NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kinek ismerős ez az idézet Ukrajna EU-csatlakozása kapcsán is? „A vétóhoz való viszony feketén-fehéren megmutatja majd, hogy ki az, aki nemcsak üres közhelyekben, de tettekben is hűséges a nemzetéhez és a hazájához. És ki az, aki beszéljen bármilyen tudálékosan vagy mézesmázosan, tulajdonképpen csak egy ócska nemzetáruló?”. No, tegyék meg tétjeiket! Ez a valaki nem más volt, mint Bencsik András, és íme a Demokrata legendás száma, a „Vétó” felirattal a címlapon. (Felmutatja.) Bizony Bencsik András volt az, aki leírta ezeket a kemény szavakat, no persze még Románia feltétel nélküli EU-csatlakozásának támogatása kapcsán. És azért merte ő ezt leírni, mert tudta jól, hogy mit mondott előtte Orbán Viktor.

De bármit is mondott Orbán Viktor, bármit is ígért, és hiába írta mindezt le Bencsik András 2004-ben, aztán egy évvel később az Orbán Viktor által is ígért vétó helyett feltétel nélküli uniós csatlakozásra szánta rá magát a Fidesz-frakció. Nem akadt egyetlenegy fideszes képviselő sem, aki Orbán Viktor korábbi ígérete szerint a „nem” gombot nyomta volna meg. És félek, ugyanerre készülnek Ukrajna esetében, ugyanúgy csak idő kérdése az EU-csatlakozásuk támogatása a Fidesz-kormány által, ahogy Finnország esetében is beadták a derekukat, és hamarosan be fogják adni a derekukat Svédország esetében is. Ugyanígy fogják a NATO-t bővíteni, és provokálni ezzel az oroszokat, és a világháború felé tett újabb lépésként támogatni ezt a háborús őrületet.

2004. augusztus 12-én Bencsik András azért merte a Demokratában ezt megírni, a Fidesz mintegy megmondóembereként, mert hát, néhány héttel korábban, Orbán Viktor Tusnádfürdőn 2004. július 24-én azt mondta, ha megtagadják az Erdélyben élő magyaroktól az autonómiát, akkor Románia nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba.

Azt is mondta a miniszterelnök úr, akkor még nem volt miniszterelnök, talán azért is fogalmazott ilyen karakánul: „Arra kérek mindenkit, hogy mélyen nézzük át, érezzük át annak a történelmi felelősségét, hogy a következő 15-20 évben valószínűleg nem jön vissza olyan kedvező nemzetközi csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most lehet kellő súllyal, most lehet kellő nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében.” „Attól tartok”  mondta Orbán Viktor 2004-ben , „hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most nem az autonómiát állítja, minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitűzések középpontjába, az valószínűleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, amely nem tér vissza.” Ezt mondta Orbán Viktor, és aztán egy év elteltével e szép szavakat nem követték a tettek, sőt gyalázatos tett követte, vétó helyett, „nem” szavazat helyett feltétel nélkül támogatták Románia uniós csatlakozását. Diplomáciai fegyverletétellel ért fel, ahogy látjuk ezt a diplomáciai fegyverletételt sok esetben ma is a magyar külpolitikában.

2004 nyarán Orbán Viktor még így beszélt: „Ha egy országban az ott élő közösség autonómiát akar, de ezt megtagadják tőle, ez az állam nem épített ki olyan minőségű demokráciát, amely az Európai Unióban egyébként a tagság előfeltétele.” Sőt, nem sokkal korábban, 2004 februárjában  szívbemarkolóan, mondhatjuk ezt is  úgy fogalmazott Orbán Viktor: „Mit éreznek, kedves barátaim, azok a magyarok, akik székelyföldi autonómiát vagy kettős állampolgárságot szeretnének, de a sajátjaik nem támogatják őket Budapesten?” Ezt a kérdést Orbán Viktor tette fel a 2004-es évértékelő beszédében, hogy aztán ő is támogassa Románia feltétel nélküli uniós csatlakozását.

Bár a szavazás előtti napokban a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség és számos közismert személyiség, köztük még Kárpátalja autonómiának elpuskázója, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is kérte, hogy csak az erdélyi magyarság kisebbségi jogainak törvényekben való biztosítása esetén járuljanak hozzá a román csatlakozáshoz, a Fideszből mégsem akadt egyetlen képviselő sem, aki nemet mondott volna a nemzeti érdek, korábbi nemzeti érdekek feladására, a korábbi ígéretek ellenére.

