GREXA LILIÁNA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Шановний пане Голово! Шановні депутати, представники національних меншин! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők és Nemzetiségi Szószólók! Ha a tavaly őszi ülésszak utolsó napjaiban elmondott beszédemet kéréssel zártam, akkor a mostanit egy köszönettel kezdem. Nem azért, mert úgy illik, hanem azért, mert valóban szeretném megköszönni mindenkinek Magyarországon és Ukrajnában is, aki hozzájárult ahhoz, hogy a kétoldalú kormányzati kapcsolatok a holtpontról kimozdultak. Ez fontos, nagyon fontos, mert ha a párbeszéd megszűnik, a bizalomvesztés továbbgyűrűzik először a médiába, majd a mindennapokba, az beláthatatlan következményekkel járhat, főleg most, amikor Európa országainak vezetői tulajdonképpen egy puskaporos hordó körül ülnek, ami bármikor felrobbanhat. Hiszen az orosz agresszor által indított háború, ami szinte napra pontosan tíz éve indult és két éve teljes körű agresszióba csapott át Ukrajna ellen, itt zajlik Európában, a maga véres, tragikus valójában. Ennek következtében sajnálatos módon a magyarországi ukrán nemzetiségi családok között egyre többen vannak olyanok, akiknek az Ukrajnában élő rokona vagy ismerőse az életét vesztette az orosz agresszió következtében.
Gyászolunk mindennap, mert nincs olyan nap, hogy ne látnánk az Ukrajnában élő ismerőseink, rokonaink közösségimédia-oldalain a gyászjelentéseket az orosz agresszió áldozatairól, akik vagy a fronton hunytak el, vagy éppen álmukban a lakásukban, ahova becsapódott az orosz agresszor által indított rakéta, mert a rakéták nem válogatnak. Látjuk a fekete gyászszalagos képen a huszonéves fiút, aki önként ment a frontra, hogy védje a hazáját. Látjuk a nőt, az édesanyát, aki sebesülteket mentett épp, mikor eltalálta egy orosz lövedék. És látjuk a kisbaba fotóját is, aki pár hónappal ezelőtt született a légiriadók közepette, és mostanra egy orosz rakétatámadás következtében már az angyalokkal van a mennyben.
És akkor összetörik a szívünk, mert mi ilyenkor nemcsak egy fotót látunk, mert nekünk a gyászszalagos képen szereplő Danilo, Mikola, Matvij, Natalka az ismerősünk, barátunk, rokonunk, nekünk a vérünk. Közben halljuk a mindentudó szakértőket, hogy testvérháború, meg hogy tengerentúli befolyás, és halljuk a kérdéseket, hogy de miért nem adják már fel az ukránok, hát, úgyis esélytelenek, az oroszok úgyis mindig győznek. Hát, nem! Azért nem adják fel, mert az ukrán emberek nem akarnak az országukban olyan jövőt a gyermekeiknek, ahol az orosz agresszor diktál. Ők békés, orosz befolyástól mentes jövőt szeretnének a gyermekeiknek Ukrajnában, és ezt, ha kell, az őket megtámadó orosz agresszorral szemben megvédik már évszázadok óta.
Engedjék meg, hogy felszólalásomat a világszerte ismert és nagyra tartott Tarasz Hrihorovics Sevcsenko ukrán költő 1845-ben megírt művével zárjam. Hallgassák meg ezeket a közel 180 évvel ezelőtt leírt mondatokat, melyek ma sajnos megelevenednek a szemünk láttára az ukrán bárdtól, akit az orosz elnyomó hatalom többször letartóztatott és száműzetésbe is küldött a gondolataiért, hazafias érzelmeiért.
Kérem, hallgassák meg, és zárják szívükbe ezt a versbe foglalt üzenetet a múltból, mely engem lelkületében a magyar 1848-as Nemzeti dal utolsó versszakaira emlékeztet. Zárják szívükbe, és értsék meg, érezzék át, miért tart ki még mindig az ukrán nép az orosz agresszióval szemben már évszázadok óta.
Tarasz Sevcsenko: Végrendelet. Ha meghalok, egy kurgánon legyen nyugovásom, áldott ukrán föld ölében, a nagy rónaságon. Hogy láthassam messzi síkját, bukkanóit, s halljam a vén Dnyepert, amint zúgva hömpölyög alattam. Hogyha vérét viszi tova majd ellenségnek, viszi a kék tenger felé, én is útra kélek, s az úristen eleibe hálát adni. Hanem addig nincs Isten a mennyben. Ébredjetek és zúzzátok a rabláncot széjjel, szabadságunk öntözzétek ellenség vérével. A majd az új, a nagy családban, hol szabad az élet, emlékezzetek meg rólam jó szóval, testvérek.
Isten áldjon minden segítő szándékú magyart! Isten segítse a megtámadott ukrán népet! Isten adjon igazságos békét, és Isten óvja Ukrajnát, Magyarországot és Európát ezekben a vészterhes időkben! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)