FEKETE-GYŐR ANDRÁS (Momentum): Tisztelt Országgyűlés! (Rétvári Bence: Lemondok!) Vannak olyan bűnök, melyeket kötelességünk az Országgyűlés jegyzőkönyvében örökre rögzíteni (Dr. Répássy Róbert: Nicsak, ki beszél?), hogy soha ne merülhessenek feledésbe. (Dömötör Csaba: Hatóság elleni erőszak!)

Az Orbán-rendszer cserben hagyta a rábízott gyermekeket, önök megbocsáthatatlanul visszaéltek a nemzet egészének bizalmával. Az elmúlt hetekben önök két dolgot tettek. Egyrészt elbújtak két bukott nő szoknyája mögé, illetve megpróbálták mindenféle kreált üggyel elterelni a figyelmet arról a mocsokról, amely a rendszerük legbelső lényegévé vált. Ne mutogassanak nekünk a két lemondásra! Novák Katalin és Varga Judit távozásával csak még nyilvánvalóbbá vált, hogy önöknek titkolnivalójuk van. (Rétvári Bence: Fekete-Győrnek és Varjunak! Erről a kettőről beszélj!) Hetek teltek el, de máig nem ismerték be, hogy ki a polip feje, és meddig érnek a csápjai a szörnyetegek hálózatának. Ezért a számonkérés nem állhat meg. A következő lépés, hogy Orbán Viktor tisztázza, ki adott utasítást a Fidesz fülbevalós köztársasági elnökének és a volt igazságügyi miniszternek, hogy adjanak kegyelmet a pedofilvédő igazgatóhelyettesnek. Tudotte a kegyelemről Orbán Viktor, netalán áldását is adtae rá?

Különösen az után égető kérdés ez, képviselőtársak, hogy Tompos Márton momentumos képviselőtársam kiderítette: az Orbán család céges ügyvédje védte (Vitályos Eszter: Hűha! Mik vannak?) a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatóját. A miniszterelnök ezért magyarázattal tartozik, hogy hogyan történhetett ez meg. Magyarázattal tartozik, hogy neki és a családjának mégis mi köze van ehhez a szégyenteljes botrányhoz. Magyarázattal tartozik, hiszen 2016-ban ő maga, tehát Orbán Viktor indítványára kapott kitüntetést a bicskei gyermekotthon pedofil szörnyeteg igazgatója.

Vajon mit tud még a miniszterelnök, ami miatt titkolózik a magyar nyilvánosság előtt? Egyáltalán, képviselőtársak, milyen állam az, amelyik így bánik a rábízott gyermekekkel? Milyen állam az, amelyik befogja a száját a gondjaira bízott magyar gyermekeknek? Hány gyermekotthonban élő gyermeket nyomorít meg a pedofília ma Magyarországon, képviselőtársak? Azonnali válaszokat követelünk a magyarok nevében (Rétvári Bence: Mi is!) ezekre a kérdésekre. (Vitályos Eszter: Meg a lemondásod!) Melyikük ment el (Vitályos Eszter: Mikor mondasz le?) bocsánatot kérni az áldozatoktól? (Rétvári Bence. Lemondasz?) Melyikük ment el bocsánatot kérni? Elment hozzájuk bármelyikük, vagy csak itt meg a propagandában nagy az önök szája? (Dr. Répássy Róbert: Ki fog a rendőröktől bocsánatot kérni?) Elment Novák Katalin, Balog Zoltán (Rétvári Bence: Mit fogsz mondani a felszólalásod végén?), Varga Judit, Rogán Antal vagy Orbán Viktor elmondani, hogy hibáztak, bocsánatot kérnek (Vitályos Eszter: Bocsánatot kértél a rendőröktől?), többet soha nem fog ez előfordulni? (Dr. Zsigmond Barna Pál: Jogerős bírósági ítéleted van!  Folyamatos zaj és közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.)

Egyikük sem tette ezt meg. (Gelencsér Ferenc: Így van!) Erős hát a gyanúm, képviselőtársak, hogy nem az a bajuk, hogy egy aljas pedofilvédő kegyelmet kapott, hanem az, hogy ez kiderült. (Gelencsér Ferenc: Így van!  Lőcsei Lajos: Így van!) Ez a csúf igazság. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény (Vargha Tamás: Bűnöző vagy!), hogy a Kúria fideszes elnöke elrendelte azon folyóirat szerkesztésének és kiadásának felfüggesztését, amelyben megjelent a kegyelmi döntést (Gelencsér Ferenc: Szégyen!) lebuktató ítélet. Ez a szégyen, képviselőtársak! (Gelencsér Ferenc: Így igaz!) Ez a szégyen! (Vitályos Eszter: Az a szégyen, hogy te itt ülsz! Az a szégyen!  Folyamatos zaj.  Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Tehát önöket nem az zavarja, hogy ez a szörnyűség megtörténhetett magyar gyermekekkel (Rétvári Bence: Miért nem a saját ügyedről beszélsz?), önöket nem ez zavarja (Gelencsér Ferenc: Így van!), hanem az zavarja, hogy ez kiderült (Gelencsér Ferenc: Így igaz!), és esik a Fidesz népszerűsége. (Rétvári Bence: Beszélj a saját ügyedről!) Önöket ez zavarja, és ez a szégyen. Amikor önök megkapták a kormányzás lehetőségét, a nemzet megbízást adott önöknek arra (Farkas Sándor: Egy bűnöző hogyan beszélhet? Felfüggesztett börtön! Hát, hogy?), hogy az állam biztosítsa a nemzet létét, biztosítsa a nemzet jövőjét, és hogy felelősséget vállaljanak az önökre bízott gyermekekért, különösképpen pedig, hogy becsülettel gondoskodjanak azokról, akik a gondoskodást a szüleiktől nem kaphatják meg.

Ezzel az alapvető kötelességükkel minden magyar embernek tartoznak (Rétvári Bence. A te kötelességeddel hogy állsz?), akár önökre szavaztak, akár nem. (Vitályos Eszter: A jog betartása a te kötelességed!) Az önök szégyene, képviselőtársak, az önök szégyene (Vitályos Eszter: A szégyen te vagy!), hogy pedofil hálózatok játékszerévé válhatott Magyarországon a gyermekvédelem, hogy elképzelhetetlen mocskot és aljasságot hagytak növekedni a színfalak mögött. (Gelencsér Ferenc: Szégyen!) Ez az önök szégyene. Önök cserben hagyták az önökre bízott magyar gyermekeket (Vargha Tamás: Te, minden képviselők legnagyobb szégyene!), és megbocsáthatatlanul visszaéltek a magyar emberek bizalmával. Ez a szégyen! (Vitályos Eszter: Az te vagy!)

Ezért bujkálhatnak szoknyák mögé (Rétvári Bence: Képviselőként bűncselekményt követtél el!), betilthatnak lapokat, fenyegethetnek képviselőket börtönnel, de ez nem változtat azon (Rétvári Bence: Nem mi, a bíróság ítélt el!), hogy önök az elmúlt hetekben valamit elvesztettek örökre. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Te is!) Azt, hogy méltóak legyenek a nemzet bizalmára. (Farkas Sándor: Becsületes gyerek!) És ezt már soha többé nem kaphatják vissza. (Lőcsei Lajos: Így van!  Vitályos Eszter: Te vagy az elítélt bűnöző, kisgyerek!) Köszönöm szépen. (Gelencsér Ferenc: Így van!  Vitályos Eszter: Te vagy elítélt bűnöző!  Taps a Momentum képviselői részéről.)