Orbán Viktor Tusnádfürdőn is sokat hangoztatott nemzetpolitikája tehát színjáték maradt, hangzatos szólamai után magyarok millióit köpték szembe. Románia uniós csatlakozásának feltétel nélküli magyar támogatása 175:173 arányban elutasításra került volna, ha az akkori ellenzék, a Fidesz képviselői mind nemmel szavaznak.

Ebben a pillanatban, amikor ez a szavazás megtörtént, akkor még a kuruc.hu hírportál tudósítójaként juthattam be ide a Parlamentbe, a karzatra, ahol kifeszítettem egy háromméteres transzparenst, „Ne legyetek hazaárulók!” felirattal. A szavazás előtt, mondhatom, hogy legemlékezetesebb parlamenti beszédemet tartottam, bár még nem voltam képviselő, de ott magamhoz ragadva a szót, a karzatról felhívtam az önök figyelmét  sokan itt ülnek ma is ugyanis , hogy az EU számos feltételt állított a csatlakozó országok, így Románia elé is, de a magyar Országgyűlésnek is kellene egyet szabnia: autonómiát az erdélyi magyarságnak. Nemcsak én mondtam ezt, hanem az előbb említett Székely Nemzeti Tanács, még Jeszenszky Géza is  hadd ne soroljam mindezt, elképesztő!

Nem is volt időm sorolni természetesen, bár arra még volt időm a karzaton, mielőtt fölértek az őrök, hogy fennhangon figyelmeztessem a honatyákat, hogy kezükben van Erdély jövője. Ahogy most a kezünkben van Kárpátalja jövője, hiszen egy ország vétója is elég most is, akkor is elég lett volna. Lelkiismereti szavazásra kértem az országgyűlési képviselőket 2005. szeptember 26-án, végül az Országgyűlés levezető elnökének megköszönve a szót, visszaültem a helyemre a karzaton. Kitiltottak a Parlamentből, de öt év múlva képviselőként térhettem vissza, és most folytathatom.

(13.00)

És folytatom is, hiszen a kuruc.info, illetve akkor még, 2005-ben, a 2006-os rendőrterror, az állami üldözések előtt kuruc.hu hírportál zárszavát hadd idézzem: „Sokak számára a legfájóbb, hogy Románia feltétel nélküli uniós csatlakozásának megszavazói közt volt Orbán Viktor is, akit a Fidesz sok botlása és következetlensége ellenére addig a párt lelkiismeretének véltek.” Az eddig is egyre lengébben öltözött király most már teljesen meztelen. A jó Orbán és a gonosz tanácsadók legendáját be lehet írni „Az égig érő paszuly”, a „Fogtündér” és a többi gyerekmese közé. (Folyamatos zaj a teremben.)

Tisztelt Országgyűlés! Végül érdemes még felidéznünk a Demokrata 2004. augusztus 12-ei címlapját. Hadd idézzük itt meg most Szájer József szellemét! (Felmutatja.  Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Szemléltetés!) Ne aggódjon, elnök úr, nem lesz semmi perverzió, pusztán arra szeretném felhívni a figyelmet, amire a Fidesz hetilapja, a Demokrata is kitűnően felhívta a figyelmet: a vétóra. Erre a vétóra lehetőség volt, lehetőség lett volna, és lehetőség van most Ukrajna EU-csatlakozásának esetében is. Szájer József akkor arról beszélt, hogy vétót lehet alkalmazni Románia uniós felvételével szemben, amennyiben nem teljesíti az őshonos magyarság jogos autonómiakövetelését.

Bencsik András az akkori vezércikkében keményebben fogalmazott, idézem: „Az erdélyi autonómia kérdésében alkalmazandó vétó sorsdöntő lesz a magyarság túlélési esélyeit illetően. Nem túlzás tehát azt mondani,”  mondta a Fidesz megmondóembere  „hogy a vétóhoz való viszony feketén-fehéren megmutatja majd, hogy ki az, aki nemcsak üres közhelyekben, de a tettekben is hűséges a nemzetéhez és a hazájához. És ki az, aki beszéljen bármilyen tudálékosan vagy mézesmázosan, tulajdonképpen csak egy ócska nemzetáruló.”

Tisztelt Fideszes Képviselők! Két évvel később kiderült: egyetlen képviselő sem akadt, aki Orbán Viktor korábbi ígéretével szemben a „nem” gombot nyomta volna meg. És mindezt csak azért idéztem föl, hogy érezzék át annak a felelősségét, ami most Ukrajna EU-csatlakozása kapcsán adódik, ne kövessék el még egyszer ugyanazt a hibát. A mostani ígéreteket ne kövesse ismét köpönyegforgatás, és hogy Bencsik Andrást idézzem: ócska nemzetárulás. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk padsoraiból.)