BEDŐ DÁVID (Momentum): Köszönöm szépen. „Úgy érzem magam, mint egy amerikai filmben a halálra ítélt, aki ott van a halálsoron és napokat, heteket, hónapokat vár arra, hogy kivégezzék. Nem bírok felállni, kiesik a kanál a kezemből. Ebben az a borzasztó, hogy elmém ép és fel tudom fogni az egészet. Éjszakánként imádkozok, hogy reggel ne keljek fel.” Súlyos mondatok. Ezeket Skripeg Béla mondta, aki Karsai Dánielhez hasonlóan ALS-ben szenved. Béla itt van velünk ma este, itt ül a karzaton és hallgatja ezt a vitát, ahogy Dunavölgyi Erzsébet is, aki szintén ALS-ben szenved, és Karsai Péter, Karsai Dániel testvére is itt van velünk.

Azt gondolom, hogy az itt ülők közül mindenki, ha tehetné, minimalizálná a gyógyíthatatlan betegek szenvedését, Karsai Dániel és társai harca az aktív eutanáziáért pedig erről szól. Nem szeretnének mást, csak hogy méltóságban halhassanak meg, szenvedés nélkül. Jár nekik a választás szabadsága, jár nekik a lehetőség, hogy saját életükről dönthessenek. Mi hiszünk a döntés szabadságában és hiszünk az emberi méltóságban, az embereknek joguk van a saját sorsuk felett rendelkezni és ezzel a magyarok többsége is egyetért. Több kutatás is kimutatta ugyanis, hogy a felnőtt lakosság közel kétharmada támogatja az aktív eutanázia lehetőségét ilyen esetekben.

Ezért szólaltunk fel a parlamentben, ezért biztosítottunk lehetőséget az állampárti képviselőknek, hogy beszélgessenek dr. Karsai Dániellel, és ezért nyújtottunk be közösen Dániellel és Péterrel népszavazási kérdéseket a valódi párbeszéd, társadalmi párbeszéd érdekében. Önök viszont csak cinizmussal tudtak válaszolni ezekre. Gyávák voltak beszélni egy gyógyíthatatlan és halálos betegségben szenvedő emberrel, gyávák voltak vitázni, és úgy tűnik, gyávák ahhoz is, hogy megkérdezzék a magyarokat, mégis mit szeretnének. A benyújtott népszavazási kérdéseinket lesöpörte ugyanis az asztalról a Nemzeti Választási Bizottság, és gyáva módon megfosztotta az országot attól, hogy döntést hozzon a kérdésben. Bebizonyosodott újra, hogy ebben az országban csakis arról lehet népszavazás, amiről az állampárt úgy akarja.

Higgyék el, én értem, hogy rengeteg politikai vitánk van, rengeteg mindenben nem értünk egyet, az eutanázia legalizálása viszont nem egy pártpolitikai ügy, hanem az egész országról szóló húsba vágó kérdés! Éppen ezért, ha valamikor, akkor most tegyük félre az egymással szembeni ellenérzéseket és segítsünk honfitársainknak, akik a saját méltóságukért és szabadságukért küzdenek.

Kedves Állampárti Képviselők és Kormánytagok! Önök abban a helyzetben vannak, hogy a magyarok többségének egyetértésével segíthetik honfitársainkat a méltóságukért és szabadságukért vívott harcukban. Dönthetnek úgy, hogy törvényeken keresztül biztosítják Karsai Dánielnek és a hozzá hasonló gyógyíthatatlan és rengeteg szenvedéssel járó betegséggel küzdőknek a jogot, hogy dönthessenek saját sorsukról. Amennyiben viszont nincs annyi bátorságuk, hogy törvényt módosítsanak, legyen annyi magukban, hogy a magyar népre bízzák a döntés lehetőségét. Ha kamukonzultációkra el tudnak költeni több milliárd forintot, akkor legyen pénz a valódi kérdésekre is, legyen pénz a népszavazásra. Használják végre valami hasznosra hatalmukat, kezdeményezzenek népszavazást az aktív eutanáziáról! Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)