GELENCSÉR FERENC, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! (Folyamatos zaj. Az elnök csenget.) Egészen meg vagyok lepődve, már-már megtisztelő, hogy olyan vitán vagyok itt az Országgyűlésben, amelyen itt volt Orbán Viktor (Kocsis Máté: És ezt leírtad előre? Derültség.), itt voltak a miniszterek, itt voltak az állampárt képviselői. Azért meglepő ez, mert amikor olyan, egyébként nagyon fontos dolgokról vitatkozunk, mint az adózás, az egészségügy, az oktatás, akkor nem szokott ilyen felhozatal lenni az állampárti padsorokban (Dúró Dóra: Ti sem szoktatok itt lenni! Eszem megáll!) de hát, ugye, kinek mi a fontos. Ebből is látszik, hogy önöket valójában nem érdeklik az olyan dolgok, mint az adórendszer (Folyamatos zaj. Az elnök csenget.), a magyar egészségügy vagy az oktatás. Önöket az érdekli, hogy Vlagyimir Putyinnak megfeleljenek (Rétvári Bence: Micsoda fordulat!), önök a nagy szuverének, ugye. (Rétvári Bence: Bezzeg a Momentum hamvas!)
És azt látjuk, hogy most, amikor egy politikai állásfoglalásról van szó, aminek egyetlen kérdése, hogy egy magyarok által is lakott, honvédő háborúban álló szomszédos ország, amelyben magyar emberek halnak meg, mert a maguk szövetségese megöli őket, ez az ország tagja legyene az Európai Uniónak, majd, egyszer hiszen ez még csak a tárgyalási csatlakozások megkezdéséről szól (Rétvári Bence: Csak! Csak?) , Ukrajna esetleg, talán majd egyszer legyene tag, most majdnem mindenki itt van vagy volt. (Rétvári Bence: Vagy lesz.) Ez egy akkora ügydöntő, sorsdöntő kérdés, hogy sikerült mindenkinek bejönnie erre a vitára.
De térjünk rá magára a határozati javaslatra! Miről is szól ez az egész? Az egész arról szól, hogy van a szomszédban egy ország, amelyet a maguk szövetségese megtámadott, egy olyan ország, ahol magyarok halnak meg, amelyhez maguk asszisztálnak, és mindent megtesznek azért, hogy a szenvedésük minél tovább tartson. És ez az ország, Ukrajna szeretne az Európai Unió részévé válni egy szép napon.
Ukrajnában magyarok is élnek (Felzúdulás a kormánypárti oldalon. Rétvári Bence: Hoppá!), ami maguknak mint állítólagos népnemzeti kormánynak állítólag fontos. De persze ez sem igaz (Az elnök csenget.), legfeljebb a szavak szintjén. Mert amikor valóban kellene valamit csinálni, akkor hirtelen már nem fontos. Amikor be lehetne bizonyítani azt, hogy tényleg fontos maguknak a külhoni magyarság, akkor gyáván elbújnak; vagyis bárcsak elbújnának, de inkább idejönnek, és kiállnak a külhoni magyarok ellen. Azért ehhez kell igazi arcbőrvastagság! (Dúró Dóra: Jézus, Istenem!)
Miért is jöttek be ma tulajdonképpen erre a vitára? Önök azért jöttek be, mert abban bíznak, hogy ha maguk megvétózzák Ukrajna európai uniós csatlakozását (Rétvári Bence: Akkor mégsem a tárgyalások megkezdéséről van szó?), akkor Ukrajnában belső politikai válság lesz, amibe a honvédő háborút vívó Ukrajna elnöke belebukhat, és ezzel maguk segíthetik Oroszország háborús törekvéseit, jelesül azt, hogy Ukrajnát elfoglalja. Ukrajna eleste pedig egyet jelent azzal, hogy Magyarország újra szomszédos lesz Oroszországgal; azzal az Oroszországgal, amely, amikor közvetlen szomszédja volt Magyarországnak, háromszor is pusztítást hozott nemzetünkre.
Kicsit sem túlzás tehát azt állítani: a magyarok számára létkérdés, hogy Oroszország ne legyen szomszédja hazánknak (Rétvári Bence: Mi is ezt mondjuk!), és a független Ukrajna legyen a mi keleti szomszédunk. (Rétvári Bence: Független! Dr. Répássy Róbert: Mi is ezt mondjuk, független! Legyen is az!) És az a politikai közösség cselekszik a nemzetéhez hűen, aki ezt a politikát folytatja, és mi ezt a politikát képviseljük a Momentummal idehaza és Európában is.
Majd ha innen hazamennek (Nacsa Lőrinc: Mi innen dolgozni megyünk.), gondolkodjanak el azon, hogy önök viszont mit csinálnak. Mert maguk arról fognak dönteni, hogy a szomszédos országban egy honvédő háborút vívó elnököt olyan helyzetbe hozzanak, hogy a mögötte álló bizalom összeomoljék az önök akaratából (Rétvári Bence: Esetleg a magyar érdekekről tudnál szólni?), és ez emberek százezreinek, millióinak fog halált, szenvedést, elnyomást okozni, magyarok és ukránok kitelepítéséhez, elhurcolásához, gyermekeik elrablásához, meneküléshez és teljes reménytelenséghez fog vezetni. (Menczer Tamás: Már meg vagyunk támadva?)
Maguk is jól tudhatják, hogy a Momentum Mozgalom a háború első pillanataitól kezdve kiemelten foglalkozik ezzel a szörnyű, szomszédunkban zajló háborúval, és áll teljes mellszélességgel a megtámadott magyar és ukrán emberek mellett. Tagjaink már 2022 márciusában is napi szinten vettek részt aktívan a humanitárius katasztrófa enyhítésében. (Zaj, közbeszólások.) 2022 őszén felszólítottuk a kormányt, hogy azonnal nyilvánítsa illegitimnek az oroszok által megszállt négy régióban tartott, elcsalt népszavazásokat (Rétvári Bence: Ezt Gyöngyösivel beszéld meg!) önök persze már ekkor is bőszen hallgattak.
2022 novemberében pedig úgy döntöttünk, hogy ha önök nem, mi ellátogatunk a megtámadott Ukrajnába, hogy közelebbről megismerhessük a hétköznapok borzalmait, ezért Bedő Dávid és Tompos Márton képviselőtársaimmal lembergi egyetemi hallgatókkal és az egyetem dékánjával is találkoztunk; egyeztettünk Dmitro Lubinec emberi jogi ombudsmannal, ukrán parlamenti csoportokkal, parlamenti képviselőkkel. (Menczer Tamás: Melyikőtök hagyta el az útlevelét? Kinek segíthettünk? Derültség.) Megismerkedtünk Marija Mezencevával, az Európa Tanács ukrán delegációjának vezetőjével, és Bucsában emlékeztünk meg a különös kegyetlenséggel meggyilkolt áldozatokról. Találkoztunk Tompa Tiborral, a Magyarok Kijevi Egyesületének korábbi elnökével, és Babják Zoltánnal, Beregszász polgármesterével is. (Dr. Apáti István: Ezért ki is végezhetik!)
Mindeközben maguk azok ellen a szankciók ellen harcoltak egy újabb plakátkampánnyal és egy hazug konzultációval, amelyet Orbán Viktor minden egyes alkalommal megszavazott az Európai Tanácsban.
Mi a szavak helyett a tettekben hiszünk, ezért megkértem Novák Katalint, hogy a magyar állami média vetítse le a „Szabadság tűz alatt Ukrajna szabadságharca” című filmet. Majd 2023 januárjában több millió forint értékben vitt a Momentum aggregátorokat és invertereket Beregszászba és Kijevbe, hogy fényt és melegséget vigyenek azon emberek életébe, akiknek nem csupán átvitt, hanem gyakorlati értelemben is szörnyű sötétséget hozott a 2022-es esztendő. Ellentétben magukkal, mi ott voltunk 2023. február 24-én Budapesten, ahol a háború első évfordulójáról és az elhunytakról emlékeztünk meg egy hosszú felvonulással, számos, hazánkba menekült, menekülni kényszerült ukrán ember társaságában. Az estét az orosz nagykövetség mellett zártuk, jómagam pedig a felszólalásomat követően meglengettem azt a magyar zászlót, amelyet maga Sándor Fegyir küldött a frontról.
Maguk azonban ekkor is mire voltak képesek? Oroszország terrorista állammá nyilvánítása helyett egy olyan határozatot fogadtak el, amelyben hétszer szerepelt a „szankció” szó, hatszor a „béke”, de csupán egy fél mondatot szántak az orosz katonai agresszióra. Se többet, se kevesebbet, ez pedig szégyen!
Augusztusban írásbeli kérdésben érdeklődtünk Tompos Mártonnal arról, hogy mikor látogat Kijevbe a magyar miniszterelnök, de Magyar Levente államtitkár itt is egy fél mondattal terelt a valódi válaszok helyett.
A napokban elfogadott, nyelvhasználati jogokat visszaállító törvényt követően (Moraj a kormánypárti oldalon. Menczer Tamás: Nem állítja vissza!), valamint az után, hogy a kárpátaljai magyar szervezetek és politikusok kérik a magyar kormányt, hogy támogassa Ukrajna európai uniós integrációját, a magyar kormány tovább gáncsolja ezt a folyamatot.
Amikor majd Orbán Viktor elmegy és blokkolja ezt a csatlakozást, akkor én nagyon bízom benne, őszintén bízom benne, hogy belül valahol mélyen az önökben lakó lélek hiszen maguk sokszor hivatkoznak a lélekre kicsit elkezd pislákolni, és elkezdik érezni legbelül, hogy önök rossz emberek. (Felzúdulás a kormánypárti oldalon.) És ha tényleg hisznek abban, amit mondanak bár szerintem maguk semmiben sem hisznek, de most teljesen mindegy , ha tényleg hisznek abban, hogy van mindenható Isten és van pokol (Soltész Miklós: Még! Ne hagyd abba! Derültség.), akkor nagyon erősen tűnődjenek el azon, hogy amit tesznek, az melyik végállomáshoz fog vezetni. (Dr. Hoppál Péter: Szégyelld magad!) Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)