DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Igen, természetesen, köszönöm szépen a lehetőséget. Igen tisztelt Elnök Úr! Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a hozzászólást és az észrevételeiket az előterjesztett javaslatainkhoz. Köszönöm szépen Hollik István KDNP-s képviselőnek a véleményét, amellyel kifejezte a támogatását, hogy megértette, hogy a szervezeti átalakítás gyakorlatilag egy gondos gazdaként való védelmet jelent majd a természeti értékeinkért, és ez valóban pontosan kifejezi az előttünk álló szándékot.

Földi Judit DK-s képviselőtársamnak szeretném jelezni arra a kérdésére, hogy milyen okok állnak a megszüntetés, az átalakítás hátterében, hogy pontosan a hatékonyságjavulás, az, hogy minél rövidebb út legyen a döntéshozatal és a végrehajtás között, hogy minél egyszerűbben, minél gyorsabban meg lehessen hozni azokat a szakmai intézkedéseket, amelyek a zökkenőmentes működéshez szükségesek.

Akkor, amikor arról beszélt egyébként, ami nyilván már nem tartozik a törvény hatálya alá, de érintette, hogy a mezőgazdaság versenyképessége elveszett, akkor én hadd hívjam fel a figyelmét két sarokpontra, amelyről nem ez a kormány tehet. Az első az 1990-es évek, akkor, amikor a magyar kormány úgy dönt, hogy az addigra elavult technológiájú feldolgozó üzemeket, konzervgyárakat, cukorgyárakat privatizálja, mert nem volt elegendő forrás azoknak a felújítására, akkor azt gondolta  jószándékkal egyébként  az a kormány, hogy majd a befektetők jönnek, felújítják, és működik. De sajnos tudjuk a választ: nem ez történt, bezárták, sőt még le is bontották ezeket az üzemeket azért, nehogy valaha újra lehessen indítani. (Arató Gergely: 14 éve vagytok kormányon, mit tettetek?!) Cserébe az történt, hogy az alapanyagot kivitték az anyavállalataikhoz, feldolgozták, majd jó drágán visszahozták Magyarországra értékesíteni. Ez az első folyamata, amikor az egész magyar mezőgazdaságot visszanyomták az alapanyag-termelő fázisba, és nyilván innen a hatékonysága, a versenyképessége csorbát szenvedett.

De van egy olyan döntés, amit ráadásul a kormány tudatosan hozott meg, és ami, azt kell mondanom, bűn, ez pedig az első európai uniós ciklus forrásainak felhasználása. Akkor egy szocialista-liberális kormány volt hatalmon Magyarországon, és akkor ők úgy döntöttek, hogy ezeket az EU-s forrásokat nem gazdaságélénkítésre fordítják, hanem szociális célokat valósítanak meg belőle. És hogy miért egészen biztos, hogy ez egy nagy bűn volt? Azért, mert a lengyel kormány pont gazdaságélénkítésre fordította, ez az az időszak, amikor ők járási, térségi szinten kiépítették a feldolgozó üzemeiket, a hűtőházaikat, a konzervgyáraikat, ez az az időszak, amikor márciusban megjelent Magyarországon a lengyel hagyma, a lengyel krumpli, május-júniusban a lengyel alma, ami soha nem volt korábban, mert ők jól használták fel az európai uniós ciklus forrásait, szemben azzal a kormánnyal, amelynek tagja volt az a párt, amelyet, ugye, ön is képvisel. Ez nagyon elhibázott folyamat volt. Ennek isszuk a levét a mai napig, most is.

Mit tett a kormány? Nyugodtan kérdezhetné, hogy akkor tétlenül néztüke ezt a folyamatot. (Arató Gergely: 14 éve kormányon vagytok, úgyhogy jogos a kérdés!) Nem néztük tétlenül a folyamatot, hanem megszületett az a történelmi, agrártörténeti döntése a magyar kormánynak, hogy ezt a hátrányt le kell dolgoznunk, nem nézhetjük azt, hogy ez így történik. Ezért született meg a magyar kormánynak az a döntése, hogy az európai uniós források nemzeti társfinanszírozásának mértékét maximális szintre, 80 százalékosra emeli fel, azaz megháromszorozzuk a rendelkezésre álló forrás mennyiségét. Lefordítom, hogy mit jelent ez: ez azt jelenti, hogy 2027-ig 2900 milliárd forintunk van még beruházásokra, és tudják, hogy ebből mennyit ad az EU? 600 milliárdot. Nemzeti forrásból 2300 milliárdot teszünk hozzá. Na, ez az, amikor azt tudjuk mondani, hogy behozzuk a hátrányunkat, mert ezt az egész forrást 50 százalékos intenzitással pont arra szeretnénk fordítani, hogy megépüljenek Magyarországon azok a feldolgozóüzemek, azok a tároló-, hűtő-, feldolgozókapacitások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság versenyképességét újra Európa élvonalába tudjuk hozni. De volt két olyan pillanat, olyan döntés, az egyik vétlen, a másik tudatos, amelyet nagyon nehezen tudunk ledolgozni, úgyhogy ezért a kritikát ilyen szempontból is kell figyelnünk.

Az öntözést is említette kritikaként. Akkor hadd mondjak önnek egy egészen fájó példát! Tudják, hogy kik akadályozzák meg, hogy egyáltalán még azt a szót is a szánkra vegyük, hogy „öntözés”? Pont Brüsszel. Egy forintot nem költhetünk öntözésre. Azonnal, bármilyen dokumentumban meglátják azt a szót, hogy öntözés, (Mutatja.) így húzzák ki. És mindent ki kell találnunk azért, hogy úgy fogalmazzunk és olyan szavakat használjunk, amelyek nem az öntözést jelentik, mert rossz tapasztalat van Spanyolországban, rossz tapasztalat van a déli országokban a túlhasználat miatt, és ezért az ivóvíz védelme végett Brüsszel európai uniós forrást nem kíván az öntözés céljára biztosítani, ezért azt nekünk kell megoldanunk saját magunknak.

Az pedig szerintem vitathatatlan, és nem is kell róla vitatkoznunk, hogy az erdőterület növekszik.

(11.20)

Európa legnagyobb erdősítési programját hajtjuk végre, hiszen 24 százalékról 27 százalékra emeljük. Ráadásul nemcsak azt tesszük, hogy növeljük a területet  mert itt a gazdák segítségét kérjük, azokét, akiknek magántulajdona van, hogy a gyengébb minőségű földjeikre a jobb kihasználtság érdekében és a gazdaságosság érdekében inkább erdőt telepítsenek , hanem az állami gazdaságokban azt segítjük elő, hogy javuljon a terület minősége, felújítsuk ezeket az erdőket; ott, ahol betegség üti fel a fejét, ahol gyenge minőség van, tudjuk kicserélni mindenütt őshonos fafajtákra, pontosan azért, hogy minőségi erdőterületeink jöjjenek létre.

És nemcsak az történik, hogy gazdasági alapon nézzük mindezt, mert azért van a településfásítási programunk, azért van az „Újszülöttek erdeje” és nagyon sok ilyen társadalmi program, hogy szövetségeseket keressünk, olyan szövetségeseket, akik megbecsülik az erdőt; hogy legyen az az élmény, hogy elültetett egy fát; hogy hosszú távon figyeljen oda arra, hogy neki dolga van a teremtett világunk minőségének megőrzésével.

Dócs Dávid képviselőtársamnak, a Mi Hazánk részéről, hadd mondjam, hogy teljességgel jól megértette az első pillanatban, az első mondataiban, hogy miről is szól ez az előterjesztés. Igen, egy határozott bürokráciacsökkentéssel szeretnénk előjönni, és úgy megvalósítani mindezt a szervezeti átalakítást.

És akkor itt jött szintén az egyéb kitérő kritika, ami érintette a „Földet a gazdáknak!” programot. Ugye, szokás szerint ilyenkor Ángyán professzor úr neve is felmerül, és soha nem jut el az illetékesig az a válaszunk, hogy Ángyán professzor úr a legtöbbször feltételezéseken, hiedelmeken alapuló fantáziája jelent meg azon a papíron, hiszen ő már azt nem vizsgálta, hogy a kifüggesztések után kié lett a terület, kié nem lett a terület. Ő az ajánlattevőknél kezdett vizsgálódni, és néha megmosolyogtató állásfoglalásokat is hozott, hiszen lassan visszamentünk Ádámhoz, Évához, hogy itt mindenki mindenkinek a rokona, és addig kereste a legtávolabbi összefüggéseket is, míg ki tudta mondani, és mintha bűn lenne, ha valakinek földje vagy területe lenne. Tehát valami elképesztő boszorkányüldözés folyt pont az ő részéről, amikor a legfontosabb dolog szerintem az, hogy a föld és annak a megművelése a gazdák kezében van a legjobb helyen és a legnagyobb biztonságban, mert a termelés alapja a termőföld, a biztonságos termelés alapja pedig az, hogy a tulajdonkérdések ne legyenek bizonytalanok, hanem valóban ott legyen a gazdák kezében, és szolgálja a fejlesztésnek, a biztonságos előremenetelnek az alapjait.

Arról nem tehetünk, hogy egy olyan történelmi fejlődésben vagyunk, és egy olyan szerencsétlen állapotot kellett Magyarországnak az 50-60 év szocializmussal megélnie, hogy a kisgazdaságokat tönkretették, hogy a parasztokat üldözték. Ha megnézzük, sajnos a társadalomban még ma is, még mindig ott tartunk, hogy a „paraszt” kifejezés jelzőt jelent, és ez egy nagyon-nagyon sértő és egy nagyon-nagyon határozottan visszautasítandó dolog. (Arató Gergely: És amikor ti proliztok?)

Egymillió hektár került ki a termelésből  így fogalmaz. Persze, hiszen autópályák épültek, gyárak épültek, a városaink bővültek, a településeink nőttek, de azt mindig elfelejtik elmondani, hogy viszont már eddig több mint 300 ezer hektárnyi termőterület rekreációját végeztük el, és visszaállítottuk az eredeti állapotát, és most is a programban mintegy 100 ezer hektár visszaállítása zajlik. Tehát így igazságos, ha elmondjuk azt, hogy ha területeink vesznek el, akkor minden erőfeszítéssel azon vagyunk, hogy hogyan tudunk területeket visszaállítani a termelésbe.

Egyébként pedig a kisgazdaságok visszaesése teljes mértékben világtendencia, mindenütt a világban így van, és ha a magyar viszonyokat megnézzük, akkor szerintem még kisebb mértékben történik ez a visszaesés, mint más országokban. Arra a számra, amit mondott, én is felfigyeltem, az az agrárcenzus hibás kérdésfeltevésén alapul. Én nagyon remélem, hogy a legközelebbi agrárcenzusnál lesznek olyan kérdések, amelyekkel simán be lehet bizonyítani, hogy sokkal több ilyen kisgazdaságunk van még, hiszen tudom, nekem is feltették a kérdéseket, és abból a kérdésből, amit nekem feltettek, láttam és éreztem, hogy itt baj lesz, és nem lesz meg az az eredmény, ami a valóságot teljes mértékben tükrözi.

Ráadásul mindent elkövetünk azért, hogy adjunk támogatásokat. Nem véletlen, hogy a pályázataink alapját képezi az a 15 ezer eurós, kisgazdaságoknak szánt támogatás  amit kisüzeminek hívunk , ami 6 millió forintot jelent minden önrész nélkül; csak azt kérjük, hogy öt évig tartsa fenn vagy növelje egy kicsit a gazdaságát.

És azért, hogy legyen az itt, a gazdaságban előállított kézműves terméket hol értékesíteni, az önkormányzatoknak pedig 100 millió forintos keretet biztosítunk ahhoz, hogy termelői piacok jöjjenek létre. Csak a miniszterségem alatt több mint 324 ilyen piac létesült; azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk ez ügyben sem. Látjuk, érezzük, hogy milyen folyamatok mennek végbe a társadalomban, és igyekszünk kormányzati eszközökkel a választ megadni erre.

Azt pedig a leghatározottabban vissza kell utasítanom, és el kell mondanom a tévedést, hogy itt forráskivonás történik az agráriumból, és soha még ilyen kevés forrás nem érkezett. Akkor hadd mondjam, pedig sok hírben szerepel is: 2023-ban rekordösszegű kifizetés volt a magyar mezőgazdaság életében. Soha még  soha még! , egyetlenegy esztendőben sem történt meg 1400 milliárd forintnak a kifizetése! Soha még ekkora támogatást nem kaptak a gazdák! Ráadásul a 80 százalékos nemzeti társfinanszírozással Európában egyedülállóan a magyar kormány az, amely stratégiai szintre helyezte az agrárium támogatását. 2027-ig még 2900 milliárd forint áll rendelkezésre, amely megint csak soha nem látott mértékű forrás, háromszor több forrás, mint a megelőző hét esztendőben volt. Tehát valami olyan fokú fejlesztést, versenyképesség-javulást igyekszünk előidézni mind a pályázatokkal, mind a támogatási lehetőségeinkkel, amire soha nem volt még példa Magyarországon.

Még egy utolsó vádat hadd utasítsak vissza, kedves képviselőtársam: olcsóbban kerültek ki a földek a gazdákhoz, mint ami az áruk volt. Akkor én elmondom önnek, hogy mi a szabály: az adott területen lévő föld értékére még 10 százalékot  még 10 százalékot!  pluszban ráteszünk, majd indulhat a licit felfelé. Na, ez az értékesítés, és ez jelenti ön szerint azt, hogy mi olcsóbban adjuk el a földet. Tehát ezt a leghatározottabban vissza kell hogy utasítsam.

Azt kell mondjam önnek, hogy az állam gondos gazdaként járt el. Az, hogy az Agrárminisztérium szervezeti keretébe kerül be a Nemzeti Földügyi Központ, azt fogja jelenteni, hogy sokkal hatékonyabban, sokkal bürokráciamentesebben fog tudni a feladatainak élni ez a szervezet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)