RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Akár tankönyvi példának is felhozhatnánk az ön felszólalását, hogy milyen az, amikor a gyógyszergyárak lobbitevékenysége és a gyógyszerkereskedők lobbitevékenysége felszólalást vásárol itt a parlamentben. (Dr. Gurmai Zita: Jaj istenem!) Hiszen valóban arról van szó, hogy arra törekszik a kormány, hogy az egészségkasszából, a gyógyszerkasszából  bár annak az összegét már többszörösre növeltük az elmúlt években, tehát egyre több gyógyszerre jut szerencsére Magyarországon  minél inkább a betegek érdeke érvényesüljön, és ne a gyógyszergyárak vagy a gyógyszergyárakat látogató különböző képviselők, ügynökök érdeke érvényesüljön, magyarul, hogy ugyanabból a kasszából minél több betegeknek minél több gyógyszert, minél olcsóbban tudjunk kínálni. Ezt tettük az elmúlt években is; ezt tettük akkor, amikor a gyógyszerek árait letörtük. Az is ugyanilyen felszólalásokat eredményezett: akkor azt mondták, hogy a kormány annyira elveszi a profitot a gyógyszergyártóktól meg a gyógyszerkereskedőktől, hogy be fognak csődölni, és az egész gyógyszerellátás tönkre fog menni. De nem ment tönkre, a magasvérnyomás-betegség kezelésére az egyik gyógyszer mégis 700 forintról 501 forintra csökkent, két gyógyszer kombinációja pedig 1166 forintról 620 forintra, és nem omlottak össze a gyógyszergyárak, de kevesebbe kerül a betegeknek. Ugyanez a cukorbetegekre is elmondható. Az egyik, cukorbetegségre adható gyógyszer-kombináció 3362 forintról 1427 forintra csökkent.

Önök megkongatták a vészharangot, hogy itt a világvége, nem lesz gyógyszer a patikákban, tönkremennek a gyógyszerkereskedők vagy a gyógyszer-előállítók és a -nagykereskedők  nem így lett, tisztelt képviselő asszony! (Dr. Gurmai Zita folyamatosan közbeszól.) De ha ennek a cukorbetegségnek az első generikumát nézzük, ott is az ár 4160 forintról 1322 forintra csökkent, tisztelt képviselő asszony. Az epilepszia elleni gyógyszerek is jelentős mértékben csökkentek, két példát nézve: az egyik 1402 forintról 670 forintra, a másik pedig 2095 forintról 464 forintra.

Akkor is ugyanezeket mondták önök, tisztelt képviselő asszony, hogy itt a vég, és ilyen lépéseket a kormány nem tehet, mert a gyógyszeráraknak mindig emelkedniük kell, nagymértékben emelkedni. Nem csoda, hiszen önök ezt teljes mértékben egy piacnak tekintették; semmifajta szakmai szempontot nem tartottak fontosnak, és engedték, hogy a gyógyszerészeket akár 100 százalékban kiszorítsák a saját patikájukból  100 százalékban! , hogy különböző üzleti körök befektetési alapjai teljes mértékben felvásároljanak patikaláncokat úgy, hogy abban nincs gyógyszerész-tulajdonos.

Önök ezt megengedték a saját szabályozásukkal, és a mi kormányunk volt az, amelyik törvénybe iktatta, hogy vissza kell venni a patikusokat a patikákba. Sőt hitelt, nagyon kedvezményes hitelkonstrukciót adtunk arra a patikusoknak, hogy megvásárolhassák, az egykori saját patikájukat visszavásárolhassák a nemzetközi befektetőktől, akiknek önök segítettek, hogy ezek a patikák a tulajdonukba kerüljenek. Így előbb 25, majd 50 százalékra tudtuk emelni a patikusok részarányát a patikákban, hogy szakemberek is legyenek ott, és ne a pénzügyi szempont, a profit döntsön abban, hogy milyen gyógyszert ajánlanak, hanem a szakmai szempont és a gyógyszerész legyen ott.

Most itt is ezzel állunk szemben, tisztelt képviselő asszony, hogy minél erőteljesebb legyen a betegek érdekképviselete, hogy ne a gyógyszergyárak árfelhajtó ereje legyen erősebb, hogy ne az ő látogatóügynökeik, akiket azért igyekeztünk visszaszorítani az elmúlt időszakban, győzzék meg az egyes intézményeket arról, hogy a minél drágább gyógyszereket használják az olcsóbb, de a beteg számára ugyanolyan hatékonyságú gyógyszerek helyett; vagy ne vezessék be a generikumokat, hanem a gyógyszerkasszából, ha az a logika érvényesül, akkor a kevesebb és drágább gyógyszer kiszolgálására kerüljön sor.

Mi eddig is azt szerettük volna elérni  és sikeresek voltunk ebben , hogy a gyógyszerkasszából több gyógyszer jusson; kevesebbe kerüljön; ne a gyógyszer-előállító cégek és a nagykereskedők profitja növekedjen, hanem a betegek egészségét őrizzük meg azzal, hogy megfizethető árúak legyenek ezek a gyógyszerek.

És most is egy ilyennel állunk szemben, hogy amikor nagy állami intézményekről, kórházakról beszélünk, egy kórháznak esetleg nem szükséges egyenként dobozolni a gyógyszereket, nem szükséges ugyanúgy abban a kis levélben szállítani a gyógyszereket, mint egy betegnek a patikában, mert ez egy előnye az állami intézménynek. És ha ön körbenéz a világban, millió és egy példát fog arra találni, hogy a kórház nem úgy rendel gyógyszert, mint egy patika, mert a kórházban nagyobb kiszerelésben kell, másfajta metódus szerint van rá szükség, sokkal jobb a kórház alkupozíciója a gyógyszerbeszerzésben, mint egy betegnek, amikor simán bemegy a patikába.

És ön azt mondja, hogy az állam ne éljen ezzel az erejével, hanem engedje, hogy teljesen a gyógyszergyárak érdekei érvényesüljenek. Nézzen körbe nemzetközi példákon! Nézze meg, hogy hogyan szerzik be másként a gyógyszereiket a kórházak, mint a többi intézmény! Ennek a törvényi alapjait teremtjük meg, pontosan azért, hogy az állam minél olcsóbban tudja a betegeknek beszerezni a gyógyszert, és minél több betegnek jusson az a gyógyszer, amire szüksége van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Szerintem ez mindenkinek az érdeke. Ha körbenéz a nemzetközi példákon, ön is látni fogja, hogy ez miért hasznos mindenkinek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)