VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen, tehát ez a törvényjavaslat egy salátatörvény, amit friss képviselőként már én is kezdek megszokni önöktől, hogy ezt ilyen módon teszik.

A kormány, illetve az államtitkár úrnak a minisztere, Nagy Márton, a gazdaság-visszafejlesztési miniszter valahogy megint úgy érezte, hogy akkor kavar egyet az ingyen lepasszolt ingatlanok kapcsán. Olyan sikeresen fejleszti vissza a gazdaságot, hogy még akkor ebbe is belenyúl, és valamilyen módon módosítja a nemzeti vagyonra vonatkozó szabályokat ebben a jó bonyolult salátatörvény-tervezetben, amely persze sok minden mást is érint, sok apró technikai javaslat is van benne.

De valóban, a legfontosabb az, hogy az ingatlanok használatba adását, az ingatlanok tulajdonjogát ingyenesen átruházó fél részére ezek után akkor ez nem minősül a juttatás céljának megfelelő hasznosítási kötelezettség megszegésének. Szóval ez egy jó bonyolult, kacifántos indoklás, amit én nem jogászként nehezen tudok értelmezni, jó kis jogi bikkfanyelven van írva.

De számomra magyarul ez annyit jelent, hogy mostantól akkor teljesen törvényes lesz az, ha az állam egy ingatlannak a tulajdonjogát ingyenesen átadja valakinek, ezt követően azt újra az állam fogja majd használni, de már nem tulajdonosként, és egyébként másra fogja használni, mint amire eredetileg odaadták volna. Mert, ha jól értem, akkor eddig az volt a szabály, hogy önök ingyenesen visznek ki ingatlanokat a nemzeti vagyoni körből, tehát ingyenesen tulajdonba adnak ingatlanokat, de ezeket a tulajdonjog megszerzésétől számított legalább 15 évig nem lehetett eladni, és a juttatás céljának megfelelően kell vagy kellett használni.

(14.50)

Önök által az elmúlt években elképesztő méreteket öltött az a gyakorlat, hogy mindnyájunk vagyonát, az ingatlanokat bőkezűen odaajándékozzák többek között, mondjuk, a református egyháznak vagy különböző alapítványoknak, önkormányzatoknak. Na, de ezen most önök még egyet csavarnak, a gazdaság-visszafejlesztési miniszter jóvoltából még egyet csavarnak ezen, mostantól az is törvényessé válna, ha jól értem  majd segítsen, államtitkár úr, ha rosszul értelmezem , hogy az állam ezentúl már csak használója, azaz bérlője lesz ennek az eredetileg az ő tulajdonában lévő ingatlannak vagy ingatlanoknak.

Ez általánosságban is felháborító szerintem, de nézzünk egy konkrét ingatlant, amelyről szó van. Felolvasom a telefonomból, mert elővettem ezt a törvénytervezetet és a 20. § egy mondatból áll: „Hatályát veszti az Nvtv. 2. melléklet III. pont 1. alpontjában foglalt táblázat 1.9. sora.” Az Nvtv. a nemzeti vagyonról szóló törvény. Tehát még egyszer: a 2. melléklet III. pontjának 1. alpontjában foglalt táblázat 1.9 sorát kell megkeresni. Mondjuk, önök jó fejek voltak, mert az indoklásban kifejtették, a törvény e szakaszának indoklásában gyönyörűen megírják, hogy ez a Budapest I. kerület 6546. helyrajzi számú ingatlanról szól, amely törlésre kerül a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű, nemzeti vagyonnak minősülő, műemlékvédelem alatt álló építmények és építményegyüttesek köréből. Ez a jó bonyolult, kódolt 20. § valójában erre vonatkozik.

Mi is ez az épület? Ez a Táncsics Mihály u. 9. szám alatti egykori József kaszárnyát jelenti, amelyről érdemes néhány gondolatot megosztani, lássuk, hogy mely épület ez, és ez lesz majd a kérdésem, hogy mit is akarnak ezzel. Ez az az épület, amely 1948 és 2014 közötti időszakban többek között tengerészgyalogosok, illetve az amerikai nagykövetség munkatársai által is használt épület volt. (Dr. Fónagy Jánosnak:) Köszönöm, hogy bólogat, jóról beszélek akkor. Tehát az általuk lakott épületről van szó, amely olyan tíz évvel ezelőtt lett újra a magyar állam tulajdona. Örüljünk ennek mindnyájan. Így elhárultak az akadályok az elől, hogy a lehető legteljesebb régészeti feltárás induljon el. 2016-ban indulhatott el ez, felszínre hozva a budai Vár védelmi rendszerének egyik legjobb állapotban megmaradt részletét is: az 1530-as években Szapolyai János által épített Erdélyi-bástya királyi rezidenciát  a Kammerhof  védő maradványait, de a munkák során kályhacsempék, használati tárgyak, pénzérmék, ékszerek, illetve ágyú- és muskétagolyók is előkerültek.

Nem akarom tovább idézni, hogy milyen csodálatos épületről van szó, de az lenne a kérdésem, hogy akkor mit tesznek ezzel. (Dr. Fónagy Jánosnak.) Államtitkár úr telefonál, de megvárom, hogy letegye, mert konkrét kérdésem lenne államtitkár úrhoz. (Kis szünetet tart.) Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tehát önök egy olyan törvényjavaslatot hoztak ide  köszönöm szépen, hogy megtisztel engem , amely abba a hosszú sorba illeszthető, ahol, én legalábbis, érdemi indoklást nem látok arra vonatkozóan, hogy miért akarnak módosítást elfogadtatni a tisztelt Házzal. Úgyhogy tegye meg, hogy megtisztel azzal, hogy három konkrét kérdésre, amelyekre az indoklásban nem találtam választ, segít nekem válaszolni.

Először is arra, hogy miért válik meg az állam további ingatlanoktól, a már korábban átadott ingatlan után miért mond le az állam az elidegenítési és terhelési korlátozástól. Ez az első konkrét kérdésem önhöz tisztelettel. A másik kérdésem az önök törvényével kapcsolatban, hogy pontosan akkor mely önkormányzatok milyen ingatlanokat kapnak meg és kik maradnak ki a körből. A harmadik kérdésem pedig erről a konkrét ingatlanról szólna, a Táncsics-börtönről, hogy mégis önöknek mi a tervük a Táncsics-börtönnel, ezzel a csodálatos épülettel, vagyis pontosan a Táncsics u. 9. szám alatti József kaszárnyával, az Erdélyi-bástyával és a Kammerhof ingatlannal. Megtisztelne, ha ezekre adna nekem válaszokat. Köszönöm szépen, ezt szerettem volna elmondani.