FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! 1998 óta vagyok országgyűlési képviselő ez nem a reklám helye, hozzáteszem , és akkor négy évig a Mezőgazdasági Bizottság elnökeként dolgoztam. A Mezőgazdasági Bizottság munkájának körülbelül 60 százaléka a borágazat, szőlőtermesztő ágazat kérdéskörével foglalkozott. Nagyon örülök annak, hogy az akkori döntéseket és az akkori elképzeléseket követően, ennek most már 20-25 éve, óriásit fejlődött az az ágazat, amit mi borágazatnak, bortermelésnek, pincészeteknek nevezünk. Nem utolsósorban valóban olyan fantasztikus eredményeket értek el a nemzetközi piacon is a fejlesztések révén, amelyekkel ez az ágazat, úgy ítélem meg, a magyar mezőgazdaság nagy ágazatai között, tehát a növénytermesztés, az állattenyésztés, a kertészeti ágazat mellett is jelentős. Ha körbenézünk az országban, és ön is biztos nagyon sokszor megteszi ezt, láthatjuk, hogy főleg lenn a déli, villányi térségben milyen pincészetek, szőlészetek, milyen kultúrák alakultak ki és gyönyörűen működnek.
Természetesen vannak krízisek, vannak időszakok, amikor a piaci zavarok közbelépnek. Ezek a piaci zavarok nemcsak a szőlő- és a borágazatban, hanem egyéb mezőgazdasági ágazatban is, ha nem is hullámzóan, de elég sűrűn megtalálhatók, fellelhetők és szembesülünk velük. Erre keresünk magyarázatot. Ön felvetette a gondolatot, hogy gyakorlatilag külföldi borok is bekerülnek Magyarországra, de úgy gondolom, ebben óriásit fejlődtünk az elmúlt pár évben, mert az üzletek polcain csak nagyon vékony, kicsi helyen találjuk meg ezeket a külföldi borokat. Én ezt önmagában én nem tartom kimondottan „ellenségesnek”, mert a választékbővítés, egy kis újdonság mindig jó, ha van, a piaci szokások, a fogyasztói szokások átalakulnak. Természetesen nem a nagy lédig és a nagy mennyiségű borokról beszélek, de azzal, hogy ott vannak a polcokon, semmi baj nincs, és nem is szorítják ki a magyar borokat. Voltak időszakok, amire ön utalt, amikor az olasz borok nagy mennyiségben jöttek Magyarországra, valóban, ha a tartálykocsi tejet vitt, bort hozott vissza, emlékszünk ezekre az időkre, de ma már ez szerencsére nem jellemző.
Ugyanakkor azt is látjuk, és ez talán egy érdekesség, hogy vannak olyan szőlőtermő körzetek, bortermelő vidékek, ahol jelentős részben csak maga a termelés van már, tehát az előállítást, a kész mustot vagy esetleg még a leszüretelt szőlőt is más bortermelő vidékekre, feldolgozó területekre viszik el. Ez egy új világot teremtett ebben az értelemben, mert egy hagyományos bortermő vidék szőlője és termékei nem ott kerülnek feldolgozásra, hanem egy másik bortermő területen. Éppen ezért ezek a megjelölések, amelyek a palackon vannak, hogy milyen termőtájról származik, ezért szoktak néha olyan érthetetlenekké válni számunkra, mert olyan termőtáj gyakorlatilag a köztudatban vagy a szakmában nem is létezik. Tehát éppen ezért ez egy külön probléma.
(8.30)
Amit ön felvetett erre szeretnék még egy pillanatra reagálni , a nemzeti borstratégia: valóban van egy ilyen stratégia, ezen mi is dolgozunk. Ez valóban egy nagy anyag, és mi is nagyon sokat szeretnénk ebben együttműködni a bortermelőkkel, a szőlőtermelőkkel, és kialakítani azt a stratégiát, ami lehet, hogy az alapja annak, ami majd egy közös stratégia lesz, amelybe bevonjuk a termelőket, a feldolgozókat, a pincészeteket, és nem utolsósorban természetesen ez majd várhatóan a Mezőgazdasági Bizottságban is meg fog jelenni, ahol utána majd tovább tudjuk vinni ezt a történetet.
És hiszem azt, hogy a magyar bortermelőknek, szőlőtermelőknek még nagyon sok szép, értékes napjuk lesz, és nekünk, fogyasztóknak pedig kellemes italunk. (Derültség.) Úgyhogy köszönöm szépen, én ezzel kívánok önnek boldog karácsonyt. (Taps a kormánypárti padsorokban.)