DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita menetében egyre erősödött bennem az, ami már első olvasásra is feltűnt, hogy ez egy rendkívül csekély hatásfokú javaslat lesz, és javarészt a felszín kapargatásában kimerül. Gyakorlatilag piszkálgatja, piszkálgatja a booking.com-ot, illetőleg az ehhez hasonló szálláshely-közvetítőket, de igazából izomból, teljes erővel nem mer, nem akar vagy nem tud odaütni, vagy nem üthet oda, egyszerűen így is fogalmazhatnék.

(14.10)

Nem az az igazi segítség a magyar kis- és középvállalkozásoknak  akár a szálláshely-közvetítések tárgykörében, akár máshol , hogy meg kell várniuk, hogy a most lefektetett, elvileg most már szigorodó szabályok be nem tartása esetén egy versenyhivatali eljárás induljon, ami egyrészt bonyolult, másrészt rendkívül időigényes, hanem a közvetlen igényérvényesítés lehetőségét kell megteremteni. Itt igazából a Ptk. és a Pp. szabályait kellene módosítani, a polgári perrendtartás, a polgári eljárásjog szabályai közé kellene beemelni ezt a speciális külön eljárást, a rendkívüli sürgősség szempontjainak legteljesebb szem előtt tartásával. Egész őszintén: most leírják, hogy nem hárítható át az árfolyamkockázat, telefonon és e-mailben ügyfélszolgálatot kell fenntartani, 45 nap a maximális határideje a pénzösszegek átutalásának, magyar nyelvű jogi tanácsadást kell biztosítani. De mi történik akkor, ha ezek közül egyet vagy többet nem tartanak be a nagy digitális, multi szintű szálláshely-közvetítők? Mi történik akkor, beesik az eső? Vagy indul egy versenyeljárás, amely nagyon hosszú ideig tart, jó terjengős lesz, elhúzzák, mint a rétestésztát, megbírságolják az érintett szálláshely-közvetítőket, de ez közvetlenül egyáltalán nem vagy csak csekély mértékben védi a kis- és középvállalkozásainkat vagy a legsérülékenyebbeket, a mikrovállalkozásokat.

Majd mindjárt áttérek a szálláshely-közvetítők tárgykörének elemzése után más digitális területekre, hogy milyen hihetetlen mulasztásban van itt a magyar kormány és az illetékes minisztérium, de először vegyük górcső alá szorosabb értelemben ennek a javaslatnak a szabályozási tárgykörét. Egyrészt az a 10 és 30 százalék közötti jutalék egészen döbbenetes, tisztelt képviselőtársaim. Alig végeznek ezért érdemi munkát, szinte semmit, ne szépítsük, szinte semmit; hozzáadott értékről még csak véletlenül sem lehet beszélni; annak ellenére, hogy megkapják a teljes összeget, 45 napig forgathatják ezt a pénzt szabadon. 45 napig ilyen összegnél akár rövid távra befektetve is szép kamatot lehet termelni. Ez teljes egészében megmarad a multiknál, ebből sem a magyar állam, sem a magyar mikro-, kis- és középvállalkozó nem lát egy megveszekedett forintot sem. Ez megint csak és kizárólag a digitális nagy cégeknek jó, senki másnak nem jó.

Mi indokolja a 45 napot? Azt szeretném megkérdezni, hogy a szálláshely-szolgáltatóknak 45 naponként kell kifizetni az alkalmazottaik munkabérét és a hozzá kapcsolódó közterheket, és a magyar vállalkozók 45 naponta fizetnek villanyszámlát, fűtésszámlát, víz- és csatornadíjat meg minden egyéb közterhet, közüzemi számlát és adót. Mert tudtommal 30 naponta, tudtommal havonta kell fizetni. Mi indokolja, hogy az amúgy is hatalmas erőfölényben lévő, jóval nagyobb érdekérvényesítő képességű, magyarul lobbierejű multikat még ezzel is támogatjuk? És ezt megpróbálják önök szokás szerint  az ezerötszázadik félmegoldásukat idehozva  úgy eladni, mintha ez valami hihetetlenül szigorú fellépés lenne.

És most már a Szent László-i szigorral lépnek fel ezek ellen a paraziták ellen. Mert ezek nem mások, tisztelt képviselőtársaim, mint digitális paraziták, akik azoknak a vállalkozóknak a húsán, vérén élősködnek, akik valódi értékteremtő tevékenységet végeznek, akik hozzáadott értéket tudnak felmutatni, akik munkahelyeket tartanak fenn. Itt nem arról kellene beszélni, hogy 45 vagy 30 nap, hanem hogy haladéktalanul, ami, mondjuk, praktikusan lehet maximum 3 nap, 3 naptári nap. Nem munkanap, mert még azzal is lehet trükközni. Mihez kell itt 45 nap? Én nem is értem ezeket a nagyon óvatos megfogalmazásokat. Máskor, amikor a saját érdekeikről van szó, nem ennyire szégyenlősek meg nem ennyire óvatosak. Hát, hol van itt a nemzeti érdekvédelem? Hol van itt a nemzeti protekcionizmus, a szó jó értelmében vett nemzeti protekcionizmus?

A 10 és 30 százalék. A 10 százalék kellene hogy legyen a plafon, de én már azt is nagyon soknak tartom. Hát, ne kisasszonykodjunk itt, hogy 20 százalék vagy 25! A 10 százalékkal bőven ki van fizetve. Sőt, annak a feltételeit kell megteremteni, hogy ha ezek a szálláshely-közvetítők csak ilyen magas tarifákért, ilyen egyoldalú, a magyarok számára kedvezőtlen feltételekkel hajlandók Magyarországon működni, akkor el kell attól venni a kedvüket, hogy Magyarországon működjenek, akkor meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy menjenek innen. És meg kell teremteni annak a feltételét, hogy a szálláshely-szolgáltatók a saját felületeiken, ezeket kikerülve, ezeket megkerülve próbálják értékesíteni a szolgáltatásaikat. Ez gyakorlatilag semmi másról nem szól, mint hogy egy extra terhet vesz a nyakába a magyar vállalkozás. És egy 20 vagy 30 százalék akár egy tőkeerős budapesti vagy balatoni szállodának sem kevés. Arról már nem beszélve, hogy ez gyakorlatilag mind meg fog jelenni a fogyasztói árakban, ezt kevés kivételtől eltekintve a vendég fogja kifizetni, az a vendég, aki már így is szívja a fogát, amikor megnézi ezeket a szállástarifákat és a kiegészítő szolgáltatások árait.

Többek között ezért is ilyen magas a szállásdíj, ezért is ilyen magasak az étel- és italárak a szálláshelyeken. Önök szerint az normális, hogy Dél-Törökországban vagy Észak-Cipruson olcsóbban lehet nyaralni, mint a Balatonon? Önök szerint ez normális, hogy sok esetben egy másik kontinensre át kell repülni két-három óra hosszás repülőúttal, és lényegesen olcsóbban sokkal magasabb szintű szolgáltatást kap a vendég? Itt az egyik magyarázat rá, nemcsak a magas energiaárak, hanem ezek a dögkeselyűk, hiénák és paraziták, akik megint a magyarok vérét szívják. Hát, itt nem arról kell beszélni, hogy óvatosan, jogi tanácsadás. Mit érünk a jogi tanácsadással, tisztelt kormánypárti képviselők? Azt kellene megteremteni, hogy magyar bíróságnak joghatósága legyen ezekben az ügyekben, kizárólagos joghatósága kijelölni. És nem csak ezekben az ügyekben.

És akkor mindjárt átevezünk a másik fontos kérdésre, amiről ez nem szól, a Facebook. A Mi Hazánk egyik kedvenc témája a Facebook és tettestársai. Nem tudunk elmenni amellett szó nélkül most sem, pedig már lassan öt éve történt, hogy a 2019-es EP-választás kampányának véghajrájában, az utolsó 10-14 nap valamelyikében Toroczkai Lászlónak, a Mi Hazánk elnökének akkor 200 ezer követővel rendelkező Facebook-oldalát letiltotta a Facebook. Azóta sem hajlandók ezt a jogsérelmet orvosolni, nagy ívben tesznek a megítélt kártérítésre, nem foglalkoznak az oldal visszaállításával; ők megtehetnek mindent, mert ők egy nagy multicég.

És február 17e óta és a megelőző két évben nem tűnt fel e tekintetben  most már a szálláshely-közvetítőktől lépjünk egy kicsit odébb  a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Platformszabályozási Főosztályának, hogy még azokkal a szűk lehetőségekkel sem éltek a nemzeti digitális szuverenitás megvédése érdekében, amivel élhettek volna. Ha valami kedvezőbb változás történt, akkor kérem, hívják fel a figyelmet, és akkor nagy örömmel bevallom tévedésemet. Én nagyon szeretnék tévedni ebben a kérdésben, csak tartok tőle, hogy nem fogok.

A Facebookkal, a Google-lel meg minden hasonló digitális multicéggel szemben, amennyire lehet, amennyire egyáltalán a tevékenység jellegéből adódóan lehetséges  valóban, ahogyan Z. Kárpát Dániel is elmondta előttem, igen speciális kérdésről van szó , mégiscsak fel kellene lépnünk. Már csak azzal is próbálom felpiszkálni az éberségüket, hogy ne gondolják, hogy önök nem kerülnek sorra, ha akár a hazai vagy akár a nemzetközi baloldal vagy bárki úgy akarja. (Szatmáry Kristóf: Sorra kerültünk!) Az önök bármelyik oldalát is le fogják tiltani, le fogják korlátozni, tönkre fogják tenni ugyanúgy, mint ahogyan tették azt a Mi Hazánk pártelnöke esetében. Számunkra ez százalékokban mérhető veszteséget okozott. És nem biztos, hogy a ’19-es EP-választáson, de hogy a 2022-es országgyűlési választásokon több százalékunk múlott ezen, az biztos.

Magyarul: eljutunk odáig, hogy például a Facebook beleavatkozik a magyarországi választásokba. És önök kétharmaddal, mint a rossz focista, közelről nézik a meccset. Mert úgy gondolják, az a rossz gondolkodás, hogy önökkel ez úgysem fordulhat elő, önök egyébként rendelkeznek annyi pénzügyi és egyéb erővel, hogy önök vagy nem kell hogy ezzel foglalkozzanak, vagy majd másként megoldják, vagy semlegesítik a hatásait. De legalább azt kellene megtenni, azon a szűk mezsgyén mozogni, ami egyáltalán még maradt ezzel kapcsolatosan.

Megmondom őszintén, azzal együtt, hogy természetesen a semmitől jobb ez a javaslat vagy a kiinduláshoz képest kicsit előrébb vagyunk, tehát ebből a szempontból támogatható, de nem értem, hogy kétharmados felhatalmazással miért csak piszkálgatnak, miért nem mernek izomból odaütni, úgy, hogy az tényleg fájjon a másik oldalnak. Meg azt elősegíteni. Ha akarják, meg tudják oldani. Én azt látom, hogy ami önöknek a politikai érdekük vagy a gazdasági holdudvaruk érdeke, egyik napról a másikra kitalálják a legfurfangosabb megoldást, és azt keresztül is viszik.

(14.20)

Hát, akkor legyenek ennyire furfangosak akkor is, amikor nem csak közvetlenül az önök érdekeiről van szó, bár ha jól tudom, azért a szálláshelyek és szállodák döntő többsége vagy jelentős része az önökhöz tartozó, az önök kampányait finanszírozók érdekeltségi körébe is tartoznak. Tehát ebből a szempontból is érezhetnék magukat motiváltabbnak. De jó lenne, ha a történet nem mindig néhány családról szólna, mert 5-6-7 ember az általános iskolában sem osztály, nemhogy társadalmi szinten. Tehát a nemzeti tőkésosztály nem néhány családból meg néhány családi vállalkozásból kellene hogy álljon.

Az elmúlt hetekben elég sokat beszélt erről az egyik volt miniszterük volt férje, ugye? Elég sokat beszélt erről. Nem cáfolta senki, valószínűleg nem hazudott. Hanem mondjuk azokon a mikro-, kis- és középvállalkozásokon is kellene segíteni, amelyek tényleg a létükért küzdenek Szabolcstól Győr-Moson-Sopron vármegyéig bezárólag. Hát, higgyék el, ez nem fog megoldani semmit, mert a multik ugyanúgy nagy ívben tenni fognak erre az egészre, mint ahogy eddig is tettek. És mi lesz a történet vége? Nem egy rendkívüli sürgősséggel vagy rendkívül gyorsan lefolytatott polgári peres eljárás sérelmi díjjal, kártérítéssel, de olyan mértékkel, ami valóban elrettentő hatású, hanem hogy indul egy versenyfelügyeleti eljárás, ami persze, több a semminél, de nem fogja megoldani ezt a problémát.

És abban segítsenek akkor ezeknek a vállalkozásoknak, ha itt 45 napos határidőkről meg 10-30 százalék közötti jutalékokról kell beszélni, hogy kerüljék el ezeket. Ahhoz kell nekik akár közvetlen támogatást adni, hogy a saját felületeiken, külön extraköltség nélkül tudják hirdetni a szolgáltatásaikat, főleg a legkisebbek. Lehet, hogy egy neves balatoni szálloda erre nem szorul rá annyira, mert az a „jó bornak nem kell cégér” alapon annyira neves, hogy megvan a megfelelő vendégköre, de mondjuk, egy borsodi kisvállalkozásnak biztosan szüksége van rá, az ország egyik legszebb, de egyik legszegényebb térségében.

Elhiszem, hogy önök rendkívül elégedettek ezzel, de én teljesen vérlázítónak tartom ezt a 45 napot. Mondják meg nekem egész őszintén, mert könnyen lehet, hogy én nem látok valamit tisztán, hogy miért kell 45 nap? Mi történik ilyen hosszú idő alatt, mi indokolja ezt szakmailag? Megkapta a Booking.com meg a hozzá hasonlók megkapták a lóvét. A 45 nap arra elég, hogy ők tudják forgatni, a kamatait, a hozamait zsebre vágni; sem a tőkéből, sem a kamatból szinte semmit nem adóznak ide, Magyarországra. Megfelelő könyvelési trükkökkel, akár nemzetközi adócsalással szépen kiviszik, akár bűncselekmények sorozatával is  nem tudjuk, így vane, de nem zárható ki a lehetősége , és akkor mi meg itt törölgetjük a szemünket meg nyaljuk a szánkat a végén. És a magyar vendég meg megfizeti a horrorisztikus mértékű szállásdíjakat. A mai nap sokat tanultam, tehát most már kezdem érteni, hogy miért is ekkorák ezek a szállásdíjak.

Vagy akkor alakítsák át önök is akár az áfabefizetési rendszert, vagy akár tegyenek azért, hogy akkor a közüzemi számlákat és az összes közterhet ne minden hónapban kelljen befizetni a magyar vállalkozónak, hanem akkor 60 naponta fizessen, vagy ha majd megkapta ezeket a pénzeket. Azért ez meglehetősen furcsa, hogy az egyik oldalnak szinte csak kötelezettségei vannak, a másik oldalnak meg csak jogai. Az egyik oldal szedi a javakat, lenyalja a tejszínt meg a mézet, a másik meg küszködik és örül, hogy nem pusztul el. Szóval, azért a nemzeti érdekérvényesítésnek egy erősebb formájára, egy sokkal erősebb és radikálisabb formájára buzdítanám vagy bujtanám fel önöket. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Mi Hazánk padsoraiból.)