakozási kérelem benyújtására ’94-ben került sor, míg a csatlakozási tárgyalások ’98-ban kezdődtek meg  mindezek békeidőben.

Még részletesebben kibontanám, de erre a napirend előtti felszólalás keretein belül kevésbé van lehetőségem. Arról azonban még szólni kívánok, hogy a tagjelölti státusz elnyerését követően a Nyugat-Balkán országai már évtizede  vannak, amelyek évtizedek óta  várnak a csatlakozásra. Gondolhatunk itt Albániára, amely 2014 óta, Szerbiára, amely 2012 óta, Montenegróra, amely 2011 óta vagy Észak-Macedóniára, amely már 2005 óta vár a csatlakozásra. Ezt csak az összehasonlítás érdekében és kedvéért kívántam érzékeltetni.

Hiszen mi történik most körülöttünk? Egy éve nyújtotta be Ukrajna a csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Már idén júniusban tagjelölti státuszt kapott. Ez év novemberében, tehát egy hónapja jelentette be Ursula von der Leyen, hogy az Európai Bizottság azt javasolja, kezdje meg az Európai Unió Tanácsa a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. December 11-én pedig az Európai Tanács ülésének már a napirendjére is kívánják ezt venni. Mondjuk ki: ezzel a javaslattal az Európai Unió bővítéspolitikájának objektív és érdemeken alapuló voltát ásnák alá.

Azon túl tehát, hogy ezeknek a csatlakozási tárgyalásoknak a megkezdése se nem előkészített, se nem időszerű, de ami számunkra igazán mérvadó, nem esik egybe Magyarország nemzeti érdekeivel. Az Európai Unió tehát miért akarja lóugrással, az Európai Unió bővítéspolitikáját és logikáját teljesen negligálva a csatlakozási tárgyalások megkezdését a tagállamoktól kikényszeríteni? Miért nem köt először Ukrajnával egy stratégiai partnerségi megállapodást? És Ukrajna támogatását miért nem akarja az Unió költségvetésén kívül, transzparens módon megoldani és biztosítani? Mi támogatjuk Ukrajna európai uniós integrációját, de úgy gondoljuk, hogy ezek azok a további lépések, amelyekkel ezek megteremthetők, és ezért javasoljuk ezen keresztüli megvalósítását.

A brüsszeli bürokrácia vezetői miért akarják a konszenzus, az egyetértés kultúrája helyett az EU egységének bástyáját aláásni? Mi továbbra is megőrizzük az alapító atyák által megálmodott Európai Unió alapját, a békét, a biztonságot és a jólét célját, a nemzeti érdekek konszenzusát. Nem fogjuk tehát a Bizottság által kiosztott szemellenzőt felvenni azért, hogy ne lássuk, egy háborúban álló országban az alkotmányos jogi keretek, a média szabadsága, a kisebbségek jogainak érvényesülése nem megállapítható. Nem fogjuk a Bizottság által ránk erőltetett szemellenzővel a stratégiai fókuszt elveszíteni különösen azokban a kérdésekben, amelyekben a helyes választ ők sem tudják megmondani, és ezek előfeltételeit jelentik a helyes döntés meghozatalának. Hiszen mekkora egy háborúban álló ország területe és lakossága? Arról nem is beszélve, hogy az ukrán mezőgazdaság szabad piacra történő beemelése mit okozna a magyar gazdák százezreinek. Nem tudjuk, de az előszelét már tapasztaltuk, és ezért megállapítottuk. Azt sem tudjuk, hogy az Európai Unió, melynek hitelt kellett felvenni a pandémia után a gazdaság talpra állításához és működőképessége, versenyképessége megőrzéséhez, honnan kíván előteremteni vagy sokkal inkább további eurómilliárdokat egy háború finanszírozásához biztosítani.

Éppen ezért mi a magyar emberek véleményét megkérdezzük erről a fajsúlyos kérdésről, és nemcsak közvélemény-kutatások eredményeire támaszkodunk, hanem nemzeti konzultáción keresztül válaszra is bátorítjuk őket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokban.)