Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég erős lett a megfelelési kényszer kormánypárti képviselőtársaimban a brüsszeli igényeknek. Egyébként a DORA irányelv kapcsán az átültetés egy teljesen logikus és érthető dolog, azt a bátortalanságot nem értem ugyanakkor, hogy bár most hirtelen jó lett a brüsszeli irányelv, de ennek az átültetésén túl igazából nem sokat tesz hozzá a magyar kormány az Európában kitalált és kifőzött megoldási javaslathoz. És ez baj, mert ez a javaslat egy bátortalan javaslat, és kicsit az az érzésünk az irányelv kapcsán, a pénzügyi és a digitális pénzügyi ágazat rezilienciájáról szóló javaslat kapcsán, mint a mesterséges intelligenciánál, hogy van valami közös európai megoldásnak szánt valami, ezt egy-két éves fáziskéséssel átültetik a nemzeti jogrendekbe  ugye, most is van egy kétéves periódus itt, ami csak arról szól, hogy a különböző tagállamok hagyják jóvá azt, amit Brüsszelben kitaláltak , aztán mire ez hatályba lép, addigra kicserélődik az a technológia, amit szabályoz. És itt is az a problémánk, hogy van egy gyenge, bátortalan európai uniós javaslat, önök ezt nagyjából kritika nélkül átültetik, ami önmagában nem is lenne baj, de azzal kezdik, hogy kiveszik a csomagból az Eximbankot és a Magyar Fejlesztési Bankot.

Talán nem véletlen, hogy az előttem felszólaló KDNP-s vezérszónok, bár igyekezett védeni magát, az Eximbankot és tevékenységét, azt nem próbálta megindokolni, hogy miért támasztanak kivételeket az Eximbankkal és a Magyar Fejlesztési Bankkal szemben, tehát hogy mi az indokoltsága annak, hogy ezeket kiveszik a csomagból, és majd egy jövőbeni ígéretre támaszkodva be akarják tenni ezeket egy másik csomagba.

Az ilyen javaslatoknál mindig azt érdemes megvizsgálni, hogy mi a szándéka a kormánynak ezzel  látjuk, átülteti azt, amit Brüsszelben számára megmondtak , és hogy tude, akare hozzátenni valamit. És itt pontosan azt látjuk, hogy a magyar kormány hozzátehetne ehhez a javaslathoz nagyon komoly, fajsúlyos dolgokat, de valamiért nem teszi.

Az előterjesztő meg az előttem szóló KDNP-s vezérszónok sem beszélt egy szót sem az egész digitális pénzügyi rendszerről, arról, ami vele kapcsolatban történik, az egész digitális gazdaságról, annak, mondjuk, az adófizetési hajlandóságáról. Egy szót sem szóltak arról, hogy a magyar családok kasszájából és a magyar költségvetésből hiányzik az a pénz, amit ezek a nagy digitális óriások adóbefizetés formájában nem helyeznek el a nemzeti költségvetésekben. És egyébként egymást érik az európai, legalább megoldáskísérletek, az olaszok által indított per, a Facebookkal, a Google-lel kapcsolatos különböző eljárások, azt bizonyítják, hogy lenne keresnivalója egy nemzetállamnak is ezekben a kérdésekben; önök ezzel valamiért nem próbálkoznak.

És azt is látjuk, hogy nagyon komoly a terület, mert lesz majd még ma szó a kiberbiztonságról egy másik napirendben. Ne keverjük össze, de azért valamennyire összefüggnek ezek! Ugye, az önök által preferált akkumulátorgyárak esetében is előfordult, hogy a német Varta akkumulátorgyártó öt üzemét érte olyan kibertámadás, ami miatt leállították a termelést, és egyébként hazai vizekre evezve, az OTP Simple-lel kapcsolatban is volt  szerencsére sikertelen  kibertámadási kísérlet, amikor fel is függesztették a Simple applikáció működését. Azt látjuk önmagában, hogy a kormánynak sokkal többet kéne ehhez a területhez hozzátennie, valamiért ezt nem teszi meg, még kivételek gyanánt ki is szedi a számára fontos két intézményt az egész csomag alól.

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

És ha már digitális gazdaság és ha már olyan támadások, amelyeket egyikünk sem lát szívesen, akkor beszélniük kellene arról is, hogy a csalárd adatszerzések, adathalászatok, egyebek esetén milyen megoldással tudnak szolgálni az egyszeri ügyfél számára, mert, Nacsa képviselőtársam, ez a fogyasztóvédelmi kérdés; nem az, hogy önök átültetnek egy Brüsszelben megírt javaslatot, hanem az, hogy a magyar polgárt hogyan védik meg akkor, ha mondjuk, ellopják az adatait és letakarítják a bankszámláját. A helyzet az, hogy ezeket a tranzakciókat bizonyos feltételek mellett visszavonhatóvá kellene tenni. És lehet persze közös európai megoldásról ábrándozni ebben a kérdésben, nincsen használható, de lehetne az is, hogy önök amellett, hogy átültetnek egy ilyen javaslatot, előállnak saját javaslatokkal, előállnak az egész digitális szektornak a tisztességes megadóztatásával, és ha van egy ilyen koncepciójuk, akkor vigyék ki az európai színpadra, kezdjenek értelmes vitákat erről.

De elsősorban, ha fogyasztóvédelmi kérdésekről beszélünk, akkor arra kellene választ adniuk, hogy hogyan akarják a magyar polgárokat, banki ügyfeleket megvédeni az ilyen visszaélésektől. Tudjuk, hogy mindig lesznek jogászok, akik a bankárok oldalára állnak, ezt egyébként a magyar kormány is megtette a devizahitelezés kapcsán. Most itt lenne a lehetőség, hogy bizonyítsák, hogy végre az ügyfelek, a fogyasztók oldalára is tudnak állni. Ennek számtalan lehetősége lett volna az elmúlt években, a családi csődvédelem kiterjesztésétől kezdve a pénzügyi fogyasztóvédelem átgondolásán át. Itt is az a helyzet, hogy valahogy a tranzakciók visszavonhatóságát kell biztosítani olyan esetekben, amikor az ügyfél nem tehető egyértelműen felelőssé azért a csalárdságért, ami megtörtént vele.

Nagyon sok mindent lehetne egyébként a kiberbiztonságról vagy a mesterséges intelligencia kérdésköreiről beszélni, ezt ígérem, hogy a következő napirendeknél megteszem, de támogatni ezt a javaslatot csak akkor tudnánk és lehetne, ha ezekre a kérdésekre választ adna, és emellett választ kapnánk arra, hogy az említett két intézmény miért kerül kivételezésre, miért kerül kivonásra az érintett javaslat hatálya alól. Az ezt illető válaszokat várjuk, a további döntéseket ennek függvényében később tudjuk meghozni. Köszönöm a figyelmet.