DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön neveket, számokat, folyamatokat említ, ami rávilágít arra, hogy kettőnk között alapvető történelmi és ideológiai különbség áll fönn.
Képviselő úr, ön mondja, hogy korrekt választ vár, és pár évre tekintett vissza. Engedje meg, hogy én régebbre tekintsek vissza, és felhívjam a figyelmét és a lehetőséggel élve az ország közvéleményének figyelmét arra, hogy Magyarország 1849-ben elveszítette polgári forradalmát. Magyarország az első világháborúban elbukott, és követte egy Trianon, ahol az ország gyakorlatilag a lakossága, gazdasága, természeti kincsei kétharmadát elveszítette. A második világháborúból is vesztesként kerültünk ki, a történelmi arisztokrácia elszegényedett, illetve kisajátították, és azt a polgári réteget, polgári osztályt, amely a kiegyezést követően elkezdte azt az európai fejlődést, amelyre Magyarországnak egyébként az adottságai megvoltak, alapvetően elsősorban a holokauszt, másrészt az azt követő szocializmus gyakorlatilag kipusztította.
Így jutottunk el a rendszerváltásig, ahol nekünk évtizedek álltak rendelkezésre ahhoz, amit egyébként Európa népei évszázadok alatt csináltak meg úgy, hogy Magyarország nem gyarmatosított, Magyarország nem folytatott se rabszolga-, sem ópiumkereskedelmet, Magyarország úgy jutott el a rendszerváltáshoz és az azt követő évekhez, hogy megpróbálta az akkor gyakorlatilag 94-96 százalékos állami tulajdonát egy hasonló arányú magántulajdonra váltani, egyébként egy rossz múltú, rosszízű, rosszul sikerült és az országra nagyon hátrányos privatizációs folyamattal.
Ön alapvetően megint mondom: hangulati aláfestéssel, nevekkel és számokkal említve azt az alapvető társadalmi változást támadja, amely egy magántulajdonon álló, gazdasági versenyszemléleten alapuló rendszerben működik, megint mondom, évszázadok helyett néhány évtized rendelkezésre állásával.
A kérdésére, ha jól emlékszem, a munkajog… Magyarországon egyébként az a gazdasági környezet, amit ön kritikai éllel említett, százezernyi embert foglalkoztat, mindegyikre a magyar munka törvénykönyve szabályai vonatkoznak. Ez vonatkozik a kicsire és nagyra, vonatkozik a Magyarországon működő multinacionális cégekre, vonatkozik a nemzeti burzsoáziára, és vonatkozik a kisvállalkozásokra is, egységes.
Ugyanez vonatkozik az adórendszerre. Szakmailag egyszerűen nem helytálló, amit mond, hogy más adópolitika vonatkozzon a gazdag emberekre, tehetősebb emberekre és más a szegényekre. Egységes a rendszer, magán a rendszeren belül van a különböztetés. Aki sokat keres, sokat adózik, aki kevesebbet keres, kevesebbet adózik.
(15.20)
Az a szociális különbözet, amit ön említ, az nem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) annak a társadalmi és gazdasági rendszernek a jellemzője, amit ez az ország reményeim szerint önnel közösen épít, hanem a szocializmusé. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)