DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy napirend előtti kérdésével lehetőséget ad számomra, hogy a tegnapi és sok héttel ezelőtt megkezdett polémiánkat folytassuk.
Elöljáróban arról szeretnék a jelen lévő képviselőtársaim és az ország nyilvánossága előtt számot adni, hogy Magyarországnak új társadalmi és új gazdasági folyamatokkal, jelenségekkel kell szembenéznie. Magyarországon a korábbi évtizedekben alapvetően a munkanélküliség volt a jellemző, és gondolom, képviselőtársam sem vitatja azt a tényt, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar munkavállalók túlnyomó többsége nem a háborútól, nem a járványtól, hanem alapvetően a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól félt. Ezért a munka, a munkahely biztonsága, a munkavállalás lehetősége, a megélhetés lehetősége, meggyőződésem, hogy számos más társadalmi kérdést, problémát megelőz.
A jelen lévő képviselőtársaim előtt ismert gondolom, nem vitatják , hogy tavaly minden hátráltató körülmény mellett és ellenére az ország a foglalkoztatásban rekordot ért el, a munkanélküliség 4 százalék alá ment. A foglalkoztatottak száma rekordot döntött, és a rendelkezésre álló munkaerőt figyelembe véve gyakorlatilag nem statisztikailag, hanem gyakorlatilag elértük a teljes foglalkoztatottságot. Tudom, mert az elmúlt napokban elhangzott, hogy az elmúlt napokban, hetekben volt egy 15-20-25 ezres munkavállalói ingadozás. Aki ezzel foglalkozik, az előtt világos, hogy december-január-februárban a foglalkoztatás a mezőgazdasági idénymunkák hiánya miatt mindig alacsonyabb, és nyilvánvaló, hogy ha az éves átlagot nézzük, akkor igazak ezek a számok.
(9.40)
Ez az egyik kérdés, tehát az, hogy Magyarországon megváltozott a foglalkoztatási helyzet, alapvetően nem munkanélküliség, hanem munkaerőhiány lépett fel. A kérdés az, hogy egy növekvő gazdaság a szükséges mértékben és most nem beszélek a szakmai összetételről, munkamorálról, jövedelmi viszonyokról milyen forrásokból tudja biztosítani a fejlődő gazdaság igényeit kielégítő munkaerőt.
Gondolom, nincs közöttünk vita abban, hogy Magyarországon hát, hol 200 ezret mondunk, hol 250-300 ezret van egy ilyen 200-300 ezres inaktív réteg, amely részben a munkavállalásra még hajlandó és alkalmas munkanélküliekből, részben azokból a többnyire alulképzett emberekből, nemcsak szakmai képzettség, hanem rendszeres munkavállalás szempontjából képzést, nevelést, oktatást igénylő embereknek a tízezreiből áll. Nem vitatom, tudom, hogy ez egy elsőrendű feladat, hogy ebből, a Magyarországon rendelkezésre álló magyar munkaerő-utánpótlásból a lehető legtöbbet kivonjuk. Azt azonban 30 évnyi nagyüzemi gyakorlat alapján állítom, hogy ezt teljes mértékben nem lehet megoldani. Lehet belőlük képzéssel, átképzéssel, továbbképzéssel nyilvánvalóan munkavállalói alkalmasságot felmutató embereket képezni, ezt csináljuk is: munkaerő-felkészítést, akár vállalkozásképzésben, akár munkaerőképzésben jelentős összegek ráfordításával jelentős erőfeszítéseket teszünk.
Ami viszont a kérdéseiben megfogalmazott aggályokat és gyakorlatilag a magyarkvótáról szóló javaslatot illeti, képviselő úr, meggyőződésem szerint egy olyan helyzetet vizionál, ami jelenleg nem állt be, és azt feltételezi, hogy a magyar kormány eddig meghozott számos intézkedése nem fog hatályosulni, nem fog érvényesülni, és további intézkedésekre van szükség. Ha mindennek ellenére mégis sérelmek következnek be, akkor ezeket kell alkalmazni. Meggyőződésem, hogy az eddig meghozott intézkedéseink megfelelőek, és az ön által javasolt további eszközökre nem lesz szükség. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)