DR. DÁVID FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal kezdeném, hogy azt hiszem, annak a ritka pillanatnak vagyunk tanúi és erre Szatmáry képviselőtársam utalt is a pulpitusról , hogy egy olyan jogszabályról fogunk beszélni, remélem, szakmai megközelítésben, nem másban, amire ha garanciát nem is tudnék vállalni, de személy szerint mondom, hogy feltétlenül támogatnám az elfogadását. Ugye, tegnap a Gazdasági Bizottság slágvortokban vitatkozott erről, de igazából arról döntöttünk, és az ellenzéki képviselők is azt javasolták, hogy ma ezt itt megvitassuk.
Azzal kezdeném, hogy természetesen azt, amit képviselőtársaim, illetve a miniszterhelyettes úr elmondott, nem fogom megismételni, hogy miért fontos ez a jogszabály. Azt gondolom, hogy Barcza képviselő úr és Szatmáry Kristóf képviselő úr benyújtott törvényjavaslata rendkívül aktuális, tehát rendkívül nagy szükség volt rá. Azt gondolom, úgy láttam, május elejével fog hatályba lépni, igazából már szívem szerint azt mondanám, hogy holnapután, mert a foglalások lassan már indulnak, de mindenféleképpen fontosnak tartom, hogy ebben a kérdésben lépjenek.
Ők is említették, hogy a turisztikai szektor menynyire fontos Magyarországon. Én még annyit tennék hozzá, ha jól emlékszem, 6 százalékot mondott a bruttó hazai termék arányában, de azt se felejtsük el, hogy körülbelül 300-400 ezer ember kenyérkeresetéről is szó van. Tehát ez így valóban jelentős alágazat, illetve ágazat.
Egyetértve a törvényjavaslat szándékával és az irányultságával, és nem kritikai éllel, de azokat, amiket tegnap elmondtam bizottsági ülésen, meg fogom ismételni. Remélem, hogy építő jellegűnek fogják tartani még akkor is, ha szakmailag nem feltétlenül értenek egyet.
Az első és nagyon fontos megjegyzésem lenne, talán technikai jellegű, hogy önök, ugye, nagyon helyesen Szatmáry Kristóf nem is nagyon tehetett volna mást a kisvállalkozói érdekek mentén beszéltek. Én ugyanilyen hangsúllyal mondanám a fogyasztói érdekeket. Azt gondolnám, és ez technikai jellegű javaslatom volt tegnap is és ma is, hogy a jogszabály markánsan mutassa be azt, hogy melyek azok az érdekek, amelyek a mikro-, kis- és családi vállalkozásoknak nyújtanak biztonságot, és ugyanilyen részletességel és súllyal, hogy az igénybevevőknek, a fogyasztóknak, azaz nekünk milyen biztonságot adnak. Itt persze megemlítették az előterjesztésekben, Barcza képviselő úr is, Szatmáry képviselő úr is, de jó lenne, ha ez a törvényjavaslatban is rendkívül markánsan megjelenne.
A másik, amit javasoltam tegnap és most is javasolni fogok még akkor is, ha Barca képviselő úr azt mondta, hogy esetleg európai uniós defektek lehetnek, de megfontolásra mindenképpen ajánlom: a 45 napos fizetési kényszer és határidő, azt gondolom, főszabályként elfogadható. De én itt is különbséget tennék. Az a 45 napos fizetési határidő egészen mást jelent egy balatoni szállodaláncnak, és egészen mást jelent egy Borsod megyei tízszobás panziónak. Tehát én azt mondanám, hogy valamilyen méretarányban, akár üzemméretben, akár árbevételben, de kitalálhatunk bármilyen más mutatószámot, ami kifejezi ezt a különbséget… Azért gondolják végig, hogy amikor valaki alkupozícióba kerül egy szállásközvetítővel, az egészen más, ha egy balatoni nagy szállodalánc áll vele szemben, vagy egy egyéni vállalkozó valahonnan, akár a Balaton-felvidékről.
Itt a 45 napnál mondjunk ki egy szűkebb fizetési határidőt, a 30 napot! Erre mondta Barcza képviselő úr tegnap a vitában hogy ne áruljak zsákbamacskát , hogy szívük mélyén talán még egyet is értenének vele, de én azt gondolom, hogy egy családi vállalkozásban ez a 30 nap is sok ám egy főszezonban, amikor neki kell finanszírozni mindent, és nem érkezik meg a pénz. Nem feltétlenül van meg neki a 45 napja, vagy hitelt kell felvennie. Nem zavarnám őket bele; kérem, hogy ezt fontolják meg.
(13.40)
A másik ugyanilyen jellegű megjegyzésem lenne egy picit utánanéztem én is , hogy mennyi jutalékot kapnak ezek a vállalkozások, amelyek kiközvetítik a szálláshelyeket. Én a parlamenti online szálláshely-közvetítő kiadványból értesültem és olvastam ha van konkrét szakmai számuk, akkor ezt nem fogom vitatni , itt azt írják, hogy ez 10 és 30 százalék között mozoghat. Én brutálisan soknak tartom, megmondom őszintén. Tehát ha valaki a nettó árbevételéből, ha ez a mérőszám de én nem tudok másra gondolni, csak a nettó árbevételére , ha a nettó árbevételéből vissza kell osztani 30 százalékot, az brutális ebben a helyzetben. És itt az a probléma, megint a kicsikre, mert ha egy nagyvállalkozásról van szó, akár hazai, akár külföldi, ő a rendkívül szétágazó szolgáltatásából gondoljanak az étteremre, a szaunára, a teniszre, bármire be tudja szedni ezt a luxusárbevételt, nettó árbevételt, és abból, ha nem is jó szívvel, de befizeti a 30 százalékot.
Tehát én azt kérném és ez nincs benne a jogszabályban, ezt korrektül el is mondták, Szatmáry képviselő úr is és Barcza képviselő úr is , hogy valami alsó és felső határt be kéne rakni a rendszerbe. Nem vállalkoznék a megfogalmazására, de azért ez nem olyan bonyolult, hogy egy alsó limitet meg egy felső limitet. Itt is felteszem a kérdést, hogy lehete különbséget tenni a kicsik és a nagyon nagyok közt. Ha nem lehet, ha igaz ez a 30 százalék nem tudom, hogy igaze, de ha igaz , ez brutális, és ez tiszta pénz. Ezért igazából olyan sokat nem kellett tenni. Meg kellett szervezni egy hatalmas hálózatot, és utána egyszerűen dől be a 30 százalék.
Gondoljanak abba is bele, hogy míg a nagy szállodalánc alkupozícióban van, addig a tízszobás panzió vezetője, tulajdonosa nincs alkupozícióban, annyit fog fizetni, amennyit levernek rajta, illetve amennyit elbír a gazdálkodása. Nem fogom hosszan mondani, azt gondolom, hogy ez teljesen világos javaslat.
A másik, amit talán befejezésként mondanék, és nem feltétlenül a jogszabályhoz kapcsolódik, talán olvasták, tegnap jelent meg, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség nem tudom olvastáke, sajtóhír, több portálon megjelent különböző kritériumrendszerek szerint megy a kis panziókba, és bevizsgálják, hogy alkalmas, nem alkalmas, jó, nem jó, milyen szolgáltatás van. Itt azt olvastam, kérem, ebben is cáfoljanak meg, ha nem igaz, hogy 109 pontból álló listának kell megfelelnie egy kis magánszállás üzemeltetőjének.
Itt megint kettéválasztanám a kérdést. A kisvállalkozót is meg lehet gyötörni ezzel, mert itt még azt is írták, hogy az volt a probléma egy konkrét helyen, hogy más csempe volt a konyhában és a fürdőszobában. Bevallom férfiasan, nálunk otthon is más csempe van a fürdőszobában meg a konyhában. Tehát valamiféle olyan kritériumrendszert kellene hozni, ami nem öli meg a kisvállalkozót megint, az a szívem egyik része , ugyanakkor, ha ezeket a kisvállalkozásokat ilyen módon bezáratjuk, megbírságoljuk, tönkretesszük, akkor nemcsak velük szúrtunk ki, hanem, megmondom őszintén, azokkal az emberekkel, akik a kis pénzükből csak ezekbe tudnak menni, ahol gyakorlatilag két ágy, konyha, fürdőszoba van, s jó napot kívánok. Ezt tudja megfizetni akár SZÉP-kártyából. Nyilvánvalóan nem a luxusszállodákról beszélek.
Tehát mindenféleképpen a Magyar Turisztikai Ügynökségnek és önöknek mint állami intézményről beszélünk azért meg kéne próbálni ezt életszerűen megvizsgálni. Én természetesen nem a minőség ellen vagyok, természetesen nem arról beszélek, hogy szabad hagyni legatyásodni, de az, hogy mondvacsinált vagy nem mondvacsinált esztétikai kérdésekbe belekötve büntetni és esetleg bezáratni, az nem tesz jót az üzleti világnak, márpedig mi a hazai kicsiket akarjuk védeni elsősorban, és nem tesz jót azoknak a fogyasztóknak, akik igénybe vennék ezeket.
Tehát összességében és már nem sokáig visszaélve a türelmükkel az egyik az, hogy garanciát vállalni nem tudok, de személy szerint én ezt egy támogatandó javaslatnak tartom, jó kezdeményezésnek tartom. Megköszönném, ha az észrevételeimet, észrevételeinket valamilyen módon beépítenék, de már az is nagy dolog lenne, ha elgondolkodnának rajta, hogy mi belőle a megvalósítható.
Talán zárszóként még annyit, ha ilyen ígéretet kérhetek, hogy miután ez egy induló kezdeményezés, ezt egy év múlva azért jó lenne akár kötelezettséget is vállalhatnak rá, azt pláne megköszönném, ha nem, akkor majd mi fogunk szólni, hogy ez kerüljön napirendre , hogy most elindultak egy irányba, és ha vannak negatív hatásai mert vélhetően azért ez nem lesz séta, azt azért önök is tudják, és itt nem csak a Bookingról van szó, azért három-négy, nagyon komoly befolyással rendelkező szálláshely-közvetítőről van szó, tehát lesz itt ebből balhé szerintem , de egy év múlva nézzük meg, hogy előrejutottunke valamiben, vagy igazából még vannak olyan hogy mondjam? levágandó hibák vagy esetleg új javaslatok, amiket önök tudnak hasznosítani és kezelni. Köszönöm szépen a türelmüket